Üdv!
Kicsi Fecske álmában lévő közvetlen bolygójáratról eszembe jutott egy régebbi álmom, aminek a szimbolikája volt nagyon érdekes. Ott is bolygóközi utazás volt, csak épp úgy, hogy adott egy tengerpart, ahol volt egy nagy, forgalmas hotel. A tengerpartról köveken, zsombékokon át lehetett ugrálni egy kisebb szigetkére, egy hordalékkúpra, amin volt valami jelző ketyere, világító bója, vagy valami hasonló, az volt a Hold. A Holdról hasonló módon át lehetett keveregni egy másik partszakaszra, ami pont szemben volt a Földdel, csak közben vizesebb lett az ember - és a Marsra jutott. Ennek a talaja viszont terméketlen volt, vulkanikus, és egy óriási összetett börtönkomplexum foglalt helyet rajta.
A mai álmom viszont elég nyomasztóvolt. Kezdődött valahogy úgy, hogy egy kocsiban ültem két lánnyal, akik az ismerőseim, de csak egyikükre emlékszem konkrétan. Valami olyasmi volt, hogy tartoztak nekem , de nem pénzzel, és azt mondták, hogy szexuális szolgáltatásként fogják törleszteni - erre gondoltam, nekem aztán megfelel.. Erre elkezdtünk autóval megfelelő helyet keresni, mint valami idióta gimisekről szóló amerikai filmben, a két lány a hátsó ülésen vihogott, cseverészett, én meg a nyomasztó városban kajtattam valami félreeső helyet, és már kezdett egyre fárasztóbbá, idegesítőbbé válni a szituáció. Ez a jelenet "érdeklődés hiányában" végül nem érte el a csúcspontját. - átmódosult a következő jelenetekké.
A következő helyszín, amire emlékszem, egy hatalmas könyváruház, ahol édesanyámmal kevergünk, mert könyvlistáról szakirodalmakat kell beszereznem. És van egy cím, amit nagy nehezen megtalálok, és egy nagyon fontos szakirodalom lenne, ami az evolúció elméletét mutatja be egészen új és egyedi megközelítésben, ami korszakalkotó, forradalmi, és csak abból a könyvből lehet kinyerni. Namost a könyv kétkötetes, nagy alakú, kemény borítású képes album, amikben alig van pár lap. Néhány lapos két kötet, amikben nagy, látványos ábrákkal és kevés jegyzettel vezetnek le csontvázábrákkal különböző átalakulásokat. Valami 10ezer forint környékén volt a két hitvány könyv együtt, úgyhogy letettem róluk.
Következő helyszín egy nagy, stadionszerű épület, amiben előadótermek voltak, és nagy csoportokban töltötték bele az egyetemista fiatalságot, melyek közt voltam én is, és a tülekedésben az egyik csoportban észre vettem azt a lányt, aki iránt az eddigi legsokkolóbb, legbénítóbb és legirracionálisabb szerelmi élményt éltem át - persze plátóian. Szokás szerint a kezelhetetlen archetipikus eluraltságban teljesen lebénulva hápogva, fuldokolva, és szédelegve próbáltam sunnyogni az emberek közt.
Volt nálam egy tarisznya, amiben könyveket hoztam magammal. Egyrészt nálam volt az előzőekben megjelenő evolúciós szakirodalom két kötete, ami nem volt az enyém, nálam volt a Huszka-féle turáni ornamentikát rendszerező könyvem, és egy könyvtári könyv Ken Kesey-től amit nemrég kezdtem olvasni, de untat.
A helyfoglalás, teremválasztás úgy esett, hogy nem az enyéim között kerültem terembe, hanem azok közt, ahová az ominózus lány is tartozott, szépen letettem magam valahol az első sorban, és a tarisznyát betettem a padba.
Aztán otthon észre vettem, hogy a tarisznya a padban maradt, és megijedtem. Visszamentem az előadótermekhez, az épület karbantartói, akik már az előző alkalommal is látszottak, most az üresség miatt jobban látszottak, lődörögtek, lézengtek, el-eltűntek a szervizfolyosóikon, szürke, zombinépnek tűnt, ellenszenvesek voltak kicsit.
Visszaérve a terembe átkutattam a padot, megtaláltam a tarisznyát, benne volt a két evolúciós kölcsönkönyv, aminek baromira örültem, mert nem kell kicsengetnem a horribilis indokolatlan árát, viszont a Kesey-könyv és a turáni ornamentika eltűnt. Kutattam, átmentem a szomszédos terembe, ahol mintha napközis foglalkozásnak lett volna vége, volt ott egy nagyon szimpatikus, kedves tanítónő, a padokon az alsótagozatos gyerekek cuccai széthagyva, könyvek, gyakorló füzetek a feladatoknál kinyitva, a padokat átnéztem, de csak kézműves szakkori kellékeket, és alsós tankönyveket találtam, a magnóból valami szólt, valami Grillus Vilmos-szerűség, és volt még az a teremben két apróság, akik nagyon élénkek, különlegesek voltak, a kislánynak nagyon csillogott a szeme, ami jó érzéssel töltött el, mert tudtam, miért, és mondott valami kedveset. A másik kisfiú volt, ős is mondott valamit - csacsogtak, odajöttek hozzám ,amikor megjelentem, és kísérve kíváncsian figyeltek, mit csinálok.
És itt vége volt.. felébredve egyből kapcsoltam, hogy a turáni ornamentika ott figyel fejem felett a polcon, és megnyugodtam.