S
Mit álmodtál? - Gyere meséld el!
- Téma inditó centrino
- Kezdés dátuma
- Státusza
Szeretetettel üdvözlök mindenkit.kiss
Ma hajnalban azt álmodtam, hogy a harmadik gyermekem, aki most 21 éves, 5 éves volt, és az óvodából kirándulni mentek egy másik bolygóra. Mert közvetlen járat volt a szomszéd bolygókra, és álmomban a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy kirándulni, nyaralni járnak az emberek a szomszéd bolygókra. Az óvónő jött értük, és szedte össze a gyerekeket. Én egy szövetzacskóba szedtem össze a holmiját, amit vinni kellett néki. Egy rövidújjú gépikötött pulóvert, egy kapucnis tréning kardigánt, egy tréningruha anyaból való halásznadrágot, és egy mesekönyvet. Mikor az óvónőhöz értem, a férjem azt mondta, hogy ide az utca végén lévő házba ment be, egy idős nőt meglátogatni. Éppen jött ki, mikor odaértem, és a házigazda férfi kisérte ki. Ez az álmomban lévő ház a gyerekkori falumban volt, és a temető mellett lévő utca túloldalán állt, a halottas ház felüli részén. A szövetzacskó száját fogtam, de mégis mikor oda akartam adni, akkor láttam, hogy a zacskó alja van a kezemben, és a holmikból kiszóródott a földre. Gyorsan összeszedtem a pulcsit, meg a mesekönyvet, és oda adtam az óvónőnek. Akkor tudtam meg, hogy amelyik bolygóra szándékoznak menni kirándulni a gyerekekkel, légitámadástól kell tartani. Az óvónő biztosított arról, hogy van egy a helyhez közel lévő sziklabarlang, oda fognak bemenni. De szerinte kacsa az egész, és nem lesz semmilyen veszély. Ezzel a gyermekemmel kétszer álmodtam olyannak, mint mikor 5 éves volt. Először, mikor várandós voltam vele, és valóban olyan lett, mint akkor álmomban. Most másodszor álmodtam olyan korúnak, és az volt a furcsa, hogy az volt az érzésem, hogy ő volt az óvodás is, meg a fiatal óvónő is, aki olyan korú volt álmomban, mint amilyen ő most. A mesekönyvről pedig az-az érzésem, hogy a sorskönyve volt. És félálmomban azt modta az óvónője, hogy a belső gyermeke az 5 éves, és a mostani éne vigyáz a belső gyermekre, és ez a sorsa, a mesekönyv pedig a sorskönyve, amiben ez van megírva. Ne aggódjak érte, mert nincs probléma vele.
Hát jó lenne tudni, hogy valójában mit is jelent a hajnali álmom.
Legyen csodásan gyönyörűen vidám napotok!
Sok szeretetettel Erzsi.kiss
Ma hajnalban azt álmodtam, hogy a harmadik gyermekem, aki most 21 éves, 5 éves volt, és az óvodából kirándulni mentek egy másik bolygóra. Mert közvetlen járat volt a szomszéd bolygókra, és álmomban a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy kirándulni, nyaralni járnak az emberek a szomszéd bolygókra. Az óvónő jött értük, és szedte össze a gyerekeket. Én egy szövetzacskóba szedtem össze a holmiját, amit vinni kellett néki. Egy rövidújjú gépikötött pulóvert, egy kapucnis tréning kardigánt, egy tréningruha anyaból való halásznadrágot, és egy mesekönyvet. Mikor az óvónőhöz értem, a férjem azt mondta, hogy ide az utca végén lévő házba ment be, egy idős nőt meglátogatni. Éppen jött ki, mikor odaértem, és a házigazda férfi kisérte ki. Ez az álmomban lévő ház a gyerekkori falumban volt, és a temető mellett lévő utca túloldalán állt, a halottas ház felüli részén. A szövetzacskó száját fogtam, de mégis mikor oda akartam adni, akkor láttam, hogy a zacskó alja van a kezemben, és a holmikból kiszóródott a földre. Gyorsan összeszedtem a pulcsit, meg a mesekönyvet, és oda adtam az óvónőnek. Akkor tudtam meg, hogy amelyik bolygóra szándékoznak menni kirándulni a gyerekekkel, légitámadástól kell tartani. Az óvónő biztosított arról, hogy van egy a helyhez közel lévő sziklabarlang, oda fognak bemenni. De szerinte kacsa az egész, és nem lesz semmilyen veszély. Ezzel a gyermekemmel kétszer álmodtam olyannak, mint mikor 5 éves volt. Először, mikor várandós voltam vele, és valóban olyan lett, mint akkor álmomban. Most másodszor álmodtam olyan korúnak, és az volt a furcsa, hogy az volt az érzésem, hogy ő volt az óvodás is, meg a fiatal óvónő is, aki olyan korú volt álmomban, mint amilyen ő most. A mesekönyvről pedig az-az érzésem, hogy a sorskönyve volt. És félálmomban azt modta az óvónője, hogy a belső gyermeke az 5 éves, és a mostani éne vigyáz a belső gyermekre, és ez a sorsa, a mesekönyv pedig a sorskönyve, amiben ez van megírva. Ne aggódjak érte, mert nincs probléma vele.
Hát jó lenne tudni, hogy valójában mit is jelent a hajnali álmom.
Legyen csodásan gyönyörűen vidám napotok!
Sok szeretetettel Erzsi.kiss
Sziasztok!
Most ébredtem, és álmodtam is. Gyorsan írok, mielőtt elfelejtem!
Az első helyszín, ami megmaradt, egy növényes környezetben levő lak. Már kiesett, hogy eredetileg mit csináltunk ott, de rémlik egy macska, amit próbáltam az ablakon át bevenni a házba, mert valamitől féltünk, és ő mindig kiszökött. Aztán leengedtük a redőnyt, és nem tudott kimenni. Aztán jött a nagymamámék háza (már nem él). Emlékszem, mintha valami kurzus lenne, vagy ilyesmi, de lényeg, hogy hallom, amikor telefonál a nagynénémmel, hogy nem ér rá a gyerekeit felöltöztetni, és azonnal jöjjön. Mi mondjuk neki a nagypapámmal, hogy én majd megcsinálom, de ő azt mondja, nem fogom megtalálni a ruhát. Engem ez nem érdekel, és megpróbálom. Felkeltem a két lányt, és megkérem a nagyobbikat, hogy segítsen, mit vegyek elő. Közben befut a nagynéném, és közösen öltöztetünk, de a nagyobbik lánynak nem tetszik, amit találtunk, és elszalad. Egy ideig őt keresem.
Az utolsó kép kicsit ijesztő volt. Egy csoporttal valamilyen órára tartottunk, de a nagy forgalom miatt páran leszakadtunk. Villamos-vonatok szelték ketté az utunkat, a csoport másik fele, meg már felszállt az egyikre. Várjuk, hogy az ellenkező irányú elmenjen, és át tudjunk menni, de sűrűn jöttek, én meg megkockáztattam, az egyik után átugrottam. Majdnem elgázoltak, de sikerült. Már metrók jártak, de a helyszín olyan volt, mint a kőbányai végállomás. Nem jött semmi, így elindultunk a sínek között gyalog. az állomásra érve minden kihalt és ködös volt. Volt ott valami rossz víz is, amit ki kellett kerülni. A vízbe belelógott egy rozsdás lépcső, amin volt egy hátizsák. Megszólalt benne egy telefon, és nekem eszembe jutott, hogy milyen jó lenne kihozni onnan, és visszaadni a gazdájának, de megelőzött egy fiú, aki a vízben levő faágak miatt elsüllyedt, és ki kellett mentenünk két másik fiúval, mi viszont simán be és ki is jöttünk vele. A hátizsákot kihoztunk, de már senki nem foglalkozott vele, mert tudtuk, hogy a gazdája már meghalt. Bevittük a fiút az épületbe, ahol a víztől kihullott az összes haja. Én elborzadtam, és eszembe jutott, hogy én is járhattam volna így. Emlékszem ahogy egy csapnál lemosom a kezemre ragadt hajat. A csoport már rég ott volt, és forgattak, de valami zombit kameráztak, aki ott élt, és volt egy húga is. Aztán csak annyi maradt meg, hogy szépen könyvbe hajtogatom őket, és elrakom a kollégiumi polcomra.
Az egész álom kicsit felkavart, de sajna csak töredékek maradtak meg, mert azonnal kezdtem felejteni. Valami ötlet?
Most ébredtem, és álmodtam is. Gyorsan írok, mielőtt elfelejtem!
Az első helyszín, ami megmaradt, egy növényes környezetben levő lak. Már kiesett, hogy eredetileg mit csináltunk ott, de rémlik egy macska, amit próbáltam az ablakon át bevenni a házba, mert valamitől féltünk, és ő mindig kiszökött. Aztán leengedtük a redőnyt, és nem tudott kimenni. Aztán jött a nagymamámék háza (már nem él). Emlékszem, mintha valami kurzus lenne, vagy ilyesmi, de lényeg, hogy hallom, amikor telefonál a nagynénémmel, hogy nem ér rá a gyerekeit felöltöztetni, és azonnal jöjjön. Mi mondjuk neki a nagypapámmal, hogy én majd megcsinálom, de ő azt mondja, nem fogom megtalálni a ruhát. Engem ez nem érdekel, és megpróbálom. Felkeltem a két lányt, és megkérem a nagyobbikat, hogy segítsen, mit vegyek elő. Közben befut a nagynéném, és közösen öltöztetünk, de a nagyobbik lánynak nem tetszik, amit találtunk, és elszalad. Egy ideig őt keresem.
Az utolsó kép kicsit ijesztő volt. Egy csoporttal valamilyen órára tartottunk, de a nagy forgalom miatt páran leszakadtunk. Villamos-vonatok szelték ketté az utunkat, a csoport másik fele, meg már felszállt az egyikre. Várjuk, hogy az ellenkező irányú elmenjen, és át tudjunk menni, de sűrűn jöttek, én meg megkockáztattam, az egyik után átugrottam. Majdnem elgázoltak, de sikerült. Már metrók jártak, de a helyszín olyan volt, mint a kőbányai végállomás. Nem jött semmi, így elindultunk a sínek között gyalog. az állomásra érve minden kihalt és ködös volt. Volt ott valami rossz víz is, amit ki kellett kerülni. A vízbe belelógott egy rozsdás lépcső, amin volt egy hátizsák. Megszólalt benne egy telefon, és nekem eszembe jutott, hogy milyen jó lenne kihozni onnan, és visszaadni a gazdájának, de megelőzött egy fiú, aki a vízben levő faágak miatt elsüllyedt, és ki kellett mentenünk két másik fiúval, mi viszont simán be és ki is jöttünk vele. A hátizsákot kihoztunk, de már senki nem foglalkozott vele, mert tudtuk, hogy a gazdája már meghalt. Bevittük a fiút az épületbe, ahol a víztől kihullott az összes haja. Én elborzadtam, és eszembe jutott, hogy én is járhattam volna így. Emlékszem ahogy egy csapnál lemosom a kezemre ragadt hajat. A csoport már rég ott volt, és forgattak, de valami zombit kameráztak, aki ott élt, és volt egy húga is. Aztán csak annyi maradt meg, hogy szépen könyvbe hajtogatom őket, és elrakom a kollégiumi polcomra.
Az egész álom kicsit felkavart, de sajna csak töredékek maradtak meg, mert azonnal kezdtem felejteni. Valami ötlet?
Üdv!
Kicsi Fecske álmában lévő közvetlen bolygójáratról eszembe jutott egy régebbi álmom, aminek a szimbolikája volt nagyon érdekes. Ott is bolygóközi utazás volt, csak épp úgy, hogy adott egy tengerpart, ahol volt egy nagy, forgalmas hotel. A tengerpartról köveken, zsombékokon át lehetett ugrálni egy kisebb szigetkére, egy hordalékkúpra, amin volt valami jelző ketyere, világító bója, vagy valami hasonló, az volt a Hold. A Holdról hasonló módon át lehetett keveregni egy másik partszakaszra, ami pont szemben volt a Földdel, csak közben vizesebb lett az ember - és a Marsra jutott. Ennek a talaja viszont terméketlen volt, vulkanikus, és egy óriási összetett börtönkomplexum foglalt helyet rajta.
A mai álmom viszont elég nyomasztóvolt. Kezdődött valahogy úgy, hogy egy kocsiban ültem két lánnyal, akik az ismerőseim, de csak egyikükre emlékszem konkrétan. Valami olyasmi volt, hogy tartoztak nekem , de nem pénzzel, és azt mondták, hogy szexuális szolgáltatásként fogják törleszteni - erre gondoltam, nekem aztán megfelel.. Erre elkezdtünk autóval megfelelő helyet keresni, mint valami idióta gimisekről szóló amerikai filmben, a két lány a hátsó ülésen vihogott, cseverészett, én meg a nyomasztó városban kajtattam valami félreeső helyet, és már kezdett egyre fárasztóbbá, idegesítőbbé válni a szituáció. Ez a jelenet "érdeklődés hiányában" végül nem érte el a csúcspontját. - átmódosult a következő jelenetekké.
A következő helyszín, amire emlékszem, egy hatalmas könyváruház, ahol édesanyámmal kevergünk, mert könyvlistáról szakirodalmakat kell beszereznem. És van egy cím, amit nagy nehezen megtalálok, és egy nagyon fontos szakirodalom lenne, ami az evolúció elméletét mutatja be egészen új és egyedi megközelítésben, ami korszakalkotó, forradalmi, és csak abból a könyvből lehet kinyerni. Namost a könyv kétkötetes, nagy alakú, kemény borítású képes album, amikben alig van pár lap. Néhány lapos két kötet, amikben nagy, látványos ábrákkal és kevés jegyzettel vezetnek le csontvázábrákkal különböző átalakulásokat. Valami 10ezer forint környékén volt a két hitvány könyv együtt, úgyhogy letettem róluk.
Következő helyszín egy nagy, stadionszerű épület, amiben előadótermek voltak, és nagy csoportokban töltötték bele az egyetemista fiatalságot, melyek közt voltam én is, és a tülekedésben az egyik csoportban észre vettem azt a lányt, aki iránt az eddigi legsokkolóbb, legbénítóbb és legirracionálisabb szerelmi élményt éltem át - persze plátóian. Szokás szerint a kezelhetetlen archetipikus eluraltságban teljesen lebénulva hápogva, fuldokolva, és szédelegve próbáltam sunnyogni az emberek közt.
Volt nálam egy tarisznya, amiben könyveket hoztam magammal. Egyrészt nálam volt az előzőekben megjelenő evolúciós szakirodalom két kötete, ami nem volt az enyém, nálam volt a Huszka-féle turáni ornamentikát rendszerező könyvem, és egy könyvtári könyv Ken Kesey-től amit nemrég kezdtem olvasni, de untat.
A helyfoglalás, teremválasztás úgy esett, hogy nem az enyéim között kerültem terembe, hanem azok közt, ahová az ominózus lány is tartozott, szépen letettem magam valahol az első sorban, és a tarisznyát betettem a padba.
Aztán otthon észre vettem, hogy a tarisznya a padban maradt, és megijedtem. Visszamentem az előadótermekhez, az épület karbantartói, akik már az előző alkalommal is látszottak, most az üresség miatt jobban látszottak, lődörögtek, lézengtek, el-eltűntek a szervizfolyosóikon, szürke, zombinépnek tűnt, ellenszenvesek voltak kicsit.
Visszaérve a terembe átkutattam a padot, megtaláltam a tarisznyát, benne volt a két evolúciós kölcsönkönyv, aminek baromira örültem, mert nem kell kicsengetnem a horribilis indokolatlan árát, viszont a Kesey-könyv és a turáni ornamentika eltűnt. Kutattam, átmentem a szomszédos terembe, ahol mintha napközis foglalkozásnak lett volna vége, volt ott egy nagyon szimpatikus, kedves tanítónő, a padokon az alsótagozatos gyerekek cuccai széthagyva, könyvek, gyakorló füzetek a feladatoknál kinyitva, a padokat átnéztem, de csak kézműves szakkori kellékeket, és alsós tankönyveket találtam, a magnóból valami szólt, valami Grillus Vilmos-szerűség, és volt még az a teremben két apróság, akik nagyon élénkek, különlegesek voltak, a kislánynak nagyon csillogott a szeme, ami jó érzéssel töltött el, mert tudtam, miért, és mondott valami kedveset. A másik kisfiú volt, ős is mondott valamit - csacsogtak, odajöttek hozzám ,amikor megjelentem, és kísérve kíváncsian figyeltek, mit csinálok.
És itt vége volt.. felébredve egyből kapcsoltam, hogy a turáni ornamentika ott figyel fejem felett a polcon, és megnyugodtam.
Kicsi Fecske álmában lévő közvetlen bolygójáratról eszembe jutott egy régebbi álmom, aminek a szimbolikája volt nagyon érdekes. Ott is bolygóközi utazás volt, csak épp úgy, hogy adott egy tengerpart, ahol volt egy nagy, forgalmas hotel. A tengerpartról köveken, zsombékokon át lehetett ugrálni egy kisebb szigetkére, egy hordalékkúpra, amin volt valami jelző ketyere, világító bója, vagy valami hasonló, az volt a Hold. A Holdról hasonló módon át lehetett keveregni egy másik partszakaszra, ami pont szemben volt a Földdel, csak közben vizesebb lett az ember - és a Marsra jutott. Ennek a talaja viszont terméketlen volt, vulkanikus, és egy óriási összetett börtönkomplexum foglalt helyet rajta.
A mai álmom viszont elég nyomasztóvolt. Kezdődött valahogy úgy, hogy egy kocsiban ültem két lánnyal, akik az ismerőseim, de csak egyikükre emlékszem konkrétan. Valami olyasmi volt, hogy tartoztak nekem , de nem pénzzel, és azt mondták, hogy szexuális szolgáltatásként fogják törleszteni - erre gondoltam, nekem aztán megfelel.. Erre elkezdtünk autóval megfelelő helyet keresni, mint valami idióta gimisekről szóló amerikai filmben, a két lány a hátsó ülésen vihogott, cseverészett, én meg a nyomasztó városban kajtattam valami félreeső helyet, és már kezdett egyre fárasztóbbá, idegesítőbbé válni a szituáció. Ez a jelenet "érdeklődés hiányában" végül nem érte el a csúcspontját. - átmódosult a következő jelenetekké.
A következő helyszín, amire emlékszem, egy hatalmas könyváruház, ahol édesanyámmal kevergünk, mert könyvlistáról szakirodalmakat kell beszereznem. És van egy cím, amit nagy nehezen megtalálok, és egy nagyon fontos szakirodalom lenne, ami az evolúció elméletét mutatja be egészen új és egyedi megközelítésben, ami korszakalkotó, forradalmi, és csak abból a könyvből lehet kinyerni. Namost a könyv kétkötetes, nagy alakú, kemény borítású képes album, amikben alig van pár lap. Néhány lapos két kötet, amikben nagy, látványos ábrákkal és kevés jegyzettel vezetnek le csontvázábrákkal különböző átalakulásokat. Valami 10ezer forint környékén volt a két hitvány könyv együtt, úgyhogy letettem róluk.
Következő helyszín egy nagy, stadionszerű épület, amiben előadótermek voltak, és nagy csoportokban töltötték bele az egyetemista fiatalságot, melyek közt voltam én is, és a tülekedésben az egyik csoportban észre vettem azt a lányt, aki iránt az eddigi legsokkolóbb, legbénítóbb és legirracionálisabb szerelmi élményt éltem át - persze plátóian. Szokás szerint a kezelhetetlen archetipikus eluraltságban teljesen lebénulva hápogva, fuldokolva, és szédelegve próbáltam sunnyogni az emberek közt.
Volt nálam egy tarisznya, amiben könyveket hoztam magammal. Egyrészt nálam volt az előzőekben megjelenő evolúciós szakirodalom két kötete, ami nem volt az enyém, nálam volt a Huszka-féle turáni ornamentikát rendszerező könyvem, és egy könyvtári könyv Ken Kesey-től amit nemrég kezdtem olvasni, de untat.
A helyfoglalás, teremválasztás úgy esett, hogy nem az enyéim között kerültem terembe, hanem azok közt, ahová az ominózus lány is tartozott, szépen letettem magam valahol az első sorban, és a tarisznyát betettem a padba.
Aztán otthon észre vettem, hogy a tarisznya a padban maradt, és megijedtem. Visszamentem az előadótermekhez, az épület karbantartói, akik már az előző alkalommal is látszottak, most az üresség miatt jobban látszottak, lődörögtek, lézengtek, el-eltűntek a szervizfolyosóikon, szürke, zombinépnek tűnt, ellenszenvesek voltak kicsit.
Visszaérve a terembe átkutattam a padot, megtaláltam a tarisznyát, benne volt a két evolúciós kölcsönkönyv, aminek baromira örültem, mert nem kell kicsengetnem a horribilis indokolatlan árát, viszont a Kesey-könyv és a turáni ornamentika eltűnt. Kutattam, átmentem a szomszédos terembe, ahol mintha napközis foglalkozásnak lett volna vége, volt ott egy nagyon szimpatikus, kedves tanítónő, a padokon az alsótagozatos gyerekek cuccai széthagyva, könyvek, gyakorló füzetek a feladatoknál kinyitva, a padokat átnéztem, de csak kézműves szakkori kellékeket, és alsós tankönyveket találtam, a magnóból valami szólt, valami Grillus Vilmos-szerűség, és volt még az a teremben két apróság, akik nagyon élénkek, különlegesek voltak, a kislánynak nagyon csillogott a szeme, ami jó érzéssel töltött el, mert tudtam, miért, és mondott valami kedveset. A másik kisfiú volt, ős is mondott valamit - csacsogtak, odajöttek hozzám ,amikor megjelentem, és kísérve kíváncsian figyeltek, mit csinálok.
És itt vége volt.. felébredve egyből kapcsoltam, hogy a turáni ornamentika ott figyel fejem felett a polcon, és megnyugodtam.
Kedves Oly!
Az álom képei esetében nincs ott a tudat kontrollja, vagyis még mélyebben azonosul az ember az álmai képeivel, történéseivel, mint a mindennapi élet eseményeivel. Ezért is tud elemi szinten hatni és gyógyitani is az álom, teljesen megéled. És persze a veled történtek képeit használja fel, dolgozza át. Lehet teljesen valószerű. Az érzelmek, amiket ébreszt a tudat számára iránytűként hatnak, akár egy álom képei keltették őket, akár a valóság bármilyen eseménye.
Dehát egy film is a képek sajátos elrendezésével lehet olyan erőteljes hatással az emberre, hogy évekig sem tud "kijönni" belőle.
A gondolkodás képekre épül, a képeket a tudat valamiképpen rendezi, értelmezi, mert fel akarja ismerni őket. A tudattalan is a képeken keresztül üzen...
Azt is mondhatnám, hogy a tudattalan képeken keresztül kommunikál a tudattal, mert ezeken keresztül hathat legmélyebben a tudat tartalmaira.
Ha ilyen erőteljes hatással volt rád az álmod azt jelenti fontos számodra az üzenete, érdemes utána nézni, megérteni. A tudattalan sohasem véletlenül sokkolja az embert.
Szeretettel: Csillagvirág
Csillagvirág tükre
Kedves Demiurgosz!
A bolygóközi utazás szemben a forgalmas hotel világával, engem arra emlékeztet, amit személyes integritásként él meg az ember a maga határaival együtt szemben azzal, ami személytelen tömegélmény...De a valódi megismerés, a másik felismerése is igazi bolygóközi utazás, saját határaidra és tartalmaidra ismersz a másik határainak és tartalmainak felismerésével.
Az ember ezerféle módon próbál értelmet adni az életének, és a hiányaiból (is!) táplálkozhat ez az értelemkeresés. No, ennek egyik útja a szerelem, ami teljesen be tudja tölteni, teljesértékű értelmetadó élmény, ami felforgathatja és gyökereiben megváltoztathatja az életét, mintegy münchauseni kézként saját magát kiemelheti általa a "mocsárból".
Hogy ez hiányként él benned ezt mutatja az álom. Két útját is végigjáratja veled a szerelem keresésének...Az egyik zsákutca, "véges végtelenség", érdeklődésed hiányában csak húzod-nyúzod, megoldáshoz nem jutsz el általa. Vagyis nem megoldás...
Az értelem-tartalom-megvalósulás-keresés a könyvek felé vezet...nem véletlen , hogy édesanyáddal vagy amikor könyvet keresel... Ő egyfajta "társ" még számodra azt hiszem, beépited a világodba, nem szakadtál el tőle (szerintem). De ez az út sem tökéletes, ez is csak iránytűként működhet, ami találkozásokhoz vezet.
Már tudod milyen szerelmet keresel...De figyeld meg melyek azok az előtartalmak, amik hozzávezetnek: a könyvek, amelyeket édesanyáddal kerestél...Vagyis ha nagyon le akarom bontani,van itt egy alakép a nőről és sorsáról, és egy éleseszű elméleti tudás a valóságról,többek között ezt viszed hozományként a szeremhez vezető úton...(de amikor keresel megismered az egyetemek kongó ürességét is a félig megtalált tartalmak mögött - vagyis ez az út, ez a tér sem tölti ki teljesen az embert...Engem még a turáni ornamentika sem vigasztalna itt, bár az valódi érték, de talán mélyrehatóbb élményre van szükséged, miközben ezt keresed, ezzel szinesitenéd esetleg azt...).
A könyvizű tudás biztonságot ad, meg valószinüleg egyébként is szereted a könyveket, tehát szorongással tölt el, ha elveszted konkrétan és átvitt értelemben is. ( Szorongással tölthet el átvitt értelemben, ha valamilyen élményre, amivel hirtelen találkozhatsz nem lesz hirtelen elméleted, könyved,...., mert csak jelen kell lenni benne...)
Ezt a tudást, ami elmélet helyett biztonságot adhat a gyermekek között találod meg, ez nem véletlen. Köztük a legnagyobb közvetlenséggel, mondhatni intuitiven ugyanaz történik, aminek a közvetlenségére a felnőtt is vágyik. A gyermekek közvetlensége, és leplezetlen, egyszerű önkifejezése (akár a szerelemben is) mindenképpen gyógyitó módon hat.
(Bár ezen a tapasztalaton minden ember átesik gyermekként, felnőtten már nem mindig tudja "reprodukálni", mert ezerféle tudatos és tudattalan szorongás, tudatos beidegződések, előre megalkotott képek, tükörtudat stb., stb. megakadályozzák abban, hogy teljesen odaadja magát az élménynek és jelen legyen benne.)
Ez az utolsó jó kép! Ide kell eljutni.
Szeretettel: Csillagvirág
Kedves Demiurgosz!
A bolygóközi utazás szemben a forgalmas hotel világával, engem arra emlékeztet, amit személyes integritásként él meg az ember a maga határaival együtt szemben azzal, ami személytelen tömegélmény...De a valódi megismerés, a másik felismerése is igazi bolygóközi utazás, saját határaidra és tartalmaidra ismersz a másik határainak és tartalmainak felismerésével.
Az ember ezerféle módon próbál értelmet adni az életének, és a hiányaiból (is!) táplálkozhat ez az értelemkeresés. No, ennek egyik útja a szerelem, ami teljesen be tudja tölteni, teljesértékű értelmetadó élmény, ami felforgathatja és gyökereiben megváltoztathatja az életét, mintegy münchauseni kézként saját magát kiemelheti általa a "mocsárból".
Hogy ez hiányként él benned ezt mutatja az álom. Két útját is végigjáratja veled a szerelem keresésének...Az egyik zsákutca, "véges végtelenség", érdeklődésed hiányában csak húzod-nyúzod, megoldáshoz nem jutsz el általa. Vagyis nem megoldás...
Az értelem-tartalom-megvalósulás-keresés a könyvek felé vezet...nem véletlen , hogy édesanyáddal vagy amikor könyvet keresel... Ő egyfajta "társ" még számodra azt hiszem, beépited a világodba, nem szakadtál el tőle (szerintem). De ez az út sem tökéletes, ez is csak iránytűként működhet, ami találkozásokhoz vezet.
Már tudod milyen szerelmet keresel...De figyeld meg melyek azok az előtartalmak, amik hozzávezetnek: a könyvek, amelyeket édesanyáddal kerestél...Vagyis ha nagyon le akarom bontani,van itt egy alakép a nőről és sorsáról, és egy éleseszű elméleti tudás a valóságról,többek között ezt viszed hozományként a szeremhez vezető úton...(de amikor keresel megismered az egyetemek kongó ürességét is a félig megtalált tartalmak mögött - vagyis ez az út, ez a tér sem tölti ki teljesen az embert...Engem még a turáni ornamentika sem vigasztalna itt
, bár az valódi érték, de talán mélyrehatóbb élményre van szükséged, miközben ezt keresed, ezzel szinesitenéd esetleg azt...).A könyvizű tudás biztonságot ad, meg valószinüleg egyébként is szereted a könyveket, tehát szorongással tölt el, ha elveszted konkrétan és átvitt értelemben is. ( Szorongással tölthet el átvitt értelemben, ha valamilyen élményre, amivel hirtelen találkozhatsz nem lesz hirtelen elméleted, könyved,...., mert csak jelen kell lenni benne...)
Ezt a tudást, ami elmélet helyett biztonságot adhat a gyermekek között találod meg, ez nem véletlen. Köztük a legnagyobb közvetlenséggel, mondhatni intuitiven ugyanaz történik, aminek a közvetlenségére a felnőtt is vágyik. A gyermekek közvetlensége, és leplezetlen, egyszerű önkifejezése (akár a szerelemben is) mindenképpen gyógyitó módon hat.
(Bár ezen a tapasztalaton minden ember átesik gyermekként, felnőtten már nem mindig tudja "reprodukálni", mert ezerféle tudatos és tudattalan szorongás, tudatos beidegződések, előre megalkotott képek, tükörtudat stb., stb. megakadályozzák abban, hogy teljesen odaadja magát az élménynek és jelen legyen benne.)
Ez az utolsó jó kép! Ide kell eljutni.
Szeretettel: Csillagvirág
Nagyon szépen köszönöm az elemzést, amit a legkomolyabban mondok, mert elképesztő lelki fáradtsággal ébredtem, egyszerűen képtelen voltam benne mondandót látni, és keresni sincs erőm.
Annyival szeretném korrigálni az egyébként impozáns értelmezésedet, hogy édesanyámmal (és a családdal) kamaszkoromban drasztikusan megszakítottam az érzelmi kötődést. Volt ott egy válás...
Később édesanyámmal normalizálódott a helyzet, és noha anyámként nem tudok rá tekinteni, de nagyon jó köztünk a kommunikáció, nagyszerű szellemi partner.. egy bizonyos szintig. És ennél nem tudom többé tenni.
Szóval a rendhagyóbb anya-fiú viszony talán változtat kicsit a jelentésén, bár azt nem tudnám kiagyalni, hogy mennyit.
Egyébként, talán számít, de az anya karakter, és a lány "jelentéstartalma" között nem igazán van fedés. Sőt.. egyáltalán nincs, sok tekintetben ellentétes, és talán az én és anyám közti alapvető ellentétek érvényesek rá is.
Üdv
D. kiss
Nagyon szépen köszönöm az elemzést, amit a legkomolyabban mondok, mert elképesztő lelki fáradtsággal ébredtem, egyszerűen képtelen voltam benne mondandót látni, és keresni sincs erőm.
Annyival szeretném korrigálni az egyébként impozáns értelmezésedet, hogy édesanyámmal (és a családdal) kamaszkoromban drasztikusan megszakítottam az érzelmi kötődést. Volt ott egy válás...
Később édesanyámmal normalizálódott a helyzet, és noha anyámként nem tudok rá tekinteni, de nagyon jó köztünk a kommunikáció, nagyszerű szellemi partner.. egy bizonyos szintig. És ennél nem tudom többé tenni.
Szóval a rendhagyóbb anya-fiú viszony talán változtat kicsit a jelentésén, bár azt nem tudnám kiagyalni, hogy mennyit.
Egyébként, talán számít, de az anya karakter, és a lány "jelentéstartalma" között nem igazán van fedés. Sőt.. egyáltalán nincs, sok tekintetben ellentétes, és talán az én és anyám közti alapvető ellentétek érvényesek rá is.
Üdv
D. kiss
Nagyon szivesen! És nagyon sajnálom!!!!
Én igy tudtam egyetlen képbefogni az álmodat! (Csak ezért lett impozáns...)
Az édesanyáddal kapcsolatban: a drasztikus szakitások konzerválják a kötődéseket..., a válások is... Nem kell karakterben hasonlitania rá a választott lánynak, lehet az ellenkezője, pont azért, mert kötésben vagy.
A kötés fogalma hellingeri fogalom, azt jelenti, hogy vagy pozitive, vagy negative a szüleinkhez viszonyulva teremtjük meg az életünket. Vagyis, ha pontosan az ellenkezőjét teszed, mert nem lehet példa számodra, amit tettek, akkor sem a saját életedet éled, mert hozzájuk viszonyulsz.
Ha kötésben vagy valakivel: hozzá is viszonyulsz, amikor a döntéseidet meghozod, nem vagy teljesen önálló...Viszonyulni negativan is lehet. Abban az esetben is őt nézed egy bizonyos öntudatlan vagy tudatos lelki mozdulattal, ha nagyon leértékeled, SŐT!...( Akkor szabadulni sem tudsz ettől a képtől.)
Mindegy. Nem akarom rádhúzni ezt, meg semmit sem.
Csak szempontokat kivántam adni, egy tükröt...
Ebben a tükörben én egységesnek éltem meg a képet, de valószinüleg, ami benned él sokkal eklektikusabb.
Sajnálom, hogy nem mond neked semmit! És meghajlok a valóság előtt:656:!
Szeretettel: Csillagvirág
De, éppen, hogy mond. Gondoltam rákérdezek, hogy az ellentétes viszonyulás alakít-e ki szintén ilyen kapcsokat, de meg sem kellett kérdeznem, megkaptam a választ.
Egyébként mondtam, hogy tök jó az értelmezésed, és örülök neki, nem tudom, mire ez a "Sajnálom, hogy nem mond neked semmit! És meghajlok a valóság előtt:656:!"
Köszönöm.
kiss
De, éppen, hogy mond. Gondoltam rákérdezek, hogy az ellentétes viszonyulás alakít-e ki szintén ilyen kapcsokat, de meg sem kellett kérdeznem, megkaptam a választ.
Egyébként mondtam, hogy tök jó az értelmezésed, és örülök neki, nem tudom, mire ez a "Sajnálom, hogy nem mond neked semmit! És meghajlok a valóság előtt:656:!"
Köszönöm.
Ejj!
kissAzt hittem, az értelmezésemben nem láttad az értelmet, mondanivalót!
Én is nagyon köszönöm a visszajelzésedet!
kiss Csillagvirág
S
sisne*
Vendég
Drága Erzsike kiss
Ennek az álomnak szerintem 3 vetületben lehet üzenete.
1. Azt tükrözi, hogy szeretetből túlzásba viszed a konrollálást.
Ez hiányból fakadó túlkompenzálás: Te magad nem kapod meg a megfelelő, szükségleted szerinti gondoskodást valamilyen téren.
A belső deficitet úgy próbálod kiegyenlíteni, hogy külsőleg igyekszel olyan területet keresni, amin hatalmat gyakorolhatsz.
Ezt persze nem jogarral, koronával teszed, hanem feleslegesen túlaggódsz dolgokat, holott minden menne magától is a Te közreműködésed nélkül.
Tehát ez nem is valódi, hanem csak fantomhatalom és ezzel mind magadnak, mind másoknak árthatsz a legnagyobb jóindulat és jószándék mellett is!
2. A kisfiad nemcsak tanít, hanem halmozottan serkent tanulásra Téged.
Amiatt jelenhetett meg álmodban, hogy figyelmeztessen: csak tanulással érheted el a teljességet.
Itt a kettőtök sorsában a tanulás - tanítás egymásba tűnő feladat; jelenség.
Nézd meg a Tarot - ban, mit jelent az V. és a XXI. Lap.
A 21 - es számnak még az a jelentősége, hogy kb. erre az időre fejeződik be az emberi test növekedése úgy emlékszem...
3. A mesekönyvet én itt nem a sorsra való utalásként értelmezném.
Inkább 1 felszólításnak érzem: olvass több mesét; legyél lazább és gyermekibb.
A mesék és az álmok 1 tőről fakadnak: így ennek folyományaként az álmok nyelvét is jobban megértheted majd kiss
Szeretettel sisne
Kedves Sisne!kiss
Köszönöm az álomfejtésedet.
De a harmadik gyermekem nem fiú, hanem lány, a középső fiú. Ővele vagyunk legjobban közös hullámhosszon. Vele álmodtam.
Mai napig szeretem a népmeséket, és a nem gügye meséket. Ahol a kisgyerekeket nem nézik elmében gyengének, mert kicsik még. Az unokámmal együtt szoktuk nézni a rajzfilmeket, mikor otthon vagyok, és sokat olvasok akkor fel néki a csodaszép mesekönyvek dzsugelében. Én is szoktam mesélni néki, nem csak a hivatalos meséket, hanem olyanokat is, ami akkor születik meg a lelkemben. Ezt tettem már a harmadik gyerekemnél is, mikor kicsi volt, de az előzőekkel is, de a harmadik szerette a legjobban az általam több meséből szőtt vadi új meséket, mert nem lehetett tudni a végkifejletet. Sokszor együtt találtuk ki. Jó volt együtt barangolni az álmok világának tündér csillogásában.
Nagyon kivételes alkalom, mikor bárminemű magyarázatszerűség is elhangzik az álomok egyikének a fináléjaként.
Legyen csodásan gyönyörű, vidám napod!
Nagyon sok szeretetettel Erzsi.kiss
S
sisne*
Vendég
Nagyon szívesen kiss
Drága Kicsi Fecske kiss
Te tükrös segítőm vagy és hálával tartozom Neked, amikor és amiért a nagyítós tükrödet elém tartod.
Viszont ez sem mentesít Téged az elgondolkodás alól
Elsiklottál ugyanis a kontrolálás kontrolja mellett kiss
Ölellek sisne
Helló!
Úú nagyon furát álmodtam, szinte nem is emlékszem pontosan annyira megzvart. Kb onnan emlékszem, hogy ülök egy autóba megyek az autópályán, de az autóba nem csak egyedül vagyok, nem tudom, hogy kik vannak velem csak azt tudom, hogy rokonok. Azt hiszem, hogy árubeszerzőútra mentünk. Az eredeti célt sem tudom pontosan, hogy hova tartottunk, csak annyit hogy nyugat felé. Egyszer egy határátkelőhöz értünk. De nem egy nyugati országban találtam magam hanem kínában, vagy japánpan. Az évszám is megváltozott 2080 volt. Bár ez a világon nem volt észrevető. Sőt inkább mintha egy fejletlen országban lennék. A határ után nemsokkal gyalog mentünk tovább, akkor már apámmal.Egy keskeny út két szélén sok árus volt. Mintha valami feketepiacon lennék, tele gyanús alakokkal. Pénzt akartunk váltani, hogy tudjunk vásárolni. Nem magyar pénzünk volt, hanem dollárunk. Amiért a jövőben rengeteg kínai pénzt adtak. Gyanakvással töltött el az a fiatalember aki a pénzt beváltotta nekünk. Ráadásul nem is pénzváltóban, hanem ott a piacon az út széllén váltott nekünk pénzt. Majd tovább mentünk átmentünk valami földön vagy mezőn és bementünk egy házba. Nem volt ott senki de mi mégis bementünk. És elkezdtünk lopkodni a házból. Elloptunk egy tekercs ruhaanyagot, ami első látásra szőnyegnek tűnt. Aztán már nem csak mi voltunk ott hanem velünk volt egy kb 2-3 éves kisgyerek, nem tudom, hogy ki az, de éreztem, hogy rokon. Mondtam apunak hogy húzzunk ebből a házból, mert nagyon rossz érzésem van. Eljöttünk és hirtelen a házunk udvarán találtam magam a kisbuszunkba. Még itt is bujkáltam a valaki elől. ha jól emlékszem a kisgyerek is velem volt. Aztán mintha megint abban az országban lennék ami a jövőben volt. Találkoztam egy fiatal sráccal kb velem volt egy idős, megkérdeztem a nevét, és azt hogy kik a szülei nagyszülei. Mivel 2080 volt azt gondoltam, hogy a nagyszüleit ismerhetem. Mivel ők a valós időben kb velem lennének egy korban. a név amit mondott a nagyanyjáról nem volt ismerős. csak a keresztneve. az álom végére sem emlékszem sajnos.
Nagyon fura élmény volt....
Úú nagyon furát álmodtam, szinte nem is emlékszem pontosan annyira megzvart. Kb onnan emlékszem, hogy ülök egy autóba megyek az autópályán, de az autóba nem csak egyedül vagyok, nem tudom, hogy kik vannak velem csak azt tudom, hogy rokonok. Azt hiszem, hogy árubeszerzőútra mentünk. Az eredeti célt sem tudom pontosan, hogy hova tartottunk, csak annyit hogy nyugat felé. Egyszer egy határátkelőhöz értünk. De nem egy nyugati országban találtam magam hanem kínában, vagy japánpan. Az évszám is megváltozott 2080 volt. Bár ez a világon nem volt észrevető. Sőt inkább mintha egy fejletlen országban lennék. A határ után nemsokkal gyalog mentünk tovább, akkor már apámmal.Egy keskeny út két szélén sok árus volt. Mintha valami feketepiacon lennék, tele gyanús alakokkal. Pénzt akartunk váltani, hogy tudjunk vásárolni. Nem magyar pénzünk volt, hanem dollárunk. Amiért a jövőben rengeteg kínai pénzt adtak. Gyanakvással töltött el az a fiatalember aki a pénzt beváltotta nekünk. Ráadásul nem is pénzváltóban, hanem ott a piacon az út széllén váltott nekünk pénzt. Majd tovább mentünk átmentünk valami földön vagy mezőn és bementünk egy házba. Nem volt ott senki de mi mégis bementünk. És elkezdtünk lopkodni a házból. Elloptunk egy tekercs ruhaanyagot, ami első látásra szőnyegnek tűnt. Aztán már nem csak mi voltunk ott hanem velünk volt egy kb 2-3 éves kisgyerek, nem tudom, hogy ki az, de éreztem, hogy rokon. Mondtam apunak hogy húzzunk ebből a házból, mert nagyon rossz érzésem van. Eljöttünk és hirtelen a házunk udvarán találtam magam a kisbuszunkba. Még itt is bujkáltam a valaki elől. ha jól emlékszem a kisgyerek is velem volt. Aztán mintha megint abban az országban lennék ami a jövőben volt. Találkoztam egy fiatal sráccal kb velem volt egy idős, megkérdeztem a nevét, és azt hogy kik a szülei nagyszülei. Mivel 2080 volt azt gondoltam, hogy a nagyszüleit ismerhetem. Mivel ők a valós időben kb velem lennének egy korban. a név amit mondott a nagyanyjáról nem volt ismerős. csak a keresztneve. az álom végére sem emlékszem sajnos.
Nagyon fura élmény volt....
Kedves Filmőrült!
Az álmodat nem részletekben, hanem a rám gyakorolt összbenyomás leírásával próbálom értelmezni.
Erős szorongás munkál benned mostanában. A biztonságot keresed az erdei lakban, ami egyfajta megkapaszkodást jelent a múltban, de soha nincs állandóság és a folyamatos változás az élet természetes rendje. Az az érzésem, hogy valami megmérettetés előtt állsz, amire még nem érzed, hogy készen állnál. Megpróbálsz felelősséget vállalni a tetteidért, de aztán megrettensz és visszakozol, ugyanakkor haragszol is magadra mindezért. Kívülállónak érzed magad, amikor azt hiszed, hogy minden társad könnyedén valósítja meg az elképzeléseit, ilyenkor elkeseredett megfelelni akarásodban, aggodalmadban meggondolatlanságra is hajlamos vagy, csak hogy te is olyan ügyesnek, okosnak, tapraesettnek tűnj, hogy belesimúlj a környezetedbe. Utólag magad is belátod, hogy némely döntésedben csak a szerencse mentett meg egy ballépéstől. Határozatlan vagy, bár segítőkész. Gyakran mások elvárásainak megfelelően cselekszel, de ezt is megbánod, hiszen ez önmagadtól idegen viselkedést eredményez. Igyekszel megfelelni mindenkinek, de hidd el, ez lehetetlen és felesleges is. Légy határozottabb, légy önmagad, nem kell senkit sem követned. Csak olyat tégy meg, ami az eszednek és a szívednek is elfogadható.
Én úgy gondolom, hogy az álmokat valójában csak maga az Álmodó fejtheti meg, de ha ezzel az olvasatommal segíteni tudtam neked, az örömömre szolgált.
Gyönyörűszép álmokat kívánok: Aliceria
Kedves Aliceria!
Köszönöm a véleményedet!
Egészen jól érzed a mindennapi problémáimat, bár tudatosan a megfelelési vággyal, mint ember, nem sokat törődöm. De attól még valószínűleg igaz.
A megmérettetés telibe talált, felvételi vizsgám lesz 2 hét múlva, és a nyár elején is. Irgalmatlanul nehéznek és elérhetetlennek érzem. (bár tegnap megingott ez a negatív látásmódom)
Még emésztem a leírtakat, de egyre inkább be kell látnom, hogy igazad van, bár ez így nagyon szánalmasan hangzik. :?
Őszintén szólva, úgy érzem, minden felgyorsult bennem, és sokat változom a "felnőttség" irányába, ami nem nekem való.
Vicces, hogy a szép álmok nem maradnak meg, csak az aggasztóak.
Még egy kérdésem azért lenne. Mit jelent az álmomban a kihullott hajas rész? Az nem hagy nyugodni.
Sok puszi! kiss
Sziasztok!
Elküldtek a munkahelyemről, a környezet azonban egyáltalán nem volt ismerős és elég furcsa is volt. lakásszerű irodahelyiség egy része, a másik fele call centerhez hasonlító, ott fiúk ültek, akiket nem ismertem egyáltalán, és volt egy harmadik rész is, az inkább valamilyen üzletre, szupermarketre hasonlított. Az irodai részen a kollégák egy régebbi munkahelyemről voltak és a főnöknő is. Az elbocsátás utáni napon nagyon korán visszamentem, hogy összeszedjem még amit otthagytam. Sötét volt az irodában, csak kevés fény derengett. Mintha éppen akkor kezdett volna kivilágosodni. Lámpa nem volt felkapcsolva. Átnéztem az íróasztalfiókomat - az íróasztal a fal mellett volt, és egy szék is volt mellette amin vasalásra váró ruhakupac volt. Mellettem lévő asztalnál egy kolléganő már benn volt, valami írt. Égy másik kolléganő éppen ment el, és a mellettem ülő is mondta, hogy pakolgassak csak, ő is elmegy. Kértem, hogy ne hagyjon ott egyedül ott, mert én már nem vagyok alkalmazott és nem is tartózkodhatnék ott.
Ezután hátramentem a call centeres részhez, ott a falnál egy polc volt, aminek a tetjéről szedegettem le a gyertyáimat, mécseseimet. Az egyik még égett, azt elfújtam, egy narancssárga szinűt. Volt egy vékony, sötétszürke gyertyákból összeállított asztali dísz is. A gyertyák egyébként vastagok voltah és egy részük üveg tartóban volt. Annak ellenére, hogy nem égtek, mindegyiken folyékony viasz volt, az egyikbe bele is nyúltam véletlenül, de nem volt forró. Mintha víz lett volna inkább.
Ezt követően nekiálltam letörölgetni a call centeres fiúk asztalait, mert porosak voltak nagyon. Az asztalok a törölgetés közben változtak, hol óriási szürke, műanyag bevonatú asztallap volt, hol pedig rendes fa asztallap, ezen kívül hol üres volt teljesen, hol pedig ült előtte fiú és volt rajta valami. Először vizes ronggyal próbáltam lepucolni, kicsit ragadós is volt az asztal, a mosószer azonban meglátszott. Áttöröltem szárazzal, de úgy sem lett szép fényes. Eszembe jutott, hogy valahol van nekem törlőkendőm, azt megkerestem és azzal tisztítottam le az asztalokat és a polcokat is. Közben távolabbról a főnökasszony mogorván nézett és beszélgetett valakikkel, de nem szólt, hogy mit keresek ott.
Jó sok holmit sikerült összeszednem, nagy szatyrokkal mentem vissza az asztalomhoz. A szupermarketes részen mentem át, nagy polcok között, ahol találkoztam egy még előbbi férfi főnökömmel, beszélgetett két másik férfival, jó kedvük volt, köszöntem nekik. Az asztalomhoz utánam jött egy pasas és megnézte, hogy a nyomtatóban benne van-e a festékpatron, vagyis, hogy nem vettem-e ki belőle. Azt mondta, hogy azért nézte meg, mert ezt ők adták, és így nem elvihető, ha az iroda készletéből vettem volna el, akkor hazavihetném. Persze nem volt nálam, a helyén volt.
Nyomasztó érzésű lom volt.
Elküldtek a munkahelyemről, a környezet azonban egyáltalán nem volt ismerős és elég furcsa is volt. lakásszerű irodahelyiség egy része, a másik fele call centerhez hasonlító, ott fiúk ültek, akiket nem ismertem egyáltalán, és volt egy harmadik rész is, az inkább valamilyen üzletre, szupermarketre hasonlított. Az irodai részen a kollégák egy régebbi munkahelyemről voltak és a főnöknő is. Az elbocsátás utáni napon nagyon korán visszamentem, hogy összeszedjem még amit otthagytam. Sötét volt az irodában, csak kevés fény derengett. Mintha éppen akkor kezdett volna kivilágosodni. Lámpa nem volt felkapcsolva. Átnéztem az íróasztalfiókomat - az íróasztal a fal mellett volt, és egy szék is volt mellette amin vasalásra váró ruhakupac volt. Mellettem lévő asztalnál egy kolléganő már benn volt, valami írt. Égy másik kolléganő éppen ment el, és a mellettem ülő is mondta, hogy pakolgassak csak, ő is elmegy. Kértem, hogy ne hagyjon ott egyedül ott, mert én már nem vagyok alkalmazott és nem is tartózkodhatnék ott.
Ezután hátramentem a call centeres részhez, ott a falnál egy polc volt, aminek a tetjéről szedegettem le a gyertyáimat, mécseseimet. Az egyik még égett, azt elfújtam, egy narancssárga szinűt. Volt egy vékony, sötétszürke gyertyákból összeállított asztali dísz is. A gyertyák egyébként vastagok voltah és egy részük üveg tartóban volt. Annak ellenére, hogy nem égtek, mindegyiken folyékony viasz volt, az egyikbe bele is nyúltam véletlenül, de nem volt forró. Mintha víz lett volna inkább.
Ezt követően nekiálltam letörölgetni a call centeres fiúk asztalait, mert porosak voltak nagyon. Az asztalok a törölgetés közben változtak, hol óriási szürke, műanyag bevonatú asztallap volt, hol pedig rendes fa asztallap, ezen kívül hol üres volt teljesen, hol pedig ült előtte fiú és volt rajta valami. Először vizes ronggyal próbáltam lepucolni, kicsit ragadós is volt az asztal, a mosószer azonban meglátszott. Áttöröltem szárazzal, de úgy sem lett szép fényes. Eszembe jutott, hogy valahol van nekem törlőkendőm, azt megkerestem és azzal tisztítottam le az asztalokat és a polcokat is. Közben távolabbról a főnökasszony mogorván nézett és beszélgetett valakikkel, de nem szólt, hogy mit keresek ott.
Jó sok holmit sikerült összeszednem, nagy szatyrokkal mentem vissza az asztalomhoz. A szupermarketes részen mentem át, nagy polcok között, ahol találkoztam egy még előbbi férfi főnökömmel, beszélgetett két másik férfival, jó kedvük volt, köszöntem nekik. Az asztalomhoz utánam jött egy pasas és megnézte, hogy a nyomtatóban benne van-e a festékpatron, vagyis, hogy nem vettem-e ki belőle. Azt mondta, hogy azért nézte meg, mert ezt ők adták, és így nem elvihető, ha az iroda készletéből vettem volna el, akkor hazavihetném. Persze nem volt nálam, a helyén volt.
Nyomasztó érzésű lom volt.
S
sisne*
Vendég
Szia kiss
Az lehet elsősorban a gond, hogy a jelzett ügy kapcsán rádöbbenhettél esetleg arra: magányos vagy és az is voltál, csak illúziókba ringattad magadat.
Választhatsz viszont, hogy elmerülsz az önsajnálatban vagy építő jelleggel kihasználod a helyzet adta lehetőséget.
A csend többféle módon segíthet.
Bár az álmod látszólag fárasztó módon hétköznapi apróságoktól hemzseg - sőt 1 elírás alapján így jellemezted, Nyomasztó érzésű lom volt: én a helyedben minden kis mozzanatot boncasztalra tennék.
Elképzelhető ugyanis, hogy így tanácsokat kaphatsz önmagadtól: mit kellene másképpen tenned a jövőben nem csupán a munkavállalásoddal összefüggésben, hanem pl. a párkapcsolatod terén is.
Talán még álomszótár sem szükséges számodra ehhez: csak a saját megfogalmazásodra figyelj.
Pl. említed:
Vajon nem lehetséges - e, hogy összemosódott Nálad a magánélet és a munka?
Mondjuk flörtöltél a munkahelyen vagy hazavitted a munkahelyi feszültségeket stb.
Vagy pl. érdekes ez a részlet is:
Vajon mindig kellő precizitással jártál - e el az ügyeidben...?
Tettél - e hozzá 1 kis szükséges plussszt...? Áldoztál - e értük?
Ez pedig minden szavával mintha valamiféle törékeny illuzionizmusra utalna:
Ezt a részt mindenképpen gondold át az érzelmi életedre, a párkapcsolatodra vetítve is: a narancssárga szín utalhat a szexualitásra, a sötétszürke szín pedig arra, hogy valami elképzelésed nem feltétlenül állná meg a helyét a (szürke) hétköznapok szintjén.
Ez is hallatlanul izgalmas:
Vajon kellően találékonynak, kreatívnak, eredetinek bizonyultál - e bizonyos helyzetekben?
Na és hogy' állsz az energiagazdálkodással...? 1 hajdani professzorom szavajárása szerint nem gőzhangya módon dolgolsz - e pl.?
Én csak ötletszerűen kiemeltem dolgokat: Neked viszont érdemes volna ágról ágra szállva az álmod mentén önvizsgálatot tartanod kiss
Szeretettel sisne
Kedves Sisne!
Köszönöm az értékelést. Elég homályos a számomra amiket írtál.
Az életem jelenleg elég zavaros, sajnos minden téren, lehet az álmom is ettől ilyen kusza. A szükséges pluszt mindenbe beleadom ami számomra fontos, sokszor még többet is. A párkapcsolatért azt is mondhatom mindent feláldoztam.
A munka és a magánélet keveredése azonban valós lehet abból a szempontból, hogy otthon is dolgozom elég sokat.
Szeretettel Eszter
Köszönöm az értékelést. Elég homályos a számomra amiket írtál.
Az életem jelenleg elég zavaros, sajnos minden téren, lehet az álmom is ettől ilyen kusza. A szükséges pluszt mindenbe beleadom ami számomra fontos, sokszor még többet is. A párkapcsolatért azt is mondhatom mindent feláldoztam.
A munka és a magánélet keveredése azonban valós lehet abból a szempontból, hogy otthon is dolgozom elég sokat.
Szeretettel Eszter
Kedves Filmőrült!
Én is érzem, hogy az álmodnak ez a része nyomaszt a legjobban, de nem akartam a részletet kiemelni a teljes egészből.
Az "álmoskönyvek" szerint a haj sok mindent jelenthet, szerelmet, önbecsülést, az egyik szerint pozitív értelmet hordoz, a másik szerint rosszat. Tegnap már küldtem neked egy választ, de valószínűleg a CH karbantartása miatt eltűnt.
Igy ma már azt gondolom, hogy helyesebb lesz rád bíznom az értelmezést és ezúttal csak az álomképpel kapcsolatos benyomásomat írom le neked magyarázatképpen, nem a szimbólum magyarázatát.
Azt gondolom, előfordulnak a környezetedben olyan személyek, akik bosszantanak, sőt egyenesen ki nem állhatod őket, de érdemes lenne elgondolkoznod rajta, hogy ez miért van így. Minden ember akivel találkozunk tükröt mutat nekünk, és ha benne egy tulajdonság szemet szúr, akkor az bennünk is megtalálható. Ezeket a tulajdonságokat "akarod lemosni a kezedről". Ez egy másik ember haja, de a tiéd is éppen ilyen! Elsősorban önmagadnak bocsáss meg.
Remélem tudtam segíteni: Aliceria
- Státusza
