Én nem csak tanfelügyeletről írtam, hanem mindkét területet érintve. De ... tanfelügyeleti ellenőrzésnél is szükséges az adott területet ismerni. Ha általános ismeretekkel is boldogulni lehet, akkor valóban nincs szükség a szakos előírásra senkinél. Akkor bárkit, bárkivel lehet párosítani. Azonban a tanfelügyeleti javasolt kérdéssor is tartalmaz ilyeneket:
"5. Mennyiben támogatták az alkalmazott módszerek a cél elérését?
6. A választott módszerek mennyire illeszkedtek az óra, foglalkozás,
tevékenység tartalmához, az elvégzett feladatokhoz?
7. Milyen motivációs eszközöket alkalmazott a pedagógus az órán, a
foglalkozáson, a tevékenység során?
8. Mennyiben feleltek meg a használt módszerek az intézmény által preferált
módszertannak? (Amennyiben van ilyen, például: IKT módszerek,
projektmódszer, kooperatív technikák stb.)
9. Milyen tanulásszervezési formákat használt?
10. A használt tanulásszervezési formák mennyire voltak hasznosak,
eredményesek?"
Ezekre a kérdésekre csak akkor tudsz biztonsággal válaszolni, ha gyakorlatban ismered (jelen esetben) a szomatos módszertárat, ha tudod mit lehet "beletenni" adott foglalkozásba, hogy a tanulók számára a leghatékonyabb legyen. Arról írtam, hogy honnan fogja mindezt tudni az a "szakértő", aki még sosem járt mozgássérültek között, sosem látta mozgás fogyatékosok tanóráját, nem ismeri a lehetőségeket a gyakorlatban, és nem ismeri a korlátokat sem. És ez nem az ő hibája, hiszen őt a földrajz szakja alapján osztották be. Másképp zajlik egy földrajz óra, ha a vakokhoz mész, másképp a hallássérültek intézetében, másképp a mozgássérülteknél. Ugyanannak a tananyagnak más-más feldolgozása lehetséges csak.
Bocsi, de ezt nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni általános szempontokra hivatkozva. Bár biztos vagyok benne, hogy a kiküldött kollégák mindent megtesznek a tájékozódásért, szerintem ez komoly szakmai hiba.
Az általam idézett eset egyébként minősítés (ráadásul), nem tanfelügyelet.