Gara Ákos: A tündérleány ajándéka
Volt egyszer egy kis fiúcska,
Aki nagyra vágyott:
Meg akarta látogatni
Szép Tündérországot.
Kandúr hátán el is indult
A bűbájos fáig,
Ahol a sok tarka tündér
Éjjel-nappal játszik.
Szép tündérlány, szólt egyhez,
Mondd meg nekem, kérlek,
Messze van még Tündérország,
Még ma odaérek?
Bizony sokat lovagolhatsz
Borzas cicád hátán,
Míg hazámban megpihenhetsz
Nagy fáradtság árán.
Hanem itt e bűvös virág,
Fogd és vigyázz rája:
Megmutatja, merre fekszik
Tündérország tája.
Hát azután, szép tündérlány,
Hogyha odaérek,
Ott lesznek-e kispajtásim,
Játszhatom-e vélek?
Ottan lesz-e édesapám,
Jó anyácskám, néném?
Megtalálom mindnyájukat
Tündérország mélyén?
Mosolyogva szól a tündér:
Sokat kívánsz gyermek,
Tündérhonban kedveseid
Soha fel nem lelnek.
Tündér válik ott belőled,
Ragyogó lesz szárnyad:
De szüleid, kis testvéred
Nem lehetnek nálad!
Szomorúan szólt a gyermek:
Akkor Isten áldjon!
Nem cserélem Tündérhonnal
Az én boldogságom!