Minden, ami régészet...

Ősi koreai ábécét rejtő királyi süveg

x


Lázba hozta a koreai tudósokat az egykori koreai uralkodó, Szedzsong király - (King Sejong) fél évezred után előkerült süvege, amely a kutatók szerint útmutatással szolgál a koreai ábécé kialakulásáról.

Az 1418 és 1450 között élt Szedzsong király nevéhez fűződik a koreai írásmód, a hangul megalkotása.
Az uralkodó süvegét, amely egy szöuli tudós szerint fontos adalékokkal szolgál az írásmód megértéséhez, a japán hódítók vitték magukkal Koreából több mint 500 éve.




Amennyiben az Iksongvan (Ikseongwan) elnevezésű süveg hitelesnek bizonyul, az mérföldkövet jelenthet a koreai történetkutatásban a Dzsoszon dinasztia (1392-1910) korai éveit illetőleg.
Bár maga a süveg is roppant fontos tárgyi emlék, a szöuli kutató kiemelte, hogy néhány oldalnyi korabelinek vélt dokumentumot is rejt, amelyek a hangul írásmóddal kapcsolatos információkat tartalmaznak.

Li Szang-giu, (Lee Sang-gyu) - a szöuli Kjungpuk Nemzeti Egyetem professzora a koreai írásbeliség legkorábbi dokumentumának megtalálását bejelentve szerdán elmondta, hogy a süveget, amelyet kívül négymancsú sárkány díszít, belül pedig finom, áttetsző piros anyag borít, tavaly vásárolta meg egy dél-koreai gyűjtő Japánban.
A dokumentumokat a süveg bélése alatt lelték meg.
A professzor megemlítette, hogy a meg nem nevezett gyűjtő az államnak akarja adományozni az értékes relikviát.





"Ez a süveg segít megérteni a hangul megalkotásának részleteit, és az ősi királyi öltözékekről is sokat elárul" – mondta a professzor.
A tudós szerint az ősi dokumentumok két évvel korábban születtek, mint a koreai ábécé szabályaival kapcsolatban mindeddig legrégibbnek vélt leírások.
A professzor és kutatócsoportja úgy véli, a dokumentumok egy nyomtatott könyv első lapjai, amely részletesen leírja, és példákon keresztül mutatja be a koreai ábécé betűit.





http://english.yonhapnews.co.kr/fullstory/2013/02/27/71/4500000000AEN20130227006700315F.HTML


Szedzsong uralkodása mély nyomot hagyott Korea történetében a hangul írásmód megalkotásával és bevezetésével. Korábban kínai írásjeleket használtak az országban.
A hangul írásmód elterjedése nyomán széles körben elterjedt az írásbeliség, ami addig csupán az ország tudósainak kiváltsága volt. Ez az írásmód Korea északi és déli részén is fennmaradt.
A király emlékét országszerte szobrok őrzik, és az írásmód megszületésére évente nemzeti ünnepnappal emlékeznek.


F (szöveg):mult-kor.hu/2013022

Háromezer éves bronzvért darabjai Kínában

Háromezer éves bronzvért darabjait találták meg Kína északnyugati Sanhszi tartományában. (Shaanxi Province)
Régészek szerint ez az eddig feltárt legrégibb bronzpáncél Kínában.


A lábvért és a felsőtestet védő bronzpáncél darabjait egy, a korai (Nyugati) Csou dinasztiából származó nemes sírjában találták meg a Paocsinál emelkedő Sikusan hegyen.(Shigushan Mountain)
(West Zhou Dynasty (1046 BC - 771 BC) in Shigushan Mountain of Baoji city.)


A feltáráson dolgozó régészcsoport vezetője Liu Jun She szerint a lelet Kína hadtörténelmének egy kevéssé ismert részére segít fényt deríteni, mivel a Csin dinasztia (Kr.e. 210-206) előtti vértleletek igen ritkák.
Qin Dynasty (221 BC - 206 BC)


A Csin dinasztia idején földbe temetett híres agyaghadsereg páncélzatáról is nagyon keveset lehetett tudni, a most megtalált bronz páncéldarabokat azonban még korábban kovácsolták - mondta a régész.






A feltárt combvért 29 centiméter hosszú, cső formájú, a két mellvértdarab pedig 23,5 cm X 10 cm,
illetve 40 cm X 21 cm méretű.
Mindkettőn hornyok biztosítják a lemezek egymáshoz, illetve a vért bőrdarabjaihoz való kapcsolódását.
A sírba előkelő nemest, magas rangú katonát temethettek el, erre utal az is, hogy számos bronzfegyver,
bortartó edény és egyéb rituális tárgyak is voltak mellette.




A sírhalmot tavaly fedezték fel földművesek.
A feltárás során egy másik sírból a Kínában valaha fellelt legöregebb bor került elő egy edényből.

[FONT=arial, sans-serif]http://news.xinhuanet.com/english/china/2013-03/10/c_132223298.htm[/FONT]
[FONT=arial, sans-serif]http://www.chinadaily.com.cn/china/2013-03/10/content_16296161.htm

Magyar nyelvű szöveg: index.hu/tudomany/tortenelem[/FONT]

Én vettem is belőle. Gyanús volt, hogy Bulls Blood made in China....

3000 éves napóra

*

A világ egyik legősibb, (?!) több mint háromezer éves egyiptomi napóralapját tárták fel a Bázeli Egyetem régészei a felső-egyiptomi Királyok völgyében.
A jelentős leletre sírok bejáratának megtisztításakor bukkantak rá a szakemberek idei ásatásaik során.






A napóralap mészkőből készült, amelyre fekete félkört rajzoltak.
Ezt 15 foknyi különbségekkel 12 részre osztották.
A körülbelül 16 centiméter hosszú, vízszintes alapvonal közepén lévő lyukba lehet behelyezni egy fa- vagy fémpálcát, amely árnyékot vetve mutatja az időt.
A 12 rész közepén lévő kicsiny pontok a még pontosabb időmérést teszik lehetővé

A napóralapot a i.e. 13. században használt kőkunyhók körzetében találták.
A kezdetleges épületekben azok az emberek éltek, akik a térségbeli sírok építésénél dolgoztak.
A nap járásának felosztása órákra azonban fontos szerepet játszott az egyiptomi alvilági kalauzokban is, amelyeket a királyi sírok falaira rajzoltak fel.

Ezek az illusztrált szövegek kronológiailag leírják a Napisten éjszakai haladását az alvilágban: a napórákat használhatták arra is, hogy ezt a jelenséget megjelenítsék.


http://www.pasthorizonspr.com/index...d-sundial-guides-archaeologists-into-the-past

1. Azt gondolom jogos a (?!) jel az egyik legősibb után... Hiszen több mint kétezer évvel korábbi napórákat is ismerünk, bár azok nem "hordozható" napórák voltak... S vélhetően a bázeli kutatók által feltárt sem az lehetett, hisz az első "hordozható" napóráknak nem is a készítéséhez, hanem a mobil telepítéséhez, a csillagászati 'ismeretek' általánosabb tudása is szükségeltetett...Amit biztosan tudunk a CE. első századaiban már meglehetősen elterjedt volt, mint azt a milétoszi Thaleszt ábrázoló mozaik is bizonyítja...

Amit viszont kevesen tudnak, a BC 4. évezredi obeliszkek egy részének egyik funkciója az idő mutatását szolgálta... napóraként..

Mi mennyi ?....

prominor írta:

1. Azt gondolom jogos a (?!) jel az egyik legősibb után... Hiszen több mint kétezer évvel korábbi napórákat is ismerünk, bár azok nem "hordozható" napórák voltak... S vélhetően a bázeli kutatók által feltárt sem az lehetett, hisz az első "hordozható" napóráknak nem is a készítéséhez, hanem a mobil telepítéséhez, a csillagászati 'ismeretek' általánosabb tudása is szükségeltetett...Amit biztosan tudunk a CE. első századaiban már meglehetősen elterjedt volt, mint azt a milétoszi Thaleszt ábrázoló mozaik is bizonyítja...

Csatolás megtekintése 1027286
Amit viszont kevesen tudnak, a BC 4. évezredi obeliszkek egy részének egyik funkciója az idő mutatását szolgálta... napóraként..

Kattints a kibontásához...

**********

Az ordító "leg"-ek után általában odateszem a kis jelemet.
Az általam beidézett cikkek többnyire elismert és hitelesnek osztályozott weboldalak
cikkeinek fordításai.
Elég elkeserítő, hogy ezek az oldalak is bulváros hangnemmel adják el magukat.

A maga nemében minden feltárás, minden lelet csodálatos, hiszen múltunk egy-egy darabkáját rejti,
fölösleges túllihegett jelzőkkel tele aggatni.

Épp a napokban olvastam a "szenzációs, őskori" pénzekről, ami igazolni látszott azt, hogy Kínaiak már
az "őskorban" is kereskedtek Kelet Afrikával.

A sajtótájékoztatóknak és a cikk íróknak nem ártana/illene legalább a történelni korokkal tisztában lenni.

Az időszámításunk utáni kort elég érdekes őskorként emlegetni, sőt még az ókor megnevezés is sántítana,
mivel az 1400-as évekről szól a történet, ami ugye leginkább a középkorhoz közelít.

Na meg, miért lett volna nagy kunszt 1400-ban elmenniük afrikáig, mikor számtalan lelet van arra, hogy a világ
különböző területein találtak több ezer éves bizonyítékokat az ázsiai kapcsolatra.
(Mint ahogy az egyiptomi szimbólumok és egyéb távoli kúltúrák jelei felbukkannak Ausztrália és Amerika területén is !)

Már az is elég paradox, hogy marhára túlértékelünk néhány nem túl régi lelőhelyet, ugyanakkor szemérmesen hallgatunk a több tízezer (vagy isten tudja mennyi idős) dolgokról.

A napóránál leginkább az az érdekes, hogy nem palotában vagy templomban találták, hanem egyszerű
emberek lakta területen.

De miért lenne technikai bravúr ?
A milliónyi spirál ábrázolás szerte a Földön, és egyéb csillagászati "rajzok" ékesen bizonyítják,
hogy rejtélyes elődeinknek (?!) nem jelenthetett problémát az idő mérése.

-Ha jól tévedek, pl. a spirál galaxisokat csak a 19. század óta ismerjük.


"Ők" ismerték.

**




Elég sok írás foglalkozik a témával, most épp ezt találtam...
http://www.sir-ray.com/Ancient Astronomy.htm

Félreértés ne essék, nem a 'kor' csillagászati ismereteit tartottam elégtelennek a hordozható napórákhoz...
A kőtábla alján lévő furatba, az elhelyezés után függőlegesen a rajta lévő jelzésig beleállítottak egy egyenes pálcát, majd egy a végén gyűrűvel ellátott pálcát erre 'ráhúzva', jelölgették az árnyékot, s mikor a legrövidebben túlhaladt, a gyűrűs pálcát odahúzva, meg volt az észak-déli irány, amit tovább vihettek, illetve a déli 12 óra, s ennek megfelelően 'újra osztották a táblát'.. Vagy két a végén gyűrűs pálcát, egymástól pár méterre, közvetlenül napkeltekor úgy tűztek le, hogy a két gyűrűn átnézve a kelő nap látszódjon, a kelet-nyugat irányt tűzték ki s erre merőlegesen volt a napóra 12 órája... De ugye ez csak egy közelítő, praktikus megoldás volt, s évszaktól függően jelentős eltérést is produkált. Ezeket a napórákat ellenben az építmények ábráinak pontosságához használták, tehát olyannak kellett 'hordoznia', akinek a kor átlagos ismereteit meghaladó ismeretei voltak... Nos vélemény szerint az igazi hordozhatóság feltétele, hogy az átlag ember is mindenkor használni tudjon egy eszközt megbízhatóan. De az egészen biztosan feltételezhető, hogy a régészet, különösen a tengeri régészet, még számos meglepetéssel fog szolgálni, hisz egyre több a bizonyíték az ókori távolsági hajózásra, amit művelni csak navigációs segédeszközök segítségével lehetett megbízhatóan. De az olyan vállalkozások mint Afrika megkerülése, vagy a Kanári-szigetek és a Földközi tenger keleti medencéje közti kapcsolat sem nélkülözhette ezen eszközöket. Ahogy az Antikytheriai lelet is az 1.-2. századból, úgy számos más hasonló régebbi eszköz előbukkanása is valószínű. Mert ugye nem a régi korok ismeretét, csak a széleskörű hasznosítását az ismereteknek kérdőjeleztem meg......

"Félreértés ne essék, nem a 'kor' csillagászati ismereteit tartottam elégtelennek a hordozható napórákhoz..."


Nem esett...

A kis monológom a cikkbe rakott jelecske miértjének a magyarázata.

Találtam egy "napórával" kapcsolatos írást amit csatolnék..

Csatolás megtekintése Ponori Thewrewk Aurél Napóra a Bibliában.pdf

Hatalmas ókori építményt találtak Izraelben




Izrael földje régészeti szempontból egyike a legizgalmasabb területeknek: a történelem előtti időktől fogva több jelentős kultúra hagyta itt maga után tárgyi emlékeit.
Az izgalmas leletekben eddig sem szűkölködő vidék újabb érdekes fölfedezéssel gyarapodott.

Az új fölfedezést még érdekesebbé teszi, hogy a lelőhely ezúttal nem a szárazföldön, hanem a Galileai-tenger, Izrael legnagyobb édesvizű tavának aljzatán található.
Az International Journal of Nautical Archaeology legfrissebb számában olvasható beszámoló szerint a lelőhelyet izraeli régészek kezdték el föltárni, még 2003 nyarán indult kutatásaik során.
http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/1095-9270.12005/full

Az eredetileg a tófenék föltérképezésére irányuló kutatásokkor a Galileai-tenger (Kinneret-tó) délnyugati részén a régészek egy eddig ismeretlen, jelentős méretű objektumra bukkantak.



A tudósok szerint az objektum alakja és összetétele semmilyen természetes képződményre nem hasonlít, ezért bizonyosak benne, hogy emberkéz alkotta.
Az építmény nem más, mint egy nagyjából hetven méter átmérőjű és tíz méter magas kúp.
A hatalmas kúp nem szimmetrikus: a csúcspontja a nyugati oldalán van, tehát ezen az oldalon kifejezetten meredek, míg a keleti oldala a kúpnak jóval lankásabb.
Ez vélhetően összefügg azzal, hogy a tengerfenék nyugat-keleti irányban enyhén lejt.
Számításaik szerint a hatalmas építmény 25 ezer köbméter térfogatú, tömege pedig elérheti a 60 ezer tonnát, ami megfelel egy modern hadihajó súlyának.



A hatalmas kúpot a Föld számos pontján megtalálható megalitokkal rokonítják a régészek.
A megalit görög elemekből létrehozott összetett szó, szó szerint "nagy kő" a jelentése, legismertebb példája pedig a Stonehenge.
A Galileai-tenger fenekén fölfedezett építmény nagyjából egy méter nagyságú, megmunkálatlan kövekből épül föl.
A bazaltkövek elrendezése nem mutat rendszert: az építmény első pillantásra egy hatalmas, bazaltkövekből összehordott halomnak tűnik.
A halom alján nincs semmilyen fal vagy egyéb határ, ám úgy tűnik, hogy a homok alatt még folytatódik az alap.

Kincsvadászatból modern tudomány

Az izraeli kutatók által alkalmazott módszerek jól jelzik azt az utat, amelyet a régészet az elmúlt közel másfél évszázad során bejárt.
A víz alatti régészet - amelynek a saját nemzetközi szakfolyóiratában publikálták felfedezésüket - iránti érdeklődés kibontakozását általában az 1850-es évekhez kapcsolják: 1853-1854 telén a svájci tavak rendkívül alacsony vízszintje miatt olyan épületelemek, kerámiadarabok és más tárgyak kerültek napvilágra, amelyek addig ismeretlenek voltak.
Innen jött a gondolat, hogy érdemes alaposabban is körülnézni a tengerek és tavak fenekén, hiszen a víz alatt másképp őrződnek meg a tárgyi emlékek, mint a szárazföldön.


Ez kezdetben már ismert lelőhelyek kutatásához vezetett, így először például gyöngyhalászoktól nyert információk alapján tártak föl a régészek hajóroncsokat.
A Földközi-tenger és a Fekete-tenger övezetéből ma már közel 1000 ókori és középkori hajóroncsot ismerünk.
Közülük a legismertebb az 1982-ben a Törökország déli partjainál lévő Ulu Burun-nál fölfedezett i.e. 14. századi hajó, amelynek teljes rakományát tanulmányozni tudták a régészek.






Az így nyert információ elképesztő mértékben gazdagította a kor hajózásáról, kereskedelméről alkotott képünket. VIII. Henrik hadihajóját, a Mary Rose-t pedig az 1980-as években ki is tudták emelni a tengerfenékről.





A víz alatti régészet másik fő iránya olyan területek vizsgálata, amelyek korábban szárazföldként komoly településeknek adtak otthont, ám a vízszint emelkedése miatt maradványaikat ma víz fedi.
Az egyik jelentős ásatás például az izraeli Caesarea Maritima körzetében folyik.
A város a i.u. 1. században Palesztina egyik legjelentősebb, római fejlesztésű kikötője volt, ám egykori mólói a vízszint emelkedése folytán ma öt méter mély vízben állnak.





A víz alatti régészet komoly tárgyi felszerelést igényel.
Sok esetben már a lelőhely fölfedezése sem egyszerű: a tengerfeneket ábrázoló légifotók mellett a modern technika segíthet.
A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján kifejlesztett és azóta is korszerűsített technikát alkalmazták a Galileai-tenger kutatásánál is.

A régészek kétféle eszközt vetettek be: az egyik az oldalpásztázó szonár volt, amely legyezőszerű sugárban teríti a hanghullámokat, és grafikus képet készít a tengerfenékről.
Ezzel az eszközzel képesek pontosan fölvázolni a tengerfenék domborzati viszonyait.
Az izraeli tudósok ennek segítségével figyeltek föl a tengerfenéken található szokatlan alakú objektumra.





A szeizmikus szelvényező hangradar hangimpulzusokat bocsát ki, amelyek visszaverődnek a tengerfenék alá temetődött tárgyakról.
Ennek segítségével állapították meg például azt, hogy a hatalmas kőhalom a tengerfenék homokja alatt még folytatódik.


A szonár és a hangradar mellett a Galileai-tengerben található kőhalmot búvárok is megvizsgálták.
A búvárok fényképeket is készítettek, ennek alapján megállapíthatóvá vált a kőhalmot alkotó bazaltkövek mérete és formája.
A búvárok azt is megfigyelték, hogy a kőhalom környékén, a környező vizekkel ellentétben, nagyon gyakori a tilapia nevű hal.




A föltárás következő fázisa a tenger alatt elvégzett ásatás lesz.
Ez egyelőre várat magára, hiszen a víz alatti ásatás jóval bonyolultabb és költségesebb a felszínen végzettnél.

Mire használhatták a hatalmas kőrakást?

A modern régészet legfontosabb alapelve, hogy nem csupán a megtalált lelet fontos, hanem az adott lelet környezete is.
A mai régészet egyik fő célja ugyanis az, hogy a föltárt lelőhely alapján következtetéseket vonjanak le például az adott település társadalmi, gazdasági vagy éppen vallási, etnikai viszonyairól és annak változásairól.
A régészek tehát minden esetben igyekeznek megrajzolni a föltárt leletek, lelőhelyek kontextusát.


Az izraeli régészek is megfogalmaztak néhány fölvetést a Galileai-tenger fenekén talált hatalmas kőkúppal kapcsolatban.
Fölvetették annak lehetőségét, hogy a kőkúp eredetileg is víz alá készült.
A búvárok azon megfigyelésére építenek, hogy a fent említett halfaj gyakori a kőkúp közelében.
Ennek értelmében a kőkúp egyfajta "halneveldeként" funkcionált volna: a feltételezés mellett szól az, hogy a Galileai-tengerben ismerünk olyan, kőből készült építményeket, amelyeket vélhetően halfogásra használtak.



Ellene szól viszont, hogy ezek az építmények sokkal kisebbek, ráadásul egyik sem épült ennyire masszívra.


Valószínűbbnek tartják azt, hogy az építmény eredetileg a szárazföldön épült, és később, a vízszint emelkedése miatt "került" a tenger fenekére.
A Galileai-tengerhez kapcsolódó egyéb kutatások alapján úgy tűnik, hogy a vízszint az ókorban lényegesen alacsonyabb volt, így a mai tengerfenék akkor még partvidék volt.


Az építmény keletkezési idejére vonatkozóan egyelőre külső adatokra hagyatkoznak.
A környéken ugyanis csupán a korai bronzkorhoz, vagyis az i.e. 3. évezredhez lehet kapcsolni megalitikus építményeket.
Ezért azt feltételezik a régészek, hogy a most fölfedezett építmény kapcsolatba hozható az új felfedezés helyszínétől mindössze harminc kilométerre található Khirbet Beteiha-i monumentális megalittal, amely három koncentrikus körből áll, közülük a legnagyobb átmérője 56 méter.
A környéken található más hasonló jellegű építmények is a korai bronzkorból valók.


Ha helyesnek bizonyul a i.e. 3. évezredből származó adat, akkor könnyen lehet, hogy a Galileai-tenger fenekén talált építmény összefüggésbe hozható azzal a nagyjából egy kilométerre északra található lelőhellyel, amely Bet Yerah vagy Khirbet Kerak néven ismert.






Ez a lelőhely a korai bronzkorban jelentős méretű település volt: közel ötezer lakosával, kövezett utcáival és erődítéseivel a mai Izrael területén kialakult legjelentősebb város volt.


A víz alatti ásatások lefolyásáig a kőhalom rendeltetésével kapcsolatban nem lehet semmi bizonyosat mondani. Elképzelhető, hogy más megalitokhoz hasonlóan esetleg ez is temetkezési célokat szolgált.
A régészek szerint egy biztos: akármilyen céllal is építették, az építők biztosan egy jól szervezett társadalom képviselői lehettek, hogy a hatalmas mennyiségű követ egybehordják.


F: origo.hu/tudomany/tortenelem
Internet

Melyik a régebbi ?

y

I.
Európa (egyik !!!) legrégibb kútjait azonosították német régészek.
A korai telepesek több mint hétezer éve készítették a kutakat tölgyfából, hogy biztosítsák vízellátásukat.
A szakértők számára nagy meglepetést jelentett a lelet, mivel így világossá vált, hogy az emberek már jóval az első fémszerszámok felfedezése előtt nagyszerű faépítményeket készítettek, és az első földművesek feltehetőleg az első ácsok is voltak egyben.

A négy kút az elmúlt évben került elő Lipcse közelében.
Készítői hét méteres mélységben bélelték ki az aknát fával.
Felhasogatták a törzseket, és a deszkákat sarokkapcsolással illesztették össze, ládaformát képezve.
A kifinomult technika meglepte a kutatókat.

A közép-európai kultúra jó hétezer évvel ezelőtt élte virágkorát a régészek szerint.
A vadászok és gyűjtögetők lassan letelepedtek, létrejöttek az első falvak.
Eddig azonban szinte semmit sem találtak, ami az egykori faházakból fennmaradt volna.
Ezért a szakértők csak feltételezésekbe bocsátkozhattak arra vonatkozóan, hogyan is nézett ki az élet akkoriban.

A talaj vízszintje alatt lévő deszkák az oxigén hiánya miatt élték túl az elmúlt évezredeket.
Az évgyűrűk segítségével a szakértők arra következtetnek, hogy a fákat időszámításunk előtt 5206 és 5098 között vágták ki.
A régészek szerint elképzelhető, hogy a megtalált, a vonaldíszes kerámia kultúrájába tartozó kutak alatt még régebbiek is vannak.




http://www.sott.net/article/255054-7000-year-old-water-wells-unearthed-in-eastern-Germany-suggest-that-prehistoric-farmers-in-Europe-were-skilled-carpenters

Magyar szöveg:index.hu/tudomany/tortenelem-2012. december

***

II.
Borsodban lehet Európa legrégebbi kútja





A 7500 évvel ezelőtt élt emberek kreativitását bizonyítja az a fabéléses kút, amelyet Sajószentpéter közelében fedeztek fel miskolci régészek. Az első korbecslések alapján ez a legidősebb ismert európai kút.

A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai 2012 novemberében egy i. e. 5400-5200-ból származó, fabéléses kútra (bodonkútra) bukkantak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajószentpéter keleti határában.
A kút aljában előkerült fabélés korát a megtalált középső neolitikus kerámialeletek alapján határozták meg.
A radiokarbon korhatározás eredményei még pontosíthatnak a dátumon, de valószínű, hogy Magyarország, sőt akár talán egész Európa legidősebb ilyen leletét sikerült feltárniuk.




Az archeológusok a blogjukon számoltak be a felfedezésről:

http://www.asonyomon.hu/7500-eves-bodonkut-sajoszentpeter-hataraban/

Az eddig ismert legrégebbi kutakat 2011-ben német régészek találták Lipcse közelében.
A bodonkutak és gerendaszerkezetes bélések fáit a dendrokronológiai (faévgyűrűs) vizsgálatok eredményei alapján i. e. 5206 és 5098 között vághatták ki.
A sajószentpéteri kút egy, az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrájának korai időszakában lakott településhez kapcsolódott: tőle délkeletre a vonaldíszes településekre jellemző nagyméretű agyagkitermelő gödröket, valamint az általuk közrezárt, feltehetően egy hosszúházhoz tartozó oszlopsor nyomait tárták fel a kutatók.



vvvvvvv- A rejtélyes vonaldíszes kúltúra népéről nagyon keveset tudunk, mindenesetre a földművelés tudományát mintegy 8000-10 000 éve fedezte fel először az ember a Közel-Keleten, a „Termékeny félhold” területén, onnan terjedt szét a világban, de vannak feltételezések, miszerint egyszerre több helyen is felfedezték.
Hozzánk a Termékeny félhold területéről bevándorolt népek hozták el mintegy 7500 éve, innen terjedt tovább Európában a Duna vonalát követve. (Juhari ZsuzsannaA sajószentpéteri kút fabélése négy ívelt, együttesen egy 90 centiméter átmérőjű gyűrűt alkotó részből állt, amelyeket nagy valószínűséggel egyetlen - az előzetes becslések alapján akár 250 éves - tölgyfa törzséből alakíthattak ki.
A Borsod megyei bodonkút bontásához az Eötvös Loránd Tudományegyetem szakemberei is segítséget nyújtottak a miskolci régészeknek.

A kút építésénél a cikkekre hasított, oldaléleikhez közel egy-egy lyukkal ellátott bélésdarabokat a munkagödörben egymás mellé helyezték, majd csuklónyi vesszőnyalábokkal (vesszőből sodort "kötéllel") egymáshoz kötözték.
Ez a szerkezeti megoldás a régészettudomány történetében párját ritkítja (hasonló elv alapján, de egészen más technológiai megoldásokkal a későbbi korokban hajókat készítettek), és a középső neolitikum elején élt emberek kreativitását bizonyítja a régészek egy másik közleménye szerint, amely a Herman Ottó Múzeum honlapján érhető el.

NEOLIT-kutat-ÁSUNK - 7500 éves bodonkút Sajószentpéter határában
http://www.hermuz.hu/regeszet/hireink.html


origo.hu/tudomany/tortenelem-2013. 03.

Migaloo, a régészkutya

x

Sok mindenre tanítják az ebeket mostanában, Migaloo azonban még így is kilóg a sorból.
Ő a világ első olyan kutyája ugyanis, aki képes archeológiai emberi maradványokat érzékelni.



Gary Jackson ausztrál kutyakiképző (aki K9-es kutyákkal is foglalkozik) egyedülálló képességre tanította meg Migaloo-t: míg más állatok a hús szagát érzékelik, addig ő a csontokra érzékeny, méghozzá az évszázados darabokra.
Migaloo képes akár egy fogat is észrevenni és kikaparni a földből.
A labrador keverék kutya hat hónap alatt „tanulta ki a szakmát”, és az Dél-Ausztrál Múzeumtól kölcsönkapott 250 éves őslakos
csontokon gyakorolt.







Jackson a csontokat olyan védőtokokba helyezte, amelyeken kis szellőzőnyílásokat ütöttek, hogy az anyag ne fogja magába a szagokat.
Ezután elásta a tokokat fél-egy méteres mélységben egy temetőben, ahol több állatcsontot is szétszórt.
Migaloo gyorsan tanult, és hamarosan már 6 méteres rádiuszban kiszagolta az őslakosok csontjait – sőt, még azok nyomait is, amelyeket egy nappal azelőtt kiástak és elvittek


xxxxxxxxxx


Migaloo sikeresen vette az első éles bevetést is: májusban a queenslandi vadonban több kilométeres területet vizsgált át, és megtalálta azt az eukaliptusz fát, amelyben – egy őslakos temetkezési szokás szerint – számos több száz éves csontra bukkantak a kutatók.





Migaloo eddigi legnagyobb eredménye egy 600 éves sírhely felfedezése, amely nagyjából két és fél méter mélyen feküdt a földben. Ez az eddigi legrégebbi kutya észlelte őslakos maradvány – 425 évvel öregebb, mint az eddigi csúcstartó, egy 175 éves lelet, amelyet egy Candy nevű eb talált meg.


Felmerül a kérdés, hogy a Candy-hez és Migaloo-hoz hasonló kutyák képesek lehetnek-e hosszabb távon a régészekkel együtt, őket segítve dolgozni.



Forr:sciencespot.hu/migaloo-a-regeszkutya
cccchttp://www.thehistoryblog.com/archives/19436

Ősi őrlőköveket találtak Kínában

v
Ősi, 23 000 évesre tehető őrlőköveket fedeztek fel Észak-Kínában, a Sárga-folyó középső termékeny völgyében, ami azt sugallja, hogy a gabonatermesztés gyökerei az eredetileg feltételezett 10 000 évnél jóval régebbre nyúlnak vissza a világ különböző területein.

A Li Liu, a Stanfordi Egyetem professzora által vezetett kutatás szerint a gabonatermesztéshez szükséges tudás nem egyik napról a másikra alakult ki, megszerzése hosszú időt vett igénybe, és minden bizonnyal az éghajlati változásokhoz történt alkalmazkodás igényéből fejlődött ki.
Abból a tényből, hogy gabonaszemek és gumók őrlésére szolgáló, nagyjából azonos korú kőszerszámokat találtak Kínában éppúgy, mint Mezopotámiában, a tudós azt a következtetést vonta le, hogy a folyamat globálisan, de egymástól függetlenül zajlott le a világon.





A kezdetleges őrlőszerszám két kőből állt: a kézben tartott, gömbölyű formájúval törték-zúzták a földre helyezett, lapos kőre szórt magokat és gumókat, amíg lisztszerű őrleményt nem kaptak.
“Az embereknek először meg kellett ismerniük a vadon termő növények sajátosságait, mielőtt hozzá kezdtek volna termesztésükhöz. Az őrlőkövek táplálék előállítására szolgáló igénybe vétele azt jelzi, hogy igyekeztek minél inkább kiaknázni a növényekben rejlő lehetőségeket, egyszersmind tisztába kerülni jellemzőikkel: ez a folyamat vezetett aztán a mezőgazdaság kialakulásához” – fejtette ki a tudós az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a Proceedings of the National Academy of Sciences című kiadványban megjelent tanulmányban.


Az ásatási helyszínen, a kőrszerszámok mellett fű, vadon termő bab, köles és jamgumó maradványait találták – csupa olyan növényét, amelyet évezredekkel később a régióban élők már javában termesztettek, miután megismerték hasznosítási lehetőségeiket.
A köles az ősi kínai civilizáció alapvető élelmiszerévé vált.

A professzor véleménye szerint a magok táplálékcélú felhasználásának elterjedése segít képet alkotni arról, hogy miként alkalmazkodtak ez emberek a klíma változásához a jégkorszakban.
“Vagy nagy nyomás alatt voltak, és jobb élelemszerzési lehetőség nemigen kínálkozott, vagy a magvak hirtelen nagy mennyiségben álltak rendelkezésre, és könnyű volt a begyűjtésük… Felfedezésünk inkább azt jelzi, hogy általános forradalmi irányzat fejlődött ki, és az embercsoportok az egész világon hasonló módon, jóllehet egymástól függetlenül reagáltak a bekövetkezett éghajlati változásokra” – magyarázta Li Liu.



F:cultura.hu/kultura

Három dimenziós látogatás egy etruszk sírban

v


Virtuális látogatást tesz lehetővé egy itáliai etruszk sírkamrában az olasz Nemzeti Kutatóközpont (CNR) interaktív programja, amely nemcsak a fantáziát, hanem a tudományt is ösztönzi.

Az Etruscanning nevet kapta a felfedezőiről elkeresztelt Regolini-Galassi sír három dimenziós látogatása.

Az 1836-ban, a Rómától harminc kilométerre levő Cerveteriben kiásott etruszk sír úgy látható, ahogyan használata idején, a Krisztus előtti 7. században mutatkozott meg azoknak, akik oda beléptek.
A mai látogatónak nincsen szüksége billentyűkre vagy egérre, karja mozgatásával tudja bejárni a sírkamrát, megfigyelni közelről a sírban elhelyezett tárgyakat, és ha akarja, a sír történetét az ott eltemetett etruszkok “mesélik el” neki – számolt be a Corriere della Sera napilap online kiadása.





A 3D-rekonstrukció segítségével az is kiderült, hogy a sír szűkebb volt, mint elképzeltük.
Az itt talált halotti ágy és szekér valójában egymás tetején állt – nyilatkozta Eva Pietroni a CNR munkatársa.
A két éven át fejlesztett projekt az Európai Bizottság támogatásával született meg.
Az eredeti sír Cerveteriben nem mindig látogatható, gazdag leletanyagát a Vatikáni Múzeum őrzi.(?!)
A technológiával a kettőt ismét együtt lehet látni.


F:sciencespot.hu

Közös ősi anyanyelv

Tizenötezer évvel ezelőtt az európai és ázsiai népek közös nyelvet beszélhettek - erre jutottak brit kutatók, akik két tucat szót rekonstruáltak is, összeállítva az ősi anyanyelv kis szótárát.

A szószedet az amerikai tudományos akadémia Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratának legújabb számában jelent meg. Szakértők úgy vélik: a szótár segíthet az ősi vándorlások történetének feltárásában és a prehisztorikus kultúrák közötti kapcsolat megtalálásában - írta a LiveScience tudományos hírportál.
Az emberiség ősi anyanyelvének gondolata a Bibliáig nyúlik vissza, amelyben az emberek még közös nyelvet beszéltek, ám a Bábel tornyát építőket elbizakodottságuk miatt Isten azzal büntette, hogy összezavarta a nyelvüket, hogy ne értsék egymást többé.





Sok szakember kételkedik abban, hogy valaha létezett egy közös eredeti nyelv.
A legtöbb nyelvész szerint legfeljebb 3-4 ezer évre visszamenőleg lehet felkutatni a nyelv gyökereit.
Mark Pagel evolúció biológus, a brit Reading Egyetem tudósa és kollégái azonban az utolsó jégkorszak végére, úgy 15 ezer évvel ezelőttre nyúltak vissza a közös nyelv szavainak kutatásakor.

A biológus professzor arra gondolt, hogy a nyelv evolúciója működhet úgy, mint a biológiai evolúció.
Amennyiben így van, akkor a legfontosabb szavak, például azok, amelyekkel a társadalmi kapcsolatainkat határozzuk meg, sokkal lassabban változhattak.
A jelen kutatás előzményeként Pagel és tudóstársai megvizsgálták, hogy milyen gyorsan változnak a szavak a modern nyelvekben.
Ennek során azonosították a „legszilárdabb” szavakat.
Emellett azt is feltérképezték, milyen kapcsolatban állnak egymással a különböző modern nyelvek.
Ezt követően rekonstruálták az ősi szavakat a leggyakoribb hangváltozások figyelembe vételével - mint például, hogy a "p" és az "f" hang sok nyelvben gyakran változott, a latin "pater"-ből így lett az angolban "father" (azaz apa). Ennek alapján találták ki, hogy hogyan hangozhatott 23 szó - köztük az I (én), a mother (anya), a male (férfi), a fire (tűz), a hand (kéz) vagy a to hear (hallani) - 15 ezer évvel ezelőtt.
Pagel szerint ez a szókincs elegendő lenne arra, hogy egy mai ember megértesse magát egy-két egyszerű mondattal egy kőkori előddel.






A tudós szerint ezzel a kutatási technikával ennél korábbi korszakra nem lehet visszanyúlni a nyelv történetében. William Croft, az Új-Mexikói Egyetem összehasonlító nyelvésze ugyan nem vett részt a kutatásban, de hangsúlyozta, hogy a tanulmány felveti annak lehetőségét, hogy nyelvi, archeológiai és antropológiai adatokkal együtt el lehessen mesélni az emberiség prehisztorikus történetét.


F:.ng.hu/Civilizacio

Az elveszett víz alatti város: Héraklion.

x
Több mint ezer évig rejtőzött a Földközi-tenger mélyén az egykor virágzó város, Héraklion.
A hatalmas épületeket és szobrokat feltáró kutatócsoporttól érkeztek a felvételek.




Évszázadokon át azt gondolták, csak legenda az ősi Heraklion városa, amit Homérosz is említ eposzaiban.
A Thonisként is ismert várost csak jóval később találták meg a tenger alatt.
Régészek most a tenger mélyén talált épületeket, szobrokat, eszközöket vizsgálják és ma már kerek képük lett arról, hogyan éltek az ókorban a város lakói.
A város központi szerepet játszott a görög városok és Egyiptom közötti kereskedelemben.





A mai Aboukir-öböl egykori városa, Thonis vagy görög nevén Héraklion kulcsfontosságú eleme volt a Földközi-tengeren zajló egyiptomi kereskedelmnek az egyiptomi későkorban (i.e. 664- i.e. 332).
Vallási szempontból is jelentős településnek számított,
Ámon isten itt található temploma ugyanis fontos szerepet játszott a dinasztiák folytonosságával kapcsolatos rítusokban.




A települést a Ki.e. 8. század környékén alapíthatták, és i.u. 8. században nyelhette el a Földközi-tenger. 2000-es felfedezése előtt nem sok nyoma volt, csupán néhány ősi szövegben említették a létezését.
Hérodotosz többször írt például Héraklionról: hogy micsoda hatalmas templom állt itt, mikor Héraklész először Egyiptomba érkezett, és hogy Heléna is ellátogatott ide Parisszal a trójai háború előtt.






Legalább 64 hajót találtak, amelyek agyagból készült edényeket szállítottak.
Aranypénzeket és bronzból készült súlyokat is találtak a hajókon, bizonyítva, hogy erős volt a kereskedelem.
Egy hatalmas, majdnem öt méter magas szobrot is találtak, emellett több száz apróbb szobrot hoztak a felszínre.
Damian Robinson, az Oxford Egyetem professzora szerint csodálatosan megőrződött a város a tenger mélyén, folyamatosan új területeket kutatnak át, egyre többet megtudva a valaha itt élőkről.







A város első nyomaira a mai egyiptomi partoktól 6,5 kilométerre bukkantak az európai vízalatti archeológiai intézet (IEASM) kutatói 2000-ben, és az Egyiptomi Régiségek Főtanácsával együttműködve feltérképezték és feltárták a város megmaradt részeit.

Franck Goddio vezetésével megtalálák Ámon és fia, Honszu templomát és az egykor oly jelentős, hajómaradványokkal teli kikötőt is. A feltárt kolosszális szobrok, a hatalmas építmények, az ékszerek és érmék, valamint a kerámiák mind egy virágzó városról árulkodnak.

​

Héraklion elsüllyedését egyszerre vagy egymás után bekövetkező természeti katasztrófák, illetve a tengerszint emelkedése okozhatták.
A washingtoni Smithsonian Intézet és a Stanford Egyetem bevonásával zajlott geoarcheológiai elemzések néhol az agyagos talaj elfolyósodására utalnak, főleg az Aboukir-öbölben.
Ezt a jelenséget a hatalmas épületek miatt a talajra nehezedő nyomás okozhatta.
Hasonló következményei lehetnek egy földrengésnek is, a város eltűnéséről szóló történeti leírások pedig egyaránt beszámolnak földmozgásokról és nagy árhullámokról is.
Ezek alapján tehát valószínűleg az említett hatások együttesen járultak hozzá a süllyedéshez.

Az elsüllyedt városról dokumentumfilmet is készítettek, melyet május 11-én a francia-német Arte televízió mutatott be.
A filmben 3D-s animációknak köszönhetően megelevenedik a város, és ismét a felszínre kerülnek az ősi épületek, templomok, hajók és a csatornarendszerek.

A munka vége azonban még messze van, Goddio szerint még 200 évig kellene folytatni a kutatásokat, hogy teljesen
feltárják és megértsék a várost !


F: richpoi.com/cikkek/tudomany

A másik topicban nem igazán sikerült a pontos utalást betenni, de végtére is a piramisok inkább ide tartoznak...
Ugyan a belga egyiptológus honlapján, amit a Találmányok- Felfedezések témában elkövetett hozászólásomban javasoltam nézegetni, szakszerűen elmagyarázza egy nálam autentikusabb, hogy miért válik el formában és méretben a restaurált darabja a Vörös piramisnak, de mielőtt az ott félbehagyott mondandóm folytatnám röviden leírom itt is...
A dashuri piramisok szögei jelentősen megváltoztak, már építésük közben is , egyrészt mert eredendően is eltérő méretezésel épültek , másrészt az alkalmazott anyagok miatt. A Stadelmann által talált darab restaurációja után a feltételezett eredeti alkot kapta visssza, valamint a javításokra pótlásokra jellemzően megkülönböztethetően is elválasztották az eredeti résztől... kb. ennyi a lényege...
De sokkal érdekesebb az, miért is születnek a fórumtársunk által hozott videokhoz hasonlóak... A Smithsonian Magazin júniusi számában The Rise and Fall and Rise of Zahi Hawass címen terjedelmes írást szentel az egykori egyiptomi főrégésznek, közvetve az egyiptomi régészetnek. Az ahram online a luxori régészeti igazgató politikai okbóli leváltása miatti régészsztrájkról számol be tegnapi híreiben.


Mint a képen is látható Hawass árnyéka nagyon friss a térségben...
S a jelenlegi kiélezett helyzet ellenére az egyiptomi vezetők mindent elkövetnek, hogy a tőlük elvitt műkincsek visszakerüljenek a jelenlegi határidők szerint 2015-ben átadásra kerülő új múzeum- és látogatói központba..
Erre júniusban egy párizsi árverés is alkalmat adott, amikor az ENSZhez fordultak segítségért, hogy a kairói Al-Azhar mecsetből, amely az arab világ egyik legjelentősebb kulturális központja, elrabolt ritka Koran kézirat árverését felfüggeszzék..


De sem az UNESCO sem az ISESCO( az iszlám kulturális szervezet) nem volt képes megakadályozni az árverést. A Fontainebleau Osenat Aukciosház arra hívatkozik a kézirat 1970 előtt a kulturális javak védelmének szabályozásáról elfogadott nemzetközi egyezmény hatályba lépése előtt került ki Egyiptomból, így ők teljesen törvényesen járnak el....
Az UNESCO próbálkozásai egy olyan nemzetközi egyezmény tető alá hozásán mely szerint a nemzeti kormányok a tőlük bármikor illegálisan, vagy jogszerütlenül elhurcolt kulturális javakat legalább megegyezett áron megvásárolhatnák, s csak kizárólag nekik kínálhatnák fel eladásra első körben. rendre elvéreznek a nagy múzeumok és aukciósházak, na meg persze a mögöttük álló műgyűjtők ellenállásán....

Ha valaki azt gondolja, hogy csak az utóbbi évszázadokban kerültek ki "királyi" leletek Egyiptombol az téved...
E hónap elején mutatták be izraeli régészek, az ugyan már az elmúlt évben megtalált, de csak mostanra kiemelt, megtisztított szfinx töredéket...


Hogy miért Amon Ben-Tor és Sharon Zuckerman ismertette a leletet? Mert Ők vezetik a Tel Hazor-i ásatásokat.
Ez Izrael legnagyobb régészeti lelőhelye az ország északi részén, Felső-Galileában.( Ha valakit érdekel a keresőbe érdemes beútni a tel hazor vagy ásatások tel hazor szavakat mivel ez ráadásul bibliai helyszín is) Itt találták a szobor töredéket, az első lábai között hieroglifikus felírattal. S ez az egyetlen "királyi" szfinx az egész világon, beleértve Egyiptomot is, s prof. Ben-Tor szerint az ősi Heliopolisból származik. A felirat tartalmazza Mycerinus(Menkaure vagy Manethon szerint Menkheres) fáraó nevét aki 2530-2510 BC között uralkodott. Menkaure gizai piramisát Netjer-er -Menkaure, Isteni Menkare-nek nevezik. A szfix felíraton a király nevével együtt található " az Isten megnyílvánulása..... adatott neki örök élet"
A szobrot a BC 13.századi "pusztulási" rétegben fedezték fel.(Nincs egyetértés a kutatók között a pusztulás mikéntjéről, erről is a neten számos elmélet kering) Azt gondolják a hikszoszok által került Tel Hazorba a BC 15.-13. század közötti időben...
A régészek úgy vélik mivel Hazornak két levéltára is volt, s már a BC 17. 18. sz.-bó kerültek elő "írások", a levéltárak megtalálása számos kérdésre választ adna...
Egyébként a töredék alapján a teljes méretet 50x50x150 cm -nek vélik.....

Ha hinni lehet a számlálónak bár hozzászólni nem szólnak, de többen olvassák ezt a témát, ez felbátorított, hogy megosszak itt egy nemrég megjelent tanulmányból néhány érdekességet.
Természetes dolognak tartjuk, hogy virágot viszünk a temetőbe, sőt számos helyen a sírba is helyeznek virágot.
Őseink elinte az állatokhoz hasonlóan ott hagyták halottaikat ahol elhunytak, majd a későbbiek során véletlenszerűen talált üregekbe helyezték el őket. A világ jelenleg ismert legrégebbi olyan kultúrájának tagjai, akik a nomád életmóddal felhagytak, a Natufian kultúra, a Közel-Keleten mintegy 15 ezer évvel ezelőtt kialakította a mai fogalmaknak megfelelő temetőket.

De mint a Carmel hegy mellett feltárt temető bizonyítja, nemcsak eltemették halottaikat, hanem ezt egy temetési szertartás keretében tették. Ráadásul a sírok vizsgálata alapján megállapítható, a halottakat virágágyra fektették. Sőt bizonyos fajokat a jelek, üregek, fosszilliák alapján sikerült beazonosítani..

Ilyen a képen is látható vadzsálya, a Salvia Judeica....
A kettős temetést mutató képen mintegy harminc különböző növény maradványát sikerült azonosítani, valamint egy meglepő dolgot is felfedeztek. A növények szára, elhelyezkedése alapján feltehető, hogy az elhunytakat virágból szőtt takaróra fektették....
Növényi maradványokat korábban a Shanidar barlangban talált neandervölgyi sírjában is találtak, de a legújabb vizsgálatok kiderítették , hogy ezek jóval később kerültek oda, a területen őshonos jird nevű apró rágcsáló jóvoltából, aki éléskamraként használta a sírt...

A Smithsonian Magazin régészeti blogjából akartam egy részletet körbejárni, de a Múltkor történelmi portál július 18.-i cikke copyzta a bejegyzést...... Ime:

www.mult-kor.hu/20130718_fallikus_szimbolum_volt_a_salata_egyiptomban

Na és az eredeti:

http://blogs.smithsonianmag.com/food/2013/07/when-lettuce-was-a-sacred-sex-symbol

Én pedig arról akartam pár sort írni, hogy amikor ilyen nyári melegben eszegetjük salátánkat, előételként, vagy köretként, vagy csak emésztést könnyítőnek nem is gondolunk rá, hogy már az ókortól fogyasztjuk.

A római vagy Kos saláta Lactuca sativa L. var. longifolia a mediterrán vidéken őshonos növény, amit kötöző salátának is neveznek, a legrégebben fogyasztott fejes saláta. Latin neve a Lac tejből ered, utalva a növény tejnedvére. Kos salátának a görög sziget neve miatt hívják, bár vannak akik az arab khus(XUS)=fejes saláta eredetet vallják. Augustus császár a saláta segítségével gyógyult fel súlyos betegségéból, ezért a salátának külön oltárt emeltetett. A széder esten a keserű levele a zsidók keserű sorsát szimbolizálja az egyiptomi fogságban.
Általában nyersen fogyasztják , többnyire a leveleit, de van ahol megfőzik , Kínában a szárát is..
S hát mint a két mellékelt írás tanusítja az ókori Egyiptomban Min szimbóluma volt....