Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Még sosem voltam ilyen közel a csúcshoz, egyedül........

Ennyi szüfrazsettet egyszerre, "lódobogást hallottam.".....

Forgolódott, furábbnál furább gondolatok zavarták álmát, s hirtelen felriadt valami mocorgásra; ekkor tekintete egy kisegérével találkozott. Nézte, mereven, az is őt, nem bújt el, sőt, megcincent, fagyos, hideg hanghordozással: jó estét, Tatjána Kilimandzsáró vagyok, szovjetbelga emigráns Dinamo Minszkből. A hirdetésre jöttem, itt kerestek bejáróhőt? Sam rémülten nézett: most ezt álmodja, vagy őt álmodják bele valami rettenetbe? Végül kinyögte, maradék lélekjelenlétével: hirdetés? Az a korábbi lakó lehetett, de Anyegin már nem lakik itt. A kisegér láthatóan megnyugodott, tartást váltott, és megszólalt: a válasz helyes. Lássunk munkához. Közben különös pára fedte el; mintha teavíz gőzéből bontakozna ki valami látomás.

Tatjána Kilimandzsáró (leánykori nevén Léna Anyegina), mielőtt takarítani kezdett volna Samnél, elövette kedvenc szamovárját és teafőzés közben a Sirályt kezdte olvasni.

Flamand nyelven, vallon szavak közbeiktatásával, mezőségi akcentussal. Sam nem tudta, mitől rettenjen meg jobban; attól, hogy mindezt képes dekódolni, vagy attól, ami ezután jön?

Sam odarohant Tatjánához kikapta a kezéből a könyvet. Mikor meglátta a könyv címét így kiáltott: Sirály!!!!!!!! Ez király!!!!!!
Leült kezében a könyvvel és lágy hangon megkérdezte: Kaphatnék én is csáját?

Ó egy kis Bulgakovi szürreál... merengett el magában Sam.
Kérem kisegér úr menjen át a szomszéd szobába, ott várja önt Woland úr munkatársa,Behemót, tárt kar(m)okkal...

Sam egyáltalán nem volt boldog ébredéskor. - Ki hallott már ilyet? Hogy az ablakom előtt a Kilimanzsáró hava,
egy kis egér a házvezető nő, aki ráadásul a Sirály c. könyvet olvassa. Most már tényleg bemegyek Terka mamához a
kórházba. Meglátogatom és felmondom ezt a bérelt lakást, mert valami átok ül rajta, vagy rajtam. Mire szépen végig
gondolta a teendőit ismét elnyomta az álom.

És bizony az átkokkal nem jó ujjat húzni-álmodta Sam. Majd nyugtalanul hánykolódni és álmában motyogni kezdett Sam.

Talán bújkál benne valami. Talán a csájában bújt el valami. De folyton elalszik. Vagy talán - nem. Csak figyeli a szüfrazsett-felvonulást, álmot színlelve.

Az anya!!!!!!!!!!!!a csája! tényleg abban lehetett valami:rémülten riadt fel hideg verejtékezve álmából Sam. Megmérgezett a bejárónő! Vagy a könyvlapokat itatta át méreggel! Ó szent habakukk most mit csináljak?

Az anyátok p-csáját szétvágjátok a regényemet. Elköltözöm, tett pontot az ügy végére az író.

Sam felkelt, megfürdött, megborotválkozott, szépen felöltözött öltöny+nyakkendő a cipője kifényesítve (a szmokingot túlzásnak találta)
és elindult Terka mamához a kórházba bejelenteni, hogy felmondja a lakást. A nővérkének felszaladt a szemöldöke, mikor meglátta. Sam
megkérdezte Terka mama szobájának számát. A nővérke beszaladt a nővérszobába és gyorsan elmondta, hogy egy öltönyös és nagyon jó-
képű úr jött látogatóba Terka mamához. Elindult a találgatás...

A nővérkék arra az elhatározásra jutottak, hogy megvárják míg Sam eltűnik az osztályról és akkor majd kifaggatják
Terka mamát. Vajon kiféle-miféle úri ember volt a látogatója.

Nem nézett rájuk, flörtölő pillantásokat sem viszonzott, "menjetek mindahányan a... az orchideába" idézte magának kajánul Poljakovot. Nagy pillanat lehetett tényleg, amikor Basmakov átadta Kátyának azt a virágot, s még odanézve arra hirtelen feltűnt neki: "az orchidea borzasztóan hasonlított Vera kitárt ölére, amely feszesen, rubinvörösen duzzadt a vágytól... De Kátya nem vett észre semmit", vonultak Sam fejében a mondatok, s ő követte őket, vonult a hosszú folyosón, úttalan útján, vonult, ki tudja, hová?

Sam megveregette a saját vállát, ahogy kiért a kórházból. "Ez férfi munka volt" - gondolta. Még most is látta lelki szemei előtt, ahogy
a nővérkék, akik mintha megkergültek volna úgy rohangáltak a folyosón. Tudni szerették volna ki ő. Pedig már biztosan nem is egy
könyvet olvastak tőle. Mindenesetre vele, madarat lehetett volna fogatni. Továbbra is kiadja neki Terka nénje a lakást.

De hát azért mentem be, hogy felmondjam a lakást, bizonytalanodtak el léptei. És elköltözöm, szőtte tovább emlékeit. Végre hát tudnom kellene, mit akarok...?

Sambe nyilalt a gondolat: mi lesz a gyermekkel akit rám biztak ?!

Valahol, ebben a percben, egy gyermekbe, aki már nem is volt annyira gyermek, fájó gondolat nyilallt bele: mi lesz Sam bácsival, akire rábíztak engem? A két, egymástól sokezer mérföldre lévő gondolatot egy közös tulajdonság kötötte össze: beléjük bezzeg sam sem nyilallt. Jól elvoltak így.

Megjöttem - sóhajtotta Sam Pintyőke ajtajában mikor megnyomta a csengőt. Ám nem ártott volna előtte
megnéznie az ajtón névtáblát. Egy nagydarab ideges ember nyitott ajtót.