Többetek írásában látom, hogy máris felkérnek benneteket, hogy segítsetek a kollégák felkészítésében, tájékoztatásában.
Jó hallani, hogy van ilyen. Én a saját intézményemben tettem, de nem érzem azóta jól magam. Szinte csak negatív hozzáállást tapasztalok közel és távol. Mielőtt elkezdtem a képzést már akkor mondták, hogy készüljek a közutálatra. Lassan ugyan, de sajnos kezdem érezni. Büszke vagyok magamra ( szerényen
),de amikor a félévi értekezleten engem is meglepve gratulált a vezetőm az átsorolásomhoz, azt éreztem- talán ezt nem kellett volna . Pedig annyira szeretnék segíteni, tompítani az ellenérzéseket, minden tudásomat hasznosítani! Nem tartanak igényt rá. Falat érzek körülöttem.
A közösségi oldal egyik csoportját pedig már olvasni sem szeretem,mert lassan már tojásdobálás várja szegény tanfelügyelőket a nevük hallatán is.
Remélem ez még változik a nevelőtestületi tájékoztatások során, ha csökken a bizonytalanság, tudatlanság.Nyugtatom magam, mert így ez lelkileg megvisel, pedig gondoltam valami hasonló fogadtatásra.
Úgy gondolom, minél tovább húzza az OH ezt a "semmittevést", annál jobban nekünk ugranak, egymást hergelik.
Nagy próbák elé nézünk még !