Az "én időmben" is voltak népszerűbb szakok, mint a matek, fizika, kémia. De azért ekkora szakadék, hogy egyik szakra 2600, a másikra meg 1 jelentkezik, ilyen emlékeim szerint azért nem volt.
Akkoriban még vonzó lehetett egy pedagógus számára, hogy talán egy következő Karikó Katalint vagy Rubik Ernőt oktathat. Ma, meg mintha félnének a tehetséges diáktól. Jó, hogy vannak, de köszönik nem kérnek belőlük.
De akkor meg nem kell csodálkozni, ha külföldről "levadásszák" azt a diákot, amelyikben több száz, vagy ezer km távolságból is meglátják a tehetséget.
Írtatok itt többszörös pénzt a tanároknak ...
Ez fontos, persze.
Azonban hosszú évtizedeket töltve a pályán biztosan mondhatom:
egy tanár nem pénzért dolgozik.
Nincs az a vágy bennük/bennünk, hogy még több és még több legyen.
De
annyi, amennyiből tisztességesen megél, az jár!
Viszont, ha nincs, akkor az ő gyerekének ki fogja kifizetni a ruhát, az orvost, a sportköltségeket, nyelvórákat, stb. ?
Amikor a betegállomány hosszúságát nem a gyógyulás, hanem a levonandó pénzösszeg határozza meg.
Ha nincs családja, s más településen dolgozik, ki fizeti ki az albérlet díját - merthogy a ped.szállók, szolgálati lakások gyakorlatilag teljesen megszűntek.
Tehát
nem csúcsbérekért megy valaki tanárnak. Hiába a 800.000-es mézesmadzag Orbánéktól. Nem hinném, hogy ez bárkit motivál arra, hogy pedagógus legyen.
Ráadásul ez egy nehéz szakma, nem véletlenül hagyja ott sok fiatal a pályát. Csak gyakorlatban látszik, mit jelent.
A másik része a
szabadság. Legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb.
Az óvodák/iskolák/pedagógusok önrendelkezése, önállósága.
Csak példát tudok írni.
Természetismereti tárgyhoz elméletben sok kísérlet kapcsolódik.
Hosszú évekig áltam a sajátomból a szükséges holmikat, mert évek óta nincs hozzá költségkeret. Pontosabban van, egy lefojtott, amit több tantárgy is visz. Vinne.
Aztán leszoktam erről. Megkerestem a neten, amit mutatni akartam a gyerekeknek.
Azt is otthon, a saját gépemen, a saját költségemen üzemeltetett számítógépen, majd a saját pendrive-omon vittem be a suliba, ha letöltöttem (s ez az internettel való ellátás problémái idején létszükséglet volt). Egy pedagógusnak nem jár munkagép, és nem jár költségtérítés sem. Pl. internet díja.
Régen becipeltem a kenyérsütőt, vettem vajat, zöldséget.
"Szórakoztunk", gyúrtunk, beszélgettünk, s megtanulták, mi a liszt, hogyan állítjuk elő, mi az élesztő, mi a só. Mit jelent az, hogy kémiai, fizikai tulajdonság, a hőtan alapjai, az átalakulás, a térfogat, ill. térfogatváltozás fogalma, stb..
S miközben más órát tartottunk, a gépben megsült, amit összeraktunk.
S hogy más a meleg vajaskenyér, mint a videó, nem kell mondjam.
A "közösségfejlesztő" hatásáról még nem is beszéltünk.
Mindehhez kértem számlát a lisztről, a vajról, az élesztőről. Ezt a gazdasági kifizette. Kb. 2014-től ugyanezt már csak az élelmezésvezetővel tudtam volna egyeztetni. Egyszer próbáltam meg. Azt mondta, hogy pénzt nem tud biztosítani, de tud adni kenyeret és margarint ...
Órákat lehetne írni arról, miért nehezebb ma pedagógusnak lenni, mint 30 vagy 20 éve.
Sajnos, nemcsak pénz kérdés. Ha csak annyi lenne ...
