Papbácsi kocsival megy a templomába, mikor meglát egy gyalogoló apácát.
Megáll, és felajánlja, hogy elviszi a kolostorba.
Az apáca beül,keresztbe rakja a lábát és kivillantja a combját.
A pap nem állja meg, hogy ne fixírozza, néhány pillanatra el is veszti az uralmat a kocsi felett.
Miután visszatereli a kocsit a saját sávjába, hirtelen megfogja az apáca combját, aki a szemébe néz és azt kérdezi:
- Atyám, emlékszik a 129. zsoltárra?
A pap szégyenkezve elnézést kér az apácától.
Kis idő múlva, engedve a kísértésnek, kihasználja a sebességváltás adta lehetőséget és újrakezdi,
mire az apáca:
- Atyám, emlékezzen a 129. zsoltárra!
Újabb füligpirulás, újabb elnézéskérés, újabb dadogás:
- Bocsánatát kérem, nővér, legyőzött a test gyarlósága.
Odaérnek a kolostorhoz, az apáca egy szó nélkül kiszáll és egy utolsó,jelentőségteljes pillantást vet a papra.
A pap gyorsan előveszi a Bibliát, megkeresi a 129. zsoltárt és ezt olvassa:
"Ne állj meg utadon, törekedj minél feljebb jutni, és tied lesz a mennyeknek országa."