Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

Ile57 témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 November 14.

  1. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    <CENTER>[SIZE=+1]Ábrányi Emil:[/SIZE]</CENTER><CENTER>[SIZE=+1]HAZÁDNAK RENDÜLETLENŰL...[/SIZE]</CENTER>

    - Vörösmarty emlékére. -​
    <TABLE width="100%" align=center><TBODY><TR><TD width="35%"><TD>

    A sok nagy úr kiment Párizsba, Bécsbe,
    És életét ott künn dőzsölte át.
    Legtöbbet kaptak a hazai földből,
    Hát legjobban feledték a hazát.
    Csak egy maradt halálig hű: a költő!
    Mint a madár, mely énekelve űl
    Szegényes fészkén: itt maradt s dalolta -:
    Magyar! Hazádnak rendületlenül!

    Ha elszegődik más ország fiának,
    Ha szent lantjával vándorútra kel,
    Ha megvetéssel néz csekély fajára,
    S kis nemzetét nagyobbal váltja fel:
    Dúsgazdaggá lesz s Európa-szerte
    Nevére hallgat a kiváncsi fül.
    De itt maradt. És ezt dalolta híven,
    Csak ezt: Hazádnak rendületlenűl!

    E földből itt, bár nagygyá te daloltad,
    Kevés jutott osztály gyanánt neked.
    Mégis te voltál mindnél gazdagabb úr:
    Te adtál vissza roppant kincseket!
    Mert nincs vagyon, nincs ércek milliója,
    Olyan mesés, nagy gyémánt sem kerűl,
    Mely többet érne a te Szózatodnál,
    Ennél: Hazádnak rendületlenűl!

    A bánatos mult, bús történetünknek
    Sok szép emléke, fenkölt vígasza:
    Ez volt a gazdagságod! Képzeletben
    Tiéd volt, költő, az egész haza!
    Nagy társaságod: Árpád, a vezérek,
    A had, mely büszkén Pusztaszerre gyűl,
    És kardjuk élén villámlik parancsod:
    Magyar! Hazádnak rendületlenűl!

    A nyelv pompáját öltötted magadra
    Mint egy király. Azzal takartad el
    Vékony szerencséd. De föl-ért e köntös
    A trónusok bíbor-kelméivel!
    Végig himezted bűbájos szavakkal,
    S király-palástod legfőbb díszeűl
    Rátűzted ezt a fényes drága-gyöngyöt:
    Magyar! Hazádnak rendületlenűl!

    Multunk fölött dicsőn borongva szállasz,
    És szárnyalás nincs több ilyen magas!
    A legnagyobbak is tőled tanultak
    Röpülni, tőled, ó királyi sas!
    Még a világ legbüszkébb csalogányát
    - Hasonlót földünk többé sose szűl -
    Petőfit is te oktattad ki ezzel:
    Fiam! Hazádnak rendületlenűl!

    Mi, unokák is, édes fájdalommal,
    Bús hévvel nézünk a magasba rád!
    Tőled tanultuk, mester, hogy szeressük
    Forrón e sokszor hálátlan hazát!
    Hogy itt szenvedjünk s itt legyen a sírunk,
    Ha testünk majd e föld porába dűl!
    Hogy végóránkig azt mondjuk, amit te:
    Igen! Hazádnak rendületlenűl!

    Míg bennünk szív lesz, hogy szeretni tudjunk,
    Míg érezzük, mi a valódi szép,
    Míg büszkeségét gyáván eldobálva
    Meg nem tagadja önmagát e nép...
    Míg nem leszünk olyanná, mint a holt víz,
    Mely északon örök fagypontra hűl:
    Nagy, szent hűséget esküszünk lobogva
    Neked s hazádnak, rendületlenül!
    1901.


    </TD></TR></TBODY></TABLE>
     
  2. estfen

    estfen Állandó Tag

    Czakó Gábor: A hunfalvyzmus és a nyelvújítás

    A hunfalvyzmus és a nyelvújítás



    Az ép magyar nyelvérzékű nyelvtársaink sokasága utasítja el a „finnugor” nyelvészkedést, úgy ahogy van, de leginkább szótörténeti elemzéseit. Jogtalanul és pontatlanul. Nyelvédesanyánknak, mint minden hozzá hasonló korú hölgynek vannak szülei, déd, ük, és szépanyái-apái, ugyanígy gyermekei, unokái, megszámlálhatatlan sokaságban és fokokon. Ezek között kétségtelenül ott szerepelnek az ugorok és a finnségi népek is. Hogy esetleg kik még, arról az ugor-török háború óta sunnyog a tudomány. A XIX. század második felében ugyanis az említett háború látszólag ugor győzelemmel végződött, valójában két szűklátókörű kultúrpolitikus – Hunfalvy Pál és a később Józseffé lett Budenz – diktatúráját hozta, valamint a józan ész bukását – mint minden zsarnokság. Az erőltetett és egyoldalú szóhasonlításokat, származtatásokat, az ugor ősnyelv kitalálásba fektetett tömérdek sarkifény-kergetést mellőzve elég egyetlen példa, a Hunfalvy nevéhez fűződő „szabály”: csak az a szavunk tekinthető magyarnak, amely a rokon nyelvekben megtalálható. Eszerint az évezrede adatolt magyar szavakat, a milliós nagyságrendű szókincsünket a finn és az észt kivételével egy-két száz éve följegyzett töredék nyelvek szavaiból szabad csak magyarázni. Azaz hunfalvyzni. A többi szó vagy jövevény, vagy ’ismeretlen eredetű.’ Hunfalvysta szótárainkban ezekből van a legtöbb. Mókás, nem? Ideje szétválasztani nyelvünk őstörténetét – benne a finnugor rokonsággal – a hunfalvyzmustól, vagyis a rárakódott hatalmi szempontoktól és a belőle eredő téveszméktől, pl. a szétszerkesztéstől. Ég szavunkat így vették ketté, mert az 'égbolt' értelemnek van a miénkénél fél évezrednél is későbbi! följegyzésű és távoli zürjén 'synad'= levegő, és finn 'sää'=időjárás, kapcsolata, az igei értelemnek pedig ugyancsak kései cseremisz, zürjén és osztják. Ha a sokkal korábban följegyzett magyarból indultak volna ki, akkor azt mondanák, ami ésszerű: az ég mindkét jelentése kiveszett több rokon nyelvből, viszont egyik-másikban megváltozva ugyan, de fönnmaradt. Miután a magyarban megőrződtek őskori világszemléleti és bölcseleti elemek,[1] melyek még a középkorban is éltek,[2] nálunk a két ég jelentés egy maradt. Okkal.
    Akár az egy számnév, mely "mindeneket magába foglal" és az egy/id=szent, mely azt jelenti, hogy az Egyház mindenkit magába fogad.
    Ősi finnugor szavaknak tekinti a TESz a nyal, nyel, nyál, nyelv sort, és külön-külön származtatva veti össze őket a rokon nyelvek hasonló jelentésű alakzataival. Lényegében négy külön szónak tekinti őket, mert szórtan fordulnak elő: az egyik itt igen, ott nem.[3] A rokonság kétségtelen, ámde fordított. A mi nyelvérzékünk e négy szót azonos gyökből eredettnek tekinti: alakjuk, szerepük, jelentésük hasonlósága miatt. Természetesen ezen a véleményen van a CzF is: „nyelv azon számos szók közé tartozik, melyekben a v képző átalakult igeneves ó v. ő, tehát eredetileg nyelő, melyből lett: nyelü, végre: nyelv, mint ölő, ölű, ölv, oló, olu, olv, homó (omó), homu, homv (hamv). Így képződtek elavult gyökökből: enyü, enyv; könyü (gönyű) könyv; nedü, nedv; kedü, kedv; fenyü, fenyv stb. Legtökéletesebben öszveüt e származtatással a csagataj jalin = nyelv, jala-mak igétől mely am. nyal-ni (Vámbéry); hogy pedig nyal és nyel teljesen rokonok, nem hiszszük, hogy valaki kétségbe vonná. Több régi nyelvemlékben eredeti alakjában találjuk. „Menden nép, nemzet és nyelő (azaz nyelv) valamely káromlatot beszélend.” (Bécsi codex. Daniel profétában). „És ő szájokbun álnok nyelő nem lelettetik.” (Sophonias profétában). Sőt néhutt csak nyel. „Szólásnak vagy nyelnek ő büne.“ (Nádor-codex). „Ez átkozott harmad nyelnek gonoszsága.“ (Góry-codex). Rokonok a vogul nelma, nilm, osztyák nälim, nälem. Egyébiránt V. ö. NYEL, (1). A finn kieli szót némelyek más eredetünek tartják, s ezért a magyar ’nyelv’-nek ,nyelő’ eredetét is kétségbe vonják. De a magyar régiség minden kétséget eloszlat, s többet bizonyít bármely rokon nyelvnél, különben pedig a csagataj nyelv is mellettünk szól. A mongolban is k-val áll: kelen.”
    Vajon annak van nagyobb valószínűsége, hogy a „finnugor ősnyelvben” négy, a nyelv két értelmét figyelembe véve öt külön szó keletkezett a hasonló képű, szerepű jelenségekre, majd ezek a szavak szétszéledtek, változtak a szétszóródó rokonok közt, ámde a magyarban az említett négy alak és jelentés valamely okból egységes alakot s jelentést öltött? Vagy ennél ésszerűbb, hogy ősgyökük a magyarban született, s onnan került a tőlünk elszakadt rokonokhoz, s formálódott tovább?
    A józan ész ilyesféle megcsúfoltatása aligha nevezhető finnugrizmusnak, még kevésbé tudománynak, legföljebb hunfalvyzálásnak. Hunfalvy tettestársa, Budenz szerint pl. a rá (első említése: Tihanyi alapítólevél, 1055 – reá) a nyolc évszázaddal később (!) följegyzett vogul raη – kb. rang – ’kívül’, esetleg a raηka – kb. rangka – ’félre, oldalt’ szavakból magyaráztatik, s véletlenül sem fordítva. Mi sem természetesebb, hogy a „kikövetkeztetett ugor alapalak” a vogulból elrugaszkodva a raηe lehetett. Még jelentéssel is föltarisznyázták: ’felszínt’ érthettek rajta az ősugorok, akiknek ki-és hollétéről amúgy semmi adat sincs.
    A TESz – Történeti Etimológiai Szótár – és a szintén hunfalvysta csapáson járó Etimológiai Szótár (Esz) szótár szerint mozog igénk bizonytalan eredetű, mert nem könnyű levezetni bizonyos jurák és szelkup szavakból. Hogy belső fejlemény lehetne a moz gyökből, ami mocoroggal is összefüggésben áll, meg az izeggel is, s általuk gazdag családdal, az a szótár szerkesztői számára vállalhatatlan, noha a kapcsolatról tudnak, mert tényleg tudósok, csak éppen nem merik lerázni láncaikat.
    A hunfalvyzmus egyik – nyilvános – kiindulópontja annak a hiedelemnek az abszolutizálása, miszerint az elmaradott, esetleg írásbeliség nélküli népek többet őriznek meg hagyományaikból, mint a szerencsésebb anyagi és művelődési sorsot élvezők. Ebben akad némi igazság, de hogy a teljes hiányzik belőle, az erősen valószínű. Nehezen állítható, hogy pl. a dél-baranyai beás cigányok nyelve közelebb áll Ciceró beszédéhez, mint IX. Piusz enciklikáéi.[4] Az sem zavarja a szekta tanait, hogy az uráli rokonok valaha hantira és manysi váltak szét, majd az alig nyolc ezres vogul/manysi nép már a XIX. századra négy, egymást nem értő tájszólásra szakadt, szavainak eredeti alakja így a ködbe vész. Ezzel szemben a magyar nyelv egyik rendkívüli tulajdonsága az állékonysága: európai nyelvtársaihoz képest roppant keveset változott az elmúlt, s nagyjából adatolt hét-nyolcszáz év során. Vajon mi lehet ennek az oka? Csak nem a gyökrend, ami nálunk nagyjából épen maradt? Varga Csaba hívta a föl a figyelmet arra, hogy a gyökrend óv a gyors változástól! Az egy gyökből sarjadt, hasonló szemléletességű, több tucatnyi, vagy olykor több száz szónak egyszerre kéne módosulnia![5]
    Nem csak szavaink és nyelvünk szerkezete tart ki erősen az időben, hanem szemlélete is. Nevezetesen azok az őskori[6] eszmék, amelyek eddig föltárt részéről Beavatás a magyar észjárásba c. nyelvrégészeti könyvemben[7] számoltam be. Például arról, hogy Nyelvédesanyánk emlékszik a több mint két és fél ezer évnek előtte virágzott minőségi matematikára,[8] amelyet leginkább püthagoreusként ismerünk, ám ez a számszemlélet hatotta át a korabeli magaskultúrák számfölfogását Egyiptomtól Mezopotámián és Iránon át Indiáig. Sőt, emlékezete oly eleven, hogy Nyelvédesanyánk máig ebben a jegyben képzi az új szavakat, l. pl.: egyenlet.
    E számbölcselet az alapja a szintén őskori analógiás és szemléletes gondolkodásunknak, a holisztikus világ- és nyelvszemléletünknek. Vegyük pl. ikerszavaink ezreit (!), köztük süt-főz, esik-kel, sőt: él-hal, melyek ellentéteket oldanak egybe. Soroljuk még ide az olyan szavainkat, mint magyaráz, egészség, köz, gondolkodik, stb.[9] Vagy éppen magát nyelvünk gyökrendjét, és ősrégi összefüggését zenénkkel.[10] Az említettek, s az itt föl nem sorolt további nyelvrégészeti leletek egyelőre meghatározatlan korú ősépítményekként magasodnak ki a hunfalvyzmus barakktáborából. Ráadásul egyáltalán nem romok, ma is eleven, önépítő képződmények, bennük laknak a nyelvükben élő magyarok. Szegény, párbeszédképtelen[11] hunfalvysták hogyan is vehetnének tudomást róluk?
    A hunfalvyzmus valójában hazugságszisztéma, zárt rendszer, melyből kilépni tilos. Aki megpróbálja, eretneknek minősül, azonnal kiesik a „tudományból”[12] és a szcientifista[13] közéletből.

    *
    Az ép magyar nyelvérzék máig a belső nyelvértelmezés alapművére, a Czuczor Gergely és Fogarasi János által készített A magyar nyelv szótárára – CzF – támaszkodik. Jómagam Mészöly Miklós állandó hivatkozásai nyomán kezdtem érdeklődni e csodálatos mű iránt. Mint ismeretes, a CzF szerint a magyar gyöknyelv.[14] Szavaink rendszert alkotnak, s a mintegy 2400 gyök toldalékolásából keletkeztek és keletkeznek.
    Ezt a magyarok mindenkor tudták. Íme „A nagy magyar szótár belső elrendelésének s miképeni kidolgoztatásának terve. Utasításul a magyar Tudóstársaság tagjainak” című, 1840-ben kelt irat néhány mondata.[15] „Előszó. E terv első része, gróf Teleki József akadémiai elnöknek, alapul elfogadott, koszorús munkája (Egy tökéletes magyar szótár elrendeltetése, készítése módja. Pest, 1821) után készítve, előleges tudomásul a tagok számára, 1834. kinyomatott.
    Azóta annyira haladván az előkészületek, hogy maga a kidolgozás is már munkába vétethetnék; e terv, 1839-dik évben, a kis gyülésekben még egyszer átnézetett, nagyobb világosság okáért helyenként példákkal toldatott meg, itt-ott a kifejezések határozottabban ejtettek; a VII-d. nagy gyülés határozata a szótár míképeni dolgoztatásáról, valamint a Vörösmarty Mihály nyelvtudományosztályi megbizott rendes tag példány-czikkelyei, miképen azok, a kis gyülésekbeni szoros vizsgálat után, el lőnek fogadva, hozzá kapcsoltattak: s mind ezek együtt, utasitásul a tagok számára, a X-d. nagy gyülés rendelétéből, ezennel kibocsáttatnak. Pesten, a kis gyülésből junius 30. 1840. D. SCHEDEL FERENCZ titoknok.”
    Így kezdődik A magyar nyelv szótárának körvonalazása Akadémiánk nagy és kisgyűlései által, többszöri, tehát a lehető legalaposabb megvitatás után. Lentebb, rögtön az első fejezetben, roppant érdekes megállapítást olvashatunk nyelvünk természetéről. Előre bocsátandó, hogy ekkoriban egy ügyvédbojtárnak, kollégiumi tanárocskának, falusi lelkésznek is kellett tudnia legalább latinul és németül, hisz ezek voltak a hivatalos nyelvek, a régi határozatok, törvények, iratok és ítéletek e nyelveken fogalmazódtak. Ezen kívül tót, rác, oláh, vagy egyéb nemzetiségi vidékeken az ügyfeleik-híveik nyelvében is alapos jártassággal kellett bírniok. Akadémiánk ráadásul a kor legnagyobb nyelvművészeit is körébe vonta, akik nyelvünket művelve belülről értették azt. Például Vörösmartyt, később Aranyt. Az akadémikus urak tehát sok más nyelv ismerete, s anyanyelvünk benső, költői ihlete alapján juthattak arra meggyőződésre, hogy : „A magyar szótár alkotásának, nyelvünk természete szerint, némely főbb szabályokat kivéve, különbözőnek kell lenni minden egyéb nyelvek szótárainak alkatától, valamint az eddig készült magyar szókönyvekétől is.” Tehát a magyar nyelv természete eltér az indoeurópaiakétól. A körvonalazók bizonyára tanulmányozták a nyelvész gróf Teleki József akadémiai elnök iránymutató tanulmányától kezdve, azaz majd húsz esztendőn át a korabeli és korábbi külföldi szakirodalmat is, ezért vetették el. A magyar nyelvtudomány pedig ekkoriban bontakozott ki. Megjegyzendő, hogy e korai művek egyike, Kresznerics Ferenc Magyar szótára (1831) szintén a magyar nyelv belső gyöktermészetét vizsgálta, bár nem használta még a CzF szakkifejezéseit.
    Hogy milyennek gondolták a legműveltebb magyarok anyanyelvük belső természetét, arról világosan rendelkezik a szószármaztatásról szóló V. szakasz második bekezdése,[16] melyben meghatározzák szavaink alapelemét, gyökerét, „atomját”: „A szók vagy gyökök, mint péld. rom, vagy származékok, mint romladék, vagy összetételek, mint vár-rom, le-ront.
    Gyökszónak hivatik az, mely nincsen szóképző által alkotva. Az ily gyökszók vagy eredetiek vagy kölcsönzöttek. Ezek eredetéről, a természeti hang után képzetteket kivéve, alig mondhatni valamit, mert az ős régiség homályában vész el. Már az ily gyökszókról, akár azok a finn, zsidó, arab, akár a perzsa, mongol, török, tatár, akár tót, német, deák, görög nyelvvel legyenek közösek, legtanácsosabb ezen szabályt követni, hogy: hol a kölcsönözés akár nyelvünkbe, akár nyelvünkből világos, ott az kijelentessék; hol pedig eléggé ki nem mutatható, ott kétesnek maradjon a szótárban is, egyszerűen az jegyeztetvén meg, hogy ez vagy amaz magyar gyökszó, ez vagy amaz idegen nyelvvel közös.”
    Ez volt tehát a XIX. sz. első felében a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak általános véleménye, mely nyilván nyelvérzékükből fakadott, mivel akkor eme adottság a maga természetességében létezhetett és működhetett.
    *
    A gyökrend meglepően csodálatos bizonyítéka az említett korszakba átívelő nyelvújítás.
    A nemzeti ébredés évtizedeiben vívott nyelvi harc Mondolatostul a magyar nyelvtörténet remek fejezete. Természetesen sokan támadták az újítókat, némelyek labancozzák őket mindmáig, de a mozgalom többet javított, mint ártott. Először is azért, mert tényleg népi volt, vagyis a magyarul beszélők véleményét fejezte ki, s ezért nem torkollott hunfalvyzmusba, azaz tudománytalan diktatúrába. Másodszor azért, mert az erőszakosok ellenében Nyelvédesanyánkra bízatott a döntés, ő pedig jó királynőként az észjárása szerinti leleményeket tartotta meg. A magyar észjárás alapja a gyökrend, ebből fakad az egységlogika, a gyökhangsúly, a hálószerűség, az egyszerűség, a lényeglátó-levezető/deduktív gondolatmenet, a rokonítás/analógia, a mellérendelés, a képiség és a kétféltekés gondolkodás. Ezekre épül nyelvünk máig eleven önépítő rendszere.
    Könnyedén elhajtotta pl.: a gyökérhiszem-et, s vele szemben megtartotta az alapelv-et. Kidobta a hadroncot, s megmaradt az újonc, az átkupidolni sem ejtett szerelembe senkit, viszont a bökkenő hódított. Az ősi elme annakidején is elmélkedett, de elméletet csak az újkor divatjával kezdett alkotni 1813-ban.
    A nyelvújítók maradandó alkotásaikban – józan magyar ésszel és ép nyelvérzékkel – a gyökrendből indultak ki. Jóval a CzF előtt! Legsikeresebb alkotásaikban a fölfrissített régi- és tájszavak mellett rendre ódon gyökszavakat vettek elő, és toldalékoltak az új igények számára. Nem feledkeztek meg a gyökök jó részében még eleven képiségről sem! Az észjárásunk szerint alkotott szavak azért terjedtek el oly gyorsan, mert nyelvtársaink rögtön, mindenütt értették őket. Ez a magyarság egyik különös adottsága. Nálunk nincsenek nyelvükben szegények, s a néprajzosok a megmondhatói, hogy iskolázatlan pásztorok, parasztok mennyivel választékosabban finomabban és magyarosabban fejezik ki magukat számos akadémikusnál.
    Lássunk példákat! Ő személynévmásunk már a középkorban családot nevelt: önnön, önmaga, stb. Ebből lett Széchenyi javaslatára az ön megszólítás, s származott belőle a nyelvújítás során: önző, önzetlen, önérzet, önálló, öngyilkos és vagy száz más szavunk, egészen mostanáig: öngól, öngyújtó, stb. Ősrégi al gyökszavunk ezernyi szót virágzott a nyelvújítástól folyamatosan az alkonytól az alagúton át az alapítványig, s mind a lentiség, az alsóság képére támaszkodik. Év szavunk kétszáz esztendeje jobbára már csak toldalékaiban élt. Ezekből bontották vissza a gyököt – a műveletet pontatlan hunfalvyzmussal szóelvonásnak szokás nevezni –. s toldalékolták új szavakká: évkönyv, évszak, évelő. Szakkönyveink szerint hasonló esett meg a szintén bámulatosan termékeny gyökünkkel, a körrel is. Vizsgálandó csoda, hogy ezek az aludni látszó gyökök szunyókálva is folyamatosan sarjasztottak új töveket és törzseket – a kör és alakváltozatai – ker, kar, gur stb. – vagy ötszázat! Maga a gyök is ekkor elevenedett meg a gyökér, gyökeres szavakból.
    Így megy ez a mai napig, lásd: önkakaó, önadózó, alvószámla, alapszerződés, körbetartozás, környezetszennyezés. Vagy a számítógép világában: merevlemez, tárhely, villámlevél, háló…
    Szókeletkeztetésünk ékes bizonyítéka annak, hogy nyelvünk – ellentétben a szétszerkesztő hunfalvyzmus elképzeléseivel – önszervező rendszer.
    *
    Igen érdekes volna elgondolkodni azon, hogy az áltudományos nyelvtudományi diktatúrában milyen lett volna a nyelvújítás? Ha megnézzük pl. a románt, akkor láthatjuk, hogy nyelvújítása roppant természetes módon vett át nyelvcsaládi szavakat, kifejezéseket, s azok könnyedén illeszkedtek a megújított román nyelvbe. Hanem a „visszakövetkeztetett ugor ősszavakból” kik teremtettek volna műszót a kórházra, a mozdonyra? E kérdés nem mi lett volna ha? – csacskaság, mert biz a hunfalvysta álság ötnegyed évszázad alatt nem termett egyetlen szógyümölcsöt sem!

    *
    Szójátékaink alapja szintén a gyökrend, helyesebben az, hogy toldalékolandó gyöknek tekintjük a szókezdeteket. Így képződik a szeniális, a pirhonya, a türedelmes, Romhányi a rímhányó és a többi egy adott pillanatban és helyzetben kiviruló, majd elhervadó szóötlet. Ide kívánkozik Karinthy pompás Babits karikatúrája, melynek humora abban áll, hogy az erőltetett alliteráció hatását gyökcserével fokozza: „Nyersei nyőleg a Nyugatban nyelentek nyeg.”[17]A gyermekek szóteremtő kedve sem az „ugor ősszavakból” indul ki, hanem a gyökök gyakran még eleven őseleméből, képből. Ők mintha elölről kezdenék… Sebestyén fiam négy évesként sem jött zavarba soha, ha valaminek a nevét nem ismerte. Honnan is tudhatta volna óvodásként a bérletszelvény nevét? Habozás nélkül nevezte bérleti beteszőnek, leírva a jelenséget, ugyanígy lemegyőnek a lépcsőt, féllátónak a monoklit, ebédi főzőkének a lábast.
    *
    Becézésünk is a gyökrendet követi. A kicsi Erzsébet nálunk leginkább Erzsi, az angolban Betty: ők a szó végével gyöngédkednek. A keresztnevek nemzetközisége persze befolyásolja a becenevek alakulását, de a magyar keresztnevek közt nem találtam kivételt: Szabi, Piri, Csabi, Boti, Ali, stb. A szombathelyiek kedvenc csapatukat, a Haladást Halinak becézik, a ferencvárosiak – régen franzstadtiak – a magukét Fradinak, a debreceniek a Lokomotívjukat Lokinak, viszont az FC. Liverpool rajongói Pool-t kiabálnak a mérkőzésen.
    A Fradi példa arra is, hogy a magyar nyelvérzék az idegen szavakat is próbálja gyökösíteni.
    *
    A hunfalvyzmus a gyökrendet úgy vetette el, hogy soha meg nem cáfolta: egyszerűen azért, mert ez lehetetlen. Éppen ezért a kirekesztést, a sértegetést és a cenzúrát választotta harci módszerül. Elsőül kicenzúrázta a tudományos szaknyelvből a gyökrend alapfogalmát, a gyök szót – melynek eszméje a nemzetközi nyelvészetben az alapfogalmak közé tartozik –, és a módszertanilag hibás szótővel helyettesítette. Látjuk, hogy a gyök a jelentés alapja, alapképe, növénytani hasonlattal a gyökér, amelyből kihajt a törzs, azaz a szótő. A tő, a törzs a szó molekulája, a gyök az atomja. Az atomnak is vannak részecskéi, a gyökelemek. Lapályos szavunk töve a lapály, gyöke a lap, lep. Ebből sarjad a család: lapos, lapít, lappang, lapát, lepedő, lepény stb. Az l hang gyökelem, rendszeres alkotója a lapos, lenti, alul, le stb., tehát hasonló jelentésű szavaknak.[18] Ám a TESz szétszerkeszti a szócsaládot. Szerinte és Budenz szerint a lapát szláv eredetű, mert előfordul hasonló alakokban és jelentésekben szláv nyelvekben. Ezért hiába a népes honi rokonság, a kiterjedt, egyalakú és értelmi közösséget alkotó szócsalád, szegény árva lapát „finnugor egyeztetése, valamint a lapos rokonságába valós sorolása téves.”
    Nos, ezért és ezer hasonló tudománytalanság elkövethetősége miatt kellett a gyök fogalmának kikerülnie a tudományosságból.
    Kirekesztett, háttérbe szorított minden olyan nyelvészt, aki nem adta meg magát a diktatúrának. Jellemző, hogy hunfalvyzmus győzelme után az írók kiszorultak az Akadémia I. Osztályából. Föl sem merült, hogy Vörösmarty és Arany méltó utódai, például Kosztolányi, vagy Weöres tag lehessen, noha nem kétséges, hogy tudtak annyit nyelvünkről, mint bármelyik akadémikus.
    Az ellenfelek szinte lélegzetet sem vehettek, nemhogy nyilvános szakmai megszólaláshoz juthattak volna. Például a XIX. század legnagyobb altáji nyelvtudorának, Szentkatolnai Bálint Gábornak az országot is el kellett hagynia megélhetés híján. Dilettánsnak minősítették őket, délibábosnak és hasonlónak, és kirekesztették a tudományos életből. Így megy ez a mai napig. Jó tudni, hogy meghatározásuk szerint délibábos az a nyelvész, aki nem publikál szakmai lapokban. A szakmai lapok pedig, na, kinek a kezében vannak?
    Természetesen a CzF is délibábosnak minősül. Nem egyes tévedései, hanem az egész mű, és vele a magyar nyelvérzék szőröstül-bőrötül. Hoppá!
    Ha összefoglaljuk a hunfalvyzmus lényegét, akkor a következők jönnek elő.
    1. a hangsúlyt a belhasonlítás, anyanyelvünk benső természetének elemzése helyett a külhasonlításra teszi, s ennek érdekében keményen tudománytalankodik;
    2. a finnugor rokonság igaz tényét abszolutizálva a sok százada, vagy akár ezer éve följegyzett magyar szavakat sokkal későbbi és töredékes rokon nyelvek szavaiból vezeti le;
    3. tautologikus okoskodással ugor „ősnyelvet” kohol a rokon népek jobbára XIX. századi szavaiból, s ezeket nyelvünk alapszókincsének nyilvánítja;
    4. kirekeszti a magyar szókincsből azokat az élő szavakat, melyek a gyökrendből kifogástalanul levezethetők, ám kivesztek a rokon nyelvekből;
    5. kirekeszti a magyar szókincsből azokat a szavakat, melyek itthon hatalmas szócsaládok tagjai, ám idegen nyelvekben is előfordulnak, pl. kapa, lapát, szablya.
    6. megtagadja a magyar nyelv belső természetét, a gyökrendet tudományos cáfolat nélkül;
    7. szétszerkesztő: elhazudja nyelvünk benső összefüggéseit;
    8. párbeszédképtelen, bírálóit tudományon kívüli, elsősorban hatalmi eszközökkel küzdi le;
    9. zsarnokságot szervezett, mely ma már a társtudományok – történelem, régészet, néprajz, zenetudomány, stb. – művelőit is gúzsba kötik;
    10. olyan nyelvtan-tantárgyat kényszerít az iskolákra, melyből a tanulók nem ismerik meg anyanyelvük összefüggéseit, igazi természetét, amely nem találkozik alapvető nyelvi élményeikkel – amelyet így joggal utálnak.
    *
    A magyar gyökrend önépítő rendszer értelmes tanulóprogrammal. Ezen az alapon állt a régi Akadémia, a nyelvújítók java, a költők meg a kisgyermekek. Mind a mai napig. No meg a magyar nép, mely Nyelvédesanyánk csodás és ősrégi palotájából nézi a hunfalvysta gulág omladozását. Biztos abban, hogy nyelvészeink java alig várja a szabadulást.


    --------------------------------------------------------------------------------

    [1] Cz. G.: Beavatás a magyar észjárásba, CzSimon Bt. Bp. 2008
    [2] „…tűznek (…) a természetes helye legfelül van, magasabb rétegben és rendben, amit a mélység színének nevez, az éghez ő van a legközelebb az elemek egész világában, mert őalatta van a levegő és a levegő alatt a víz.” Eckhart Mester: A teremtés könyvének magyarázata, Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1997
    [3] A TESz szerint a nyel tizenkettő, a nyal tizenhárom, a nyál öt rokon nyelvben található, de inkább takony értelemben. A nyelvet négy rokon nyelvben mutatja ki, de csak a cseremiszben jelent beszélt nyelvet is, a lappban viszont száj értelemben használatos a megfeleltetett hangalak, a najl’bme.
    [4] Az említett népcsoport a román nyelvújítás előtti nyelvet használja.
    [5] Varga Csaba: A kőkor élő nyelve, Fríg Kiadó 2003.
    [6] Hamvas Béla kifejezése, Buddha, Zarathusztra, Püthagorasz idejével lezáruló korszakot nevezte így, mely nagyjából Krisztus előtt 600 évvel ért véget.
    [7] Czakó
    [8] „A dolgok ősképe a szám”, megelőzi az ideát. Isten a világot, szám súly és mérték szerint teremtette, a szám tehát ontológiai fogalom. E számfölfogás szerint a szám nem puszta mennyiség, hanem „mennyiségszerű minőség.” A legnagyobb szám az egy, mely mindeneket egyesít, meghasonlása a kettő, a tökéletesség száma a három, a teljességé a négy. A többi ezek társításából keletkezik. Végtelen nincs, a számok, akár a természet, körbe járnak, teljességük egytől-egyig tart – bővebben: Cz. G. 2008. 104. old. skk.
    [9] Bővebben: Cz. G. 2008. 131. old. skk.
    [10] Cz. G.: 2008. 55. old. skk.
    [11]Hamvas Béla gondolkodásának egy kulcsfogalma aHazugság: általa az ember a realitásból kiesik, párbeszédképtelenné válik, rögeszméi foglya lesz; a zenei hazugság a legelvetemültebb; ontológiai korrupció, a hazugság és az elhazudott élet nem választható el; ahol az ember hazudik, ott egyedül marad, lezárul, a közösségből, kiesik, valótlan és párbeszédképtelen lesz →hazugságszisztéma.
    [12]Hazugságszisztéma amit mondtam, igaz volt, de nekem ilyesmit mondanom nem volt szabad. (Hamvas Szótár)
    [13] Szcientifizmus dogmatikus világnézet, politikai fogalom ; válságtermék; ideológiáktól fertőzött tudomány, a tudomány eredményeit kizsákmányolja valamely hataloméhes csoport érdekében, s a túlvilágot elárulja a földi életnek; tudós csalás; átöltözött klerikalizmus; a reneszánsz, reformáció, felvilágosodás, pozitivizmus, humanizmus, haladás, stb. megnevezések nem kutatási eredmények, hanem világszemléleti önigazolások; a középszer védekezése a teremtő géniusszal szemben; “Az ember a gondolatban, hogy a földbolygó a sok közül egy, és forog, mint a többi, nem Galileivel áll szemben, hanem a szientifizmussal, amely a gondolatot nem, mint igazságot adja tovább, hanem – kihegyezett célzattal – mint a vallás ellen bevethető harci eszközt;” belőle a vallásba átjárás nincs; nem ismeri a szerelmet, csak a szexust, a mézes-vajas kenyeret, csak a kalóriát és a vitamint. (Mindhárom idézet közvetlen forrása Cz. G. Szótárkönyv, Hamvas Szótár, Boldog Salamon Kör, Bp. 2001.)
    [14] Állékonysága is ennek következménye.
    [15] Olvashatók a CzF első kötetének elején.
    [16] CzF. I. köt. 6. old.
    [17] Így írtok ti.
    [18] A gyökelemekkel azóta a magyar nyelvészet nem foglalkozik, sőt, tagadja, hogy egy hang lehetne szótő. Ez persze igaz, mert szótő tényleg nem lehet, de gyök igen. Biz’ az eszik igének e a gyöke, az isziknek az i – tessék csak szépen elragozni őket! E-szik, e-vett, sőt, bácskai tájbeszédben: e-tt! Gyökhang még az á: ámul, ásít, a h: hápog, az u: ugat, ü: üvölt stb.
    Tudtommal a CzF óta a gyökelem kérdést csak Kiss Dénes költő vizsgálta alaposabban
     
  3. msmester

    msmester Állandó Tag

    [FONT=trebuchet ms,geneva]Nyelvünkről, a magyar nyelvről, édes anyanyelvünkről*[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva] [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]A kisgyereknek az összes hangok közül az anyukája hangja a legszebb. E hang megejtő hangszíne, és vonzó hangjel-együttese – kódja – kíséri el egy egész életen át. Az a nyelv, mely az anyai hang által jut el tudatáig, melyen kialakítja első szavait, élete végéig a legkedvesebb beszélt nyelve lesz – édes anyanyelve. Ez a nyelv a mi esetünkben – a magyar nyelv.[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]E nyelvben győzni fogsz! [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Lehet, túl nagyképűnek tűnik könyvcímként a fenti kijelentés, ugyanis egy viszonylag kis létszámú nép által beszélt nyelv a mi nyelvünk, mely mindezek mellett alig talál társra a többi nyelvek közt.[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Kis Dénes szerint is, ha ma háromezer beszélt nyelv van a világon, akkor a magyar nyelv ezek közül kétezer-kilencszázkilencvenkilenc nyelvhez nem hasonlít.[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Mégis a könyv fejlécén ez a felirat áll: Magyar nyelv a világ nyelveinek anyja.[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Túlzás ezt állítani?[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Nem![/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Már Berzsenyi Dániel is erre a következtetésre jutott, és utána még sok-sok nyelvkutató.[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Varga Csaba nyelvkutató szavai: „…rendre összeakadok olyan nyu*gati nyelvészekkel, akik lázas sietséggel tanul*nak magya*rul. Ők már tud*ják, hogy a magyar nyelv az alapnyelv.”[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva] [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Nyelvünk olyan nyelv, melyet valaha az első emberek és utódaik hosszú időn át szerte a világon beszéltek, s mely világnyelv volt. A ma magyarnak nevezett nyelv alapszavaiban akkor is, ma is tökéletesen tükrözte, tükrözi az emberre ható benyomások nyomán belülről jövő visszahatásként feltörő első érzelmi hangokat. És azokat oly kezdőhangon, mely találó hangjelzésként legalkalmasabb volt kimutatni az emberi lélekben kiváltott érzelmet, s mely később változhatatlan gyökként rögzült, és szókészletünkben évezredek óta mai napig él. Ezek ma is az általunk használt kijelentések alapszavai. [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Egyetlen nép sincs ma a világon, mely oly mennyiségben ki tudná mutatni ezeket az ősgyököket saját nyelvében, mint mi, magyarok! Bizonyítékként álljon itt egy kiemelt rész Prof. Shokotu Faisi japán történész magyarokhoz írt leveléből: „Mi japánok és az ös*szes turáni törzsekhez tartozók a legősibb nyelv elemeit megtartó nyelven – magyarul! – írjuk ÉBRESZTŐ-nket csak*nem 800 mil*lió testvérünkhöz…” (!!!)[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva] [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Tudod, milyen értékes nyelvet birtokolsz, Székely, Magyar?! Felfogod ezt egyáltalán?! Ez volt az első világnyelv, melyen az egész emberiség beszélt![/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva] [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Európa területén széltében, hosszában, az Uráltól az Atlanti óceánig, vagy Japántól Amerika nyugati csücskéig, Alaszkától a Tűzföldig levő te*rületeken, folyók, he*gyek, tájak, települések nevei őrzik mai napig eredeti magyar hangzású, Kárpát-medenceivel azonos alakjukat! Ezek Dr. Vámos-Tóth Bátor kutatásai nyomán kerültek a nagyközönség elé. Több mint hatezer név, melyek ho*nosak a Kárpát-medencében, de ugyan*olyan alakban megtalálhatóak több tízezer kilométerrel odébb is! [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Iránban:Temesvár, Arad, Makó, Puszta, Sió, [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Csádban: Torda, Garam,Aba, [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Libanonban: Bécsvári, Ágvári, Bikfája, [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Kaukázusban: Kiskevi, Galánta, Magyar, [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Afga*nisztánban: Csókavár, Kalocsa, Kotányi [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Hondurasban: Szováta, Mátra, Komá*rom, Csepel. [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]De van: Zetelaka, Abda, Dabas, Várda, Kanizsa, Zilah, Hu*szár, Árpavár, Csákúr, Gyorok, Csángó, Csécsény, Zalka, Farád, Vásár stb. (www.maghar.hu/tamana/) [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]E nevek a Kárpát-medencével, annak magyar nyelvű népével valaha kapcsolatban álló, onnan elszármazó magyar nyelvűek ősi jelenlétének bizonyíté*kai. [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]E nevek nem változtak, és nem változnak. Ez azoknak neve ősidőktől fogva és ma is hivatalosan.[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva] [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Idézet a Blikk 2009. március 30-i számából (friss!):[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]„Több ezer kilométeres, máig feltáratlan, titkokkal övezett labirintusrendszer húzódik a dél-amerikai Andok-hegység alatt, Ecuadortól Perun át Chiléig… Az Andok-hegység alatt húzódó kontinensnyi méretű labirintusrendszernek – amelyet a magyar származású Móricz János fedezett fel még a hatvanas években – több fontos kamrája máig megfejtetlen anyagokat, titkokat őriz. Így azt még most sem tudjuk, kik, hogyan, mikor és miért építették? [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]A rejtélyes földalatti építményekben ugyanis többek között arannyal bevont múmiákat, arany állatszobrokat találtak. De a leghihetetlenebb és számunkra óriási jelentőségű lelet több száz aranytábla, melyen olyan írás van, ami azonosnak tűnik azzal a rovásírással, amit a magyarok még a Honfoglalás után is használtak.”[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva] [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]És egy idézet Hary Györgyné által1977-ben kiadott Móricz János kutatásait összefoglaló tanulmányból:[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]„Az 1920-as években több híradás is érkezett, hogy a Dél- és Közép-Amerikában dolgozó magyar mérnökök és munkások, a helyi indián munkásokkal magyarul beszélgetnek. A II. világháború után az itt letelepedett magyar emigránsok egy része ezt komolyan véve, alaposabban utánajárt a dolognak. Ezek egyike volt Móricz János, aki a 60-as években Ecuadorban kezdett kutatni. Itt három indián törzs, a Cahari, a Mochica és a Puruha tagjaival magyarul beszélt. Ezen felbuzdulva régészeti és levéltári kutatásokat végzett, s többek között 10 ezernél is több magyar azonos térképészeti és családnevet gyűjtött össze. Kutatásai eredményeként az egyik argentin egyetem történelmi tanácsosnak nevezte ki. Elsősorban Ecuadorban kutatott, aminek a fővárosa Quito. A város a nevét a régi Quito birodalomról kapta. Ez eredetileg Kitus-nak hangzott. (Kit = Két, Us = Ős), tehát a Két Ős Birodalma[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]A még magyarul beszélő törzsek – köztük a Cayapak, a Salasaca (Zala-szaka, több ősi forrás a szkítákat, szaka-ként nevezi meg. A szerk.) – pl. ezeket a szavakat használják: apa = apa, aya = anya, nap = nap, vin = vén, kit = két, us = ős, cu = kő, pi, bi = víz, fuel = folyó, pille = pille, lepke és még sorolhatnánk. Mutatóba néhány, magyarral megegyező név: Tanay, Damma, Taday, Mór, Momay, Mansy, Pil, Béla, Uray, Zillahi stb. Zuay tartomány egyik ősrégi helysége: Pest. A régi Kitus birodalom területén halomsírok (kurgánok) találhatók…”[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva] [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Ezek mellé érdemes elolvasni Dr. Simon Péter: Ősi magyar nyomok észak-amerikai indián földön című tanulmányát a dakota és magyar nyelv közti hasonlóságról.[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]„…röviden beszámolok az első döbbenetes kanadai nyelvi élményemről: Kb. 5 hónapja éltünk az Újvilágban, és leendő családi házunk vétele előtt egy rövid időre albérleti megoldást választottunk. Szombat volt, a ház tulajdonosai korán reggel rokoni látogatásra indultak. Feleségemmel a reggeli mellett magyarul arról tanakodtunk, hogy miként indulhatnánk minél előbb kirándulni. Ennek egyetlen akadályát abban láttuk, hogy a hetente kétszer megjelenő bejárónő éppen akkor is ott serénykedett, s hogy hagyhatjuk el a házat bezáratlanul. Arra sosem volt szó házigazdáinkkal, hogy a kulcsot bárkinek átadhatjuk. A máskor mindig diszkrét bejárónő most szemlátomást mindig a közelünkben szorgoskodott. - Te, ez a nő figyel bennünket! – szólalt meg a feleségem. Akkor a takarítónő elénk állt és könnytől csillogó szemmel mondta: – Igazán röstellem, hogy ismeretlenül így megzavarom Önöket a beszélgetésükben. Végül is éppen azt szeretném kérni, hogy folytassák csak azt a mi drága anyanyelvünkön. Olyan ez az én fülemnek, mint a régi időkből visszaszállt álom, amikor dakota kislányként nevelkedtem és az anyanyelvemen beszéltem. Fiatal lányként a fehérek közé kerültem. Az anyanyelvemen ma már a szavakat is nagyon keresgélem, némelyiknek a jelentését is csak sejtem. De most kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy az én népem nyelvét újra hallhatom…! – Asszonyom, Ön azt állítja, hogy megértette a beszélgetésünket? – kérdeztem hitetlenül. – Hát persze, a lényegét. Már nagyon elfelejtettem a dakotát, és csak a mondandójuk értelmét tudtam kihámozni. A sok ismerős szó csengése és az angol nyelvben teljesen ismeretlen szóvégi változtatás azonban egészen elbűvölt. – De ha tényleg el akarnak menni, akkor csak nyugodtan menjenek, én majd bezárom az ajtót, hiszen nekem is van kulcsom a házhoz. – És azt meg honnét tudja, hogy kirándulást tervezünk, és azért izgultunk, hogy meddig tart a takarítása? – Azt nem értettem meg, hogy kirándulásra készülődnek, de azt igen, hogy el szeretnének menni, és nem tudják, hogy ki fogja bezárni a kaput. – Hirtelen Kosztolányi sorai szökkentek az agyamba: „Mint aki a sínek közé esett”…Az elképedésem ijesztő és döbbenetes volt.”[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva] [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Sir John Bowring kínai angol nagykövet írja 1830-ban kiadott, Poetry of the Magyars verseskötete előszavá*ban: „A ma*gyar nyelv más nyel*vektől távol áll és magányos. Pon*tos meg*értésé*hez más nyelvek tanul*mányo*zása rendkívül ke*vés ha*szon*nal jár. Lé*nye*gében saját öntőfor*májából fejlődött ki, kiala*kulása és felépítése bíz*vást oly korszakra te*hető, ami*kor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a ma*gyarlakta térségre. …A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. … Az egyiptomi templomok mennyezete – mely egyetlen szikladarabból készült – megmagyarázhatatlan. Senki nem tudja, honnan származik, mely helyről hozták ezt a furcsa, bámulatos masszát. Hogyan szállítot*ták, emelték föl a templom tetejére. A magyar nyelv eredete ennél cso*dálatosabb fenomén. Aki megoldja, isteni titkot fog boncolgatni, és a tit*kok első tézise: Kezdetben vala az Ige, és az Ige az Istennél vala, és az Ige maga vala az Isten.”[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Szintén Bowring véleménye, hogy a magyar nyelv magából sarjad, lo*gikai, majdnem matematikai szerkezettel bír. [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva] [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Erre a következtetésre jutott Bolyai János matematikus is, akinek a magyar nyelvvel kapcsolatos munkáit még csak most tárják a nagyközönség elé.[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva] [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Varga Csaba: A magyar nyelv szerkezeti felépítése okán a magyarul gondolkodók agyféltekéi másként ke*resik az összefüggéseket.” (!!!)[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Tehát ez a titka a magyarul gondolkodó matematikusok nagy sikereinek. A nyelv![/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva] [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Georg Bernard Shaw is megfogalmazta véleményét nyelvünkkel kapcsolatban: „Bátran kijelenthetem, hogy miután éve*kig ta*nulmányoztam a magyar nyelvet, meg*győződé*semmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az élet*művem sok*kal értéke*sebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a kü*lö*nös, ősi erőtől duz*zadó nyel*ven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi kü*lönbsé*geket, az érzel*mek titkos rezdüléseit.” [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]A kiemelések a cikk írójától származnak.[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva] [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Az E nyelvben győzni fogsz című könyvben szó van a nyelv keletkezéséről, a hangok értelméről, azok külön is létező rendkívüli mondanivalójáról. Szó van a magyar nyelv gyökrendszerének tökéletes rendszerezettségéről, a latin nyelvek rendszertelen összefüggéstelensége ellentéteként. Ugyanakkor kifejezési lehetőségeink bőségéről a beszéd általi kifejezés és egyebek kapcsán. [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]Ez a könyv azoknak érték, akik szeretik a magyar nyelvet, akiket életük hajnalán anyukájuk ezen a nyelven tanított beszélni. [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]„A világ legszebb nyelvén, magyarul.” (Melocco Miklós)[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva] [/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]* www.magtudin.org – Tanulmányok – Nyelvészet – Kolumbán Sándor: E nyelvben győzni fogsz[/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]A fenti honlapon sok értékes, a magyar nyelv ősiségét igazoló és valós nemzeti történelmét megvilágító tanulmány található neves kutatók tollából.[/FONT]

    [FONT=trebuchet ms,geneva][/FONT]
    [FONT=trebuchet ms,geneva]forrás: http://szekelyfold.info.ro/index.php/a-magyar-nyelvrol
    [/FONT]
     
  4. msmester

    msmester Állandó Tag

    <tt>[SIZE=+2]Dénes György[/SIZE]</tt>
    <tt>[SIZE=+2]Rímpörgetõ[/SIZE]</tt>

    A fejfájós Jenõ

    Fáj a szegény
    Jenõ feje.
    Oka: az õt
    fejõ neje.
    A fegyenc karácsonya
    Úgy ünnepli
    karácsonyát,
    csillagot les
    a rácson át.
    Diplomatasors
    Annyit kellett
    parafálni,
    kezdett már a
    fara pállni.
    Lehangoló
    Akárhogyan
    koncentrálunk,
    döglõdik a
    koncert nálunk.
    A kopó csontot rág
    Tele van a
    kopó szája,
    velõscsont a
    szopókája.
    Nehéz teher
    Míg vitted a
    lopott kádat,
    szinte térdig
    kopott lábad.
    Romlott volt a kecsap
    Szeretem a
    kecsapot,
    ám ezúttal
    becsapott.
    Váltás
    Többé sosem
    tubákolok,
    fogam közé
    kubát tolok!
    Egy moszkvai szálloda a szocializmus idejében
    Ez a szobám,
    tovaris?
    Látom, akad
    rovar is.
     
  5. msmester

    msmester Állandó Tag

    "Anyanyelvünk drága ének,
    dallam a gyermek fülének,
    Dal, amelyet ezredévek
    mélyéből hoz fel a lélek.
    Minden szó anyánk vetése,
    benne apánk szívverése.

    Úgy szeressed, mint anyádat,
    Nem vehetsz helyette másat;
    (örömödet és bánatod
    más nyelven csak dadoghatod)
    anyanyelved ha felejted,
    Összezsugorodik lelked."

    Anavi Ádám
     
  6. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    Horváth István

    Anyanyelvemben őrizlek téged

    Anyám, a hangod nem hallom többet.
    Anyanyelvemben &otilde;rizlek téged.
    Szavaid szívem mélyén dübögnek.
    Úgy zengik vissza a mindenséget,
    ahogy azt t&otilde;led szóval tanultam.
    Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.
    Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam.
    Ez nem szégyenem, se büszkeségem.
    Anyám vagy! Most már: csak a szavakban!
    S hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,
    drágább a szavad, mélyebben dobban.
    Nincs a földön oly kincs, se hatalom,
    mely megfojthatna fiad ajakán.
    Dédunokád is &otilde;rzi "Vénnanyót".
    Nem kell el&otilde;tted pirulnunk, Anyám.
    Meg&otilde;rizzük, mit ajkad ránk hagyott.​
     
  7. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Végső üzenetül az ifjaknak, s talán nem csak az ifjaknak
    Elhangzott az óbudai Árpád Gimnáziumban:
    "Egy hetven esztendős véndiák az óbudai Árpád Gimnáziumból kéri türelmeteket néhány mondat erejéig.
    Legelébb is, sohasem felejtsétek el iskolátok névadójának, Kőrösi Csoma Sándornak élete példáját. No nem kell ezért világutazókká válnotok, hogy a magyarság eredetét, őshazáját felkutassátok. Akad felfedezni, megőrizni való e 75 esztendeje Csonka Hazában is! (Elég ha Csoma Sándor szülőfalujára, a háromszéki Kőrösre gondolunk.)
    Nem kell elzarándokolni a távoli Dardzsiling régi angol temetőjébe sem, ahol végre megpihen "...egy szegény, árva magyar pénz és taps nélkül! Ki nemzetének bölcsejét kereste és a maga sírját találta itt - de halhatatlanságát is! ", miként sírfeliratán olvasható. Élete példáját kutassátok s kövessétek! Önfegyelmét és szorgalmát, keresztény hitét és edzett testét, puritán életvitelét, hatalmas műveltségét! S mindezeket a Haza és Emberiség szolgálatába állítva!
    Ez a mai harsogó-csápoló-idegrángásos, lélektelen "fogyasztói társadalom", diszkóival, hamburgerjeivel, drogos-alkoholos tömeghisztériájával, mint a hínár húz le a tartalmatlan, csenevész élet mocsarába! Az így elsatnyult testben, milyen lélek lakozhat?
    Márpedig Magyarországnak testben és lélekben is erős, egészséges, keresztény Ifjúságra és Családokra van szüksége, ha fenn akarunk maradni a jövő századokban, évezredekben!
    De feladat vár Rátok a nyelvápolás terén is. Nem a tibeti nyelvtan s szótár elkészítése, csupán Édesanyátok nyelvének tisztántartása, megőrzése, hogy szeplőtlen gazdagságában adhassátok tovább gyermekeiteknek, unokáitoknak! Mert ez az egyik, tán legerősebb kapocs, mely összeköt Valamennyiünket, élő és holt magyarokat!
    Végezetül! Nem az Őshazát kell keresnünk! (De azért ismerjük meg a tudósok, nyelvészek, régészek s néprajzosok eddigi kutatásait, eredményeit.) Ezt a mostani, megcsonkított, fenyegetett sorsú Hazát kell megismernünk, felemelnünk, becsülnünk és megvédenünk, magunknak s a Jövendőnek!
    Tamási Áronnal szólva: "Mi végre vagyunk a világon? Hogy valahol otthon legyünk benne!" Ez a "valahol", itt van a talpunk alatt!
    Magyarország!
    Fiatal Barátaim! Tudom, nem kevés, amit kértem Tőletek. De csak így, s csak ezért érdemes élni! Márpedig e Nemzetnek annyi hősi halottja volt, most hősi élőkre van szüksége! Hiszem, Ti azok lesztek!
    Megfáradt, öreg, de szeretetet, hitet sugárzó karommal ölellek Benneteket! "- Sinkovits Imre.
     
    msmester kedveli ezt.
  8. msmester

    msmester Állandó Tag

    Édes anyanyelv

    A hungarikumok: magyar életünket meghatározó tárgyak, fogalmak, jelképek. Nemzetünk, történetünk, életünk lenyomatai. A haza megannyi részecskéje, darabja. Én most a legfontosabbról, az egyes számú hungarikumról, Európa nyelvi térképének a közepén található szigetről, a magyar nyelvről szeretnék szót ejteni. A kőszikláról, nemzeti létünk alapjáról.
    Két évvel ezelőtt szerkesztettük Szőcs Gézával Kiáltás – Üzenet az utódoknak című kötetünket, melynek előszavában egy levelet írtam gyermekeimnek, unokáimnak nemzetről, hazáról, jelképeinkről, Örökségül címmel. Ebből idézek fel egy magyar nyelvről szóló részletet:
    Ha a nemzet összetartó elemeit kutatnánk, nyilván a nyelv lenne az első a sorban.


    Az édes anyanyelv – az édesanya*nyelv.
    A magyarság számára a nyelv alapkérdés: a kultúráját is ez adja, a lelkét is ez határozza meg.

    Mivel álnok, igazságtalan békediktátumok szétszabdalták országunkat, mi, magyarok immár egységes államalakulatból „kulturális nemzetté” váltunk, ahol a legfőbb értékünk éppen a nemzet kohézióját jelentő anyanyelv.
    Nyelvünk a legfontosabb közösségképző erőnk: a múltunk, az identitásunk, de a jövőnk záloga is, és nemzeti tudatunk közvetítője.

    A nyelvünk nem elválaszt másoktól, inkább erőssé, méltóvá teszi nemzetünket az önálló életre, s így megtartja azt a világ számára.

    Jól jegyezzétek meg: Kárpát-hazánkban csak úgy, s csak akkor van létjogosultsága a magyarnak, ha nyelvét megtartva erős nemzet marad.

    Csak így lehet méltó, hogy más népek fiaival: szerbekkel, románokkal, szlovákokkal, ruszinokkal, cigányokkal, horvátokkal együtt belakja a közös kárpáti hont. Amelyik világban magyart a magyartól államhatárok választanak el, ahol más népek jogot formálhatnak arra, hogy magyarokat a szülőföldjükön másod-, sőt harmadrendű polgárokká fokozzanak le, ott közös hazánk az édes anyanyelvünk, ott jogaink visszaszerzéséért folytatott küzdelmeink elsőrendű célja az anyanyelv védelme, a nyelvi és kulturális autonómia kiharcolása.

    Őrizzétek a magyar nyelvet, mint az életet adó lángot!
    Ne feledjétek el, hogy csak magyarul „izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája”, miközben minden más nemzet fia is pontosan tudja, hogy a galagonyabokor ősszel piroslik.
    Nyelvünk végtelen gazdagsága a nagy lehetőségünk, hogy szépen élhessük meg összetartozásunkat egymással, más népekkel, a természettel, a világgal.

    A nyelv a közvetítője annak, ahogyan élünk, ahogyan gondolkodunk.

    A nyelv – nemzeti lelkünk tükre.
    A ránk zúduló kultúrmocsok világában a tisztán beszélt, megőrzött nyelv az egyetlen kincsünk, a tiszta forrás.


    Abban a globalizált világban, amelyben a minden értéket, minden tradíciót szétrágó gondolkodásmód, életideál, beszédmód a meghatározó, ott életet adó oázis, a nemzetet megtartó erő csak az a nyelv lehet, amelyen a költő ilyen hexametereket vethetett papírra:
    „Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már, / elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik, / buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad. / Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság / s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.”
    Ezzel a gyönyörű anyanyelvvel lehet s kell nemzetet menteni, megtartani, őrizni.
    Tárgyak, fogalmak, jelképek, kőszikla… – hungarikumok. A mindennapi haza mozaikdarabjai.

    Elhangzott az Országházban, a ja*nuár 23-án megtartott Hungarikum konferencián.

    Mészáros László
     
  9. Évicus

    Évicus Állandó Tag



    Bencze Imre

    Édes, ékes apanyelvünk

    Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
    Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót.
    Egyes számban kő a kő, többes számban kövek.
    Nőnek nők a többese, helytelen a növek.

    Többesben a tő nem tők, szabatosan tövek,
    Aminthogy a cső nem csők, magyarföldön csövek.
    Anyós kérdé van két vőm, ezek talán vövek?
    Azt se tudom mi a cö, egyes számú cövek?

    Csók - ha adják - százával jó, ez benne a jó.
    Hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve csó?
    Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
    Nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
    Miskolcon, ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden,
    Mire mindezt megtanulod, beleőszülsz idegen.

    Agysebész, ki agyat műt, otthon ír egy művet.
    Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tüvet.
    Munka után füvet nyír, véletlen sem fűvet.
    Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
    Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

    Több szélhámost lefüleltek,
    Erre sokan felfüleltek,
    Kik a népet felültették,
    Mindnyájukat leültették.
    Foglár fogán foglyuk van.
    Nosza tömni fogjuk.
    Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
    Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

    Főmérnöknek fáj a feje, vagy talán a fője?
    Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
    Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
    Reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
    Helyes, kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
    Nemekből, vagy igenekből született a nemiség?

    Mekkában egy kába ürge Kába kőbe lövet,
    Országának nevében a követ követ követ.
    Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg s ridegen,
    Néha játszik, nem sajátján, csak idegen idegen.
    Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
    Asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
    Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
    Mit válasszon: a Fiatot, fiát vagy a fiúját?

    Ingyen strandra lányok mentek,
    Minden előítélettől mentek,
    Estefelé arra mentek,
    Én már fuldoklókat mentek.

    Eldöntöttem megnősülök, fogadok két feleséget.
    Megtanultam, hogy két fél alkot és garantál egészséget.
    Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem,
    Anyósomat megértem, én a pénzem megértem.

    Hiba mentes mentő vagyok,
    Szőke Tisza partján mentem,
    Díszmagyarom vízbe esett,
    Díszes mentém menten mentem.

    Szövőgyárban kelmét szőnek.
    Fent is lent, meg lent is lent.
    Kikent-kifent késköszörűs
    lent is fent meg fent is fent.
    Ha a kocka újfent fordul:
    fent a lent és lent is fent.

    Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
    Hagyma lapult kosarában, meg egy adag körözött.
    Fölvágós a középhátvéd. Három csatárt fölvágott.
    Hát belőle vajon mi lesz? Fasírt-é vagy fölvágott?

    Díjbirkózó győzött tussal,
    Nevét írják vörös tussal,
    Lezuhanyzott meleg tussal,
    Prímás várja forró tussal.

    Határidőt szabott Áron,
    Árat venne szabott áron.
    Átvág Áron hat határon,
    Kitartásod meghat Áron.

    Felment - fölment, tejfel - tejföl, ...
    Ne is folytasd barátom!
    Első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

    Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
    Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.
    A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
    Magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
    Daru száll a darujára s lesz a darus darvas.
    Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
    Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?

    Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
    Hasonlókép helyes lesz a kanon meg a kanonok?
    Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.
    "Kedves egesz seggedre!" köszönt a svéd mixer.
    Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
    Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.

    Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"
    Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
    Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",
    Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

    A magyar nyelv, remélem, meggyőztelek barátom,
    Külön leges-legszebb nyelv, kerek e nagy világon.
     
  10. szusek

    szusek Új tag

    Anyanyelvünk

    Idézeteket írni, most nem tudok, de történetecskét igen.
    Történt egyszer, hogy a kisunoka, akit Ferikének hívtak sétálni ment a nagyapjával. Beszélgettek, - Kit szeretsz?
    Tette fel ezt a kurta kérdést a nagyapa Ferikének, mire az unoka sorolni kezdte: - Szeretem anyut, aput, nagymamát nagypapát ..
    - Jól van, mondta elégedetten a nagyapa, mivel ő is benne volt a listában.
    - És még szeretem Ferikét, egészítette ki a felsorolást az unoka.
    A nagyapa meglepődött, - Ferikét? Magadat?
    - Igen, válaszolta a kisunoka.
    No comment! kiss
     
  11. nyafkaliza

    nyafkaliza Állandó Tag

    "rózsafa ugrik
    át a sövényen,
    ugrik a fény is,
    gyűlik a felleg,
    surran a villám
    s már feleselget
    fenn a magasban
    dörgedelem vad
    dörgedelemmel,
    kékje lehervad
    lenn a tavaknak
    s tükre megárad"
     
  12. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Íme egy csoda-vers. Miért írom róla, hogy csoda-vers? Mert minden a helyén van a versben, lüktetnek a sorai, lendületes, sodró, és elmondja helyettünk azt, amit mi is érzünk, de így, ilyen kifejezően nem tudnánk megvallani.

    Weöres Sándor:
    ANYÁMNAK


    Termő ékes ág, te,
    jó anya,
    életemnek első
    asszonya,

    nagy meleg virág-ágy,
    párna-hely,
    hajnal harmatával
    telt kehely,

    benned kaptam első
    fészkemet,
    szivem a sziveddel
    lüktetett,

    én s nem-én közt nem volt
    mesgye-hegy,
    benned a világgal
    voltam egy.

    Álmom öbleidbe újra
    visszatér --
    álmom öbleidbe újra
    visszatér!

    Alabástrom bálvány,
    jó anya,
    életem hatalmas
    asszonya,

    szemed Isis smaragd-dísze,
    tiszta, szép,
    hajad Pallas bronz-sisakja,
    színe ép,

    csak arcodon lett keményebb
    minden árny,
    mint a délutáni égen
    vércse-szárny.

    Első szép játékom,
    jó anya,
    gyermekségem gazdag
    asszonya,

    a kamaszkor tőled
    elkuszált,
    szemem a szemedbe
    nem talált.

    Így tűnődtem: "Mért szült,
    mért szeret,
    ha örökre élni
    nem lehet?

    Énmiattam annyi mindent
    öl, temet!
    Mért nem tett a hóba inkább
    engemet!"

    A kamaszkor tőled
    elkuszált,
    férfi-szívem újra
    rád-talált,

    férfi-szívem a szivedre
    rátalált,
    megköszön most percet, évet
    és halált.

    Álmom karjaidba
    visszatér,
    álmom karjaidba
    visszatér...

    Erős ház, szép zászló,
    jó anya,
    sorsomnak nyugalmas
    asszonya.

    Majd ha cseppig átfolyt rajtam
    mind e lét,
    úgy halok az ős-egészbe,
    mint beléd.
     
    msmester kedveli ezt.
  13. msmester

    msmester Állandó Tag

    Nincs más hazánk, csak az anyanyelvünk?

    Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
    És áhitattal ejtsétek a szót,
    A nyelv ma néktek végső menedéktek,
    A nyelv ma tündérvár és katakomba,
    Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
    (Reményik Sándor: Az Ige)

    Íróink és költőink - évszázadokra visszatekintve - sokszor érezték veszélyben a magyar nyelvet, amely éppen ezért gyakran vált a költészet és a prózai művek témájává. Reményik Sándor a fenti idézetben végső menedéknek nevezi az anyanyelvet, Illyés Gyula Koszorú című költeményében ''fölnevelő édesanyám”-nak titulálja, a Haza, a magasban soraiban pedig az anyanyelv szellemi hazát teremtő, megőrző erejéről vallott. ''Nincs más haza, csak az anyanyelv” - írja Márai Sándor a Naplójában, de gondolhatunk akár a Halotti beszédjének jól ismert soraira is, vagy a délvidéki származású Domonkos István Kormányeltörésben című versére. És sorolhatnánk még a példákat.
    Nyelvünk az édesanya mintájára nevezi az anyanyelvet és a hazát édes anyanyelvnek, illetve édes hazának. A haza fogalma - jelzővel vagy anélkül - nekünk, akik a határon kívüli, esetleg külhoni magyarok kategóriájába tartozunk, már régen átértékelődött. A sem itt, sem ott nem kellünk érzés az után a bizonyos december 5-e után még inkább felerősödött, az anyaország kifejezés hitelét vesztetté vált. Egyre inkább tudatosul bennünk, hogy számunkra valóban nincs más haza, csak az anyanyelvünk.
    De így gondolják-e ezt a koviubizó, pézséző divatot majmoló, és okézó - tenné hozzá nagy írónk -, rejtjeles telefonos üzenetekben ''beszélgető” fiataljaink, az igénytelenül csevegő felnőttjeink? És a szóismétléseken alapuló, magyartalanságoktól hemzsegő, szegényes szókincsű szövegek az újságokban, híradókban?
    Február 21-ét az ENSZ nemzetközi anyanyelvi nappá nyilvánította, de a Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében a délvidéki magyarság jeles napja is egyben. 2009 pedig a magyar nyelv éve, annak emlékére, hogy 250 évvel ezelőtt született Kazinczy Ferenc. Akár azzal is folytathatnám, hogy 150 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Benedek Elek, a nagy mesemondó, egy évszázada pedig Radnóti Miklós. És Móra Ferencet is megemlíthetjük, hiszen 135 évvel ezelőtt született és 75 évvel ezelőtt halt meg. Ha másért nem, ezért lenne érdemes az idén jóval többet foglalkoznunk nemzeti kultúránk tartóoszlopával, az anyanyelvünkkel, amely sokak szerint a veszélyeztetett közösségi értékeink közé tartozik. Egy neves magyarországi vendég, aki Zentán, a magyar kultúra napja alkalmából látta a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete Szép Szó Műhelyének Miféle beszéd ez? című előadását, azt mondta, nem bánná, ha ebben az évben a kereskedelmi médiában is ilyesfajta megszólalások lennének, akár bizonyos reklámok helyett, mert lassan oda jutunk, hogy a magyar nyelv, mindannyiunk anyanyelve is népszerűsítésre szorul.
    Elképzelem, amint fő műsoridőben, miközben mindenki egy újabb csodatevő tisztítószer bemutatását várja, a bájos ifjú hölgy azt mondja: Csobolyó csobbanás - ez egy szép magyar szópár Fehér Ferenc Nyelv és varázs című verséből. Használd te is! Vagy csak ennyit: Mindig hittem a szavak erejében! Habár Kamarás Klára Szavak című költeményének egyéb sorai sem elhanyagolhatóak. Például ezek: ''de legyen százszorosan átkozott, / aki hatalma mámorában / a szavak erejével visszaél!”
    Szinte hallani vélem, amint egyesek kiáltva kérdezik: milyen elavult nézetek ezek, amikor a nagy, közös hazába, az Európai Unióba igyekszünk? Erre már Kölcsey Ferenc is tudta a választ, aki a magyar anyanyelvén kívül franciául, németül és görögül is jól beszélt. Filozófiai intelmeiben így ír: ''Tiszteld s tanuld más népek nyelvét is, de soha ne feledd: miképpen idegen nyelveket tanulni szép, a hazait művelni kötelesség.”

    TÓTH Lívia


    forrás:
    Vajdasági magyar hetilap - Szabadka
     
  14. msmester

    msmester Állandó Tag

    Fehér Ferenc: Nyelv és varázs



    [FONT=verdana,geneva]Mit bánom, mint mondja más:[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]nekem csobolyócsobbanás...[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Másnak csak táj és sík világ,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]nekem akác és hársvirág.[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Másnak most kapott otthona,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]nekem édesszép mostoha...[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Olykor jégszívű jégverem,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]ahol tőkén is jég terem:[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]máskor ribiszke gyöngyei,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]pipiske szőke könnyei,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Tisza-könyökben altató,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]lányvállra hulló barka-hó...[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Mezítlen talp alatt mácsonya,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]mákvirágmező mákonya:[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]tavasszal krajcárka, fecskefű,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]gond, jégverés, pajzstetű:[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]nyáron szeder és kék kötény[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]marokverő lányok gyöngy ölén...[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Eperfák, porcfű, láng, utak,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]titkot lehelő mély kutak,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]tarlón át vízhordó kisgyerek,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]akit még nevéről ismerek:[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]égzengés, mi itt úgy hasad,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]hogy sírjukból vet ki holtakat...[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]S ha jönnek testvéri záporok,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]vizük szívünkön átcsorog,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]a fájás bő inge ránk tapad,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]s csak szárítkozunk - vert házfalak...[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Másnak paraszti vén kufár,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]nekem ő a Nagybajszú Pál:[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]szeme öröktelt csobolyó,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]fölcsobban benne mind a szó...[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Másnak üresült vén csöbör,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]nekem a toldis két ököl,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]s asszonynép között kackiás,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]mókázó garabonciás:[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]ágnyikorgató vén ihar -[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]arcába hetven tél rivall:[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]ifjúsága szép tűnt kakukk,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]útja, ha fut, távolba fut,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]rá már csak királydinnye vár...[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Ha megy, magával vinne bár,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]megóvna hótól, széltől és[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]nem várna itt kenyértörés:[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]karomba bújna szép, kacér,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]dűlőkön járó kósza szél...[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Másnak csupán a lóhere,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]nekem köménymag jó szere:[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]heréből tűnt tapsi kandikál,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]ecetfán ökörszem hangicsál...[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Ismerem dombját, katlanát,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]fölöttük életem lobban át:[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]babona, rémség, förtelem,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]de élet! Életed, s életem...[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Mit bánja, mit is tudja más,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]mi az a csobolyócsobbanás![/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Nekem embernyi rozskalász,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]ahonnan csak a napba látsz...[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Más fölött dögletes bugyborék,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]fölöttem hazai bíbor ég:[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]más szemében csak tarka szín,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]enyémben balladás karmazsin...[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Hát partszakadékok, pandalyok[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]rejtsenek itt, ha meghalok.[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]Árnyam, ha messze kujtorog,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]verjék sallangos ustorok,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]nyergeljék böjti vén szelek,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]glédics-tövisű kengyelek:[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]szájamban nőjön zöld moha,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]mérgezzen szeretőm csontpora...[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]S az idő, mely mint gyík oson,[/FONT]


    [FONT=verdana,geneva]az legyen szörnyű gyilkosom![/FONT]​
     
  15. msmester

    msmester Állandó Tag

    Malaszt, kegyelem és a magyar nyelv gazdagsága

    Az „Üdvözlégy”-et a XX. század közepén még így imádkozták: Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes …; ma azt mondjuk: kegyelemmel teljes. Más liturgikus szövegekben is a kegyelem szó lépett a malaszt helyébe. Az indok az idegen eredetű szónak a mai ember számára érthetőbb, magyar hangzású szóval való helyettesítése. Érdemes ezt a kérdést közelebbről megvizsgálni. A malaszt szó már a legrégibb összefüggő magyar szövegben, a XII. században keletkezett Halotti Beszédben előfordul: „Mënnyi milosztben tërümtéve ëlëve mü isëmüköt, Ádámut …” (Zolnay Gyula olvasata szerint), ami a mai magyar nyelven így hangzana: Mennyi malasztban teremtette eleve (Isten) a mi ősünket, Ádámot … A „malaszt” szó az ó-egyházi szláv milost?-nak felel meg, jelentése: irgalom. A szó a ma élő szláv nyelvekben is megvan, pl. a szlovák nyelvben gyakorlatilag változatlan formában: milost' = kegyesség, kegy, jóindulat, kegyelem, megkegyelmezés, bocsánat, könyörület, könyörületesség, irgalmasság. A Halotti Beszéd egy eredetileg latin prédikációnak szabad magyar fordítása, a Pray kódexben a magyar szöveget közvetlenül követi a latin eredeti. A magyar szöveg a latin „gratia” szót fordítja miloszttal. De többször szerepel a Halotti Beszédben a kegyelem szó is. „Vimádjuk úromk Istën këgyilmét ëz lélik ért, hogy jorgusson ű néki és këgyiggyen és bulcsássa mënd ű bűnét.” Azaz: imádkozzunk az Úristen kegyelméért e lélek számára, hogy irgalmazzon őnéki és kegyelmezzen és bocsássa meg minden bűnét. Itt a fordító – a beszédet magyarrá alakító – a latin „misericordia”-t fordítja kegyelemnek. A Halotti Beszéd lezáró könyörgésében szerepel a „hogy az Úr űt këgyilméhel Ábrám, Izsák, Jákob këbëlében hëlhëzje …” mondat, azaz : hogy az Úr őt kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákob kebelébe helyezze. A latin szövegben ezen a helyen „pietas” szerepel. A magyar kegyelem szó eredete Bárczi Géza szerint ismeretlen, finnugor származtatása nem valószínű.
    A mondottakból kiderül, hogy a Halotti Beszéd értelmezése szerint a malaszt és a kegyelem között lényeges különbség van. A „malaszt” szó csak az Istentől kapható, különleges ajándékra vonatkozik, a „kegyelem” szó sokkal általánosabb értelmű, kegyelmet ember is adhat. A régi katekizmus szerint van segítő malaszt és megszentelő malaszt, ezek kegyelmi eszközök. „A segítő malaszt által Isten fölvilágosít és megerősít minket lelkünkben, hogy az üdvösségre szükséges jót megismerhessük és megtehessük, a bűnt pedig elkerülhessük. A megszentelő malaszt által Isten a halálos bűnöktől megtisztítja és megszenteli lelkünket.” Az ilyen értelmű malaszt felel meg a latin gratia szónak. A kegyelemnek fordított misericordia és pietas Isten irgalmasságát, megbocsátását, kegyességét hangsúlyozza olyan értelemben, ahogyan – a maga módján – az ember is tud irgalmazni, megbocsátani. A Pallas Nagylexikon (1896) szerint a malaszt „isteni kegyelem, Istentől adott ajándék – Krisztus ingyenes ajándéka –, amelynek adományozási oka csupán az isteni jóság”.
    A magyar nyelv finom kifejező, megkülönböztető képességére mutat, hogy különbséget tud tenni a csak Istennek tulajdonítható malaszt és az általános értelmű kegyelem között. Erre gondolva nem volt szerencsés az új liturgiában a malaszt szó kiküszöbölése, mert ez megszüntette a nyelvünkben évszázadok óta élő, lényeges különbségtételt. A magyarítás ebben az esetben éppen annyira nem volt indokolt, mint amennyire indokolatlan lenne az Eucharisztia szó kiküszöbölése és a magyar „hálaadással” való helyettesítése.
    Van az „Üdvözlégy”-nek egy másik magyar sajátsága is, amely mostanáig szerencsére megmaradt. Az imádság könyörgő részét így kezdjük: „Asszonyunk Szűz Mária …”, a latinban és más nyelveken pedig „Szent Máriát” mondanak (Sancta Maria, Heilige Maria, Sainte Marie, Saint Mary stb.). Az alán (oszét) nyelvből a magyarba átvett „asszony” (achsin) szó azonban ezen a helyen nem mai értelmében szerepel, hanem eredeti jelentésének megfelelően „úrnőt” jelent (vö. Boldogasszony, nagyasszony). A Halotti Beszédben olvassuk: „És Vimádjuk szënt achszin Máriát…”, azaz imádkozzunk Máriához, a szent Úrnőhöz. Mi magyarok tehát Úrnőnkhöz, a Boldogasszonyhoz könyörgünk az Üdvözlégyben.
    El lehet tűnődni azon, nem volt-e kifejezőbb a XIX. század elején mondott „te vagy áldott az asszonyok között” dicséret, mint a mai „áldott vagy te az asszonyok között” mondat. Az előző ugyanis a magyar szórend sajátosságának megfelelően kizárólagosságra utal, azt jelenti, hogy csak te vagy áldott, a másik azonban általános megállapítás, nem zárja ki, hogy más is lehet áldott.
    A régi magyar nyelv sajátosságai közé tartozik, hogy több múlt időt ismert. A ma használt egyszerű múlt időn kívül volt még elbeszélő múlt és régmúlt idő is. A Halotti Beszédben mindkettőre van példa: munda = mondá és odutta vola = adta vala. Az elbeszélő múlt a liturgia nyelvében még ma is megtalálható. Így az Úrangyalában: „Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát …” Ugyanebben az imádságban a könyörgésben viszont – teljesen helyesen – az egyszerű múlt szerepel: „… Jézus Krisztus megtestesülését megismertük …”

    A magyar nyelvben sajnos nagyon viszszaszorultak, csaknem kihaltak a szenvedő igék. Imádságainkban a szenvedő igealakokat tudatosan cselekvőre változtatták, például a Hiszekegyben: eltemetteték = eltemették. A szentmiseáldozat legfontosabb részében, az átváltoztatáskor azonban megmaradt a szenvedő szerkezet, és Isten (Krisztus) cselekvését fejezi ki: „Ez az én testem, mely értetek adatik”.
    Imádkozni lélekben és igazságban kell, minden bizonnyal nem a szavakon múlik imádságunk értéke, és hogy Isten meghallgatja-e fohászunkat. De amint az ünnepi ruházat, a földíszített oltár, az áhítatot ébresztő, szép templom Isten iránti hódolatunk kifejezője, és segíti értelmünknek, lelkünknek Istenhez emelését, hasonlóképpen javunkra válik az is, ha az imádság szavai szebbek, kifejezőbbek, gondolatokban gazdagabbak lesznek, és jobban, igazabban tudnak tanúskodni Isten iránti szeretetünkről.
    Kerényi Dénes
     
  16. msmester

    msmester Állandó Tag

    Mátai Mária, Első magyar nyelvű verses imádságunk
    A Laskai Sorok (1433)
     

    Csatolt fájlok:

  17. Évicus

    Évicus Állandó Tag

    Gyimóthy Gábor

    Nyelvlecke

    Egyik olaszóra során,
    Ím a kérdés felmerült:
    Hogy milyen nyelv ez a magyar,
    Európába hogy került?

    Elmeséltem, ahogy tudtam,
    Mire képes a magyar.
    Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
    S hogy némelyik mit takar,

    És a szókincsben mi rejlik,
    A rengeteg árnyalat,
    Példaként vegyük csak itt:
    Ember, állat hogy halad?

    Elmondtam, hogy mikor járunk,
    Mikor mondom, hogy megyek.
    Részeg, hogy dülöngél nálunk,
    S milyen, ha csak lépdelek.

    Miért mondom, hogy botorkál
    Gyalogol, vagy kódorog,
    S a sétáló szerelmes pár,
    Miért éppen andalog?

    A vaddisznó, hogy ha rohan,
    Nem üget, de csörtet - és
    Bár alakra majdnem olyan,
    Miért más a törtetés?

    Mondtam volna még azt is hát,
    Aki fut, miért nem lohol?
    Miért nem vág, ki mezőn átvág,
    De tán vágtat valahol.

    Aki tipeg, miért nem libeg,
    S ez épp úgy nem lebegés, --
    Minthogy nem csak sánta biceg,
    S hebegés nem rebegés!

    Mit tesz a ló, ha poroszkál,
    Vagy pedig, ha vágtázik?
    És a kuvasz, ha somfordál,
    Avagy akár bóklászik.

    Lábát szedi, aki kitér,
    A riadt őz elszökell.
    Nem ront be az, aki betér . . .
    Más nyelven, hogy mondjam el?

    Jó lett volna szemléltetni,
    Botladozó, mint halad,
    Avagy milyen őgyelegni?
    Egy szó - egy kép - egy zamat!

    Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
    Száguldó hová szalad?
    Ki vánszorog, miért nem kószál?
    S aki kullog, hol marad?

    Bandukló miért nem baktat?
    És ha motyog, mit kotyog,
    Aki koslat, avagy kaptat,
    Avagy császkál és totyog?

    Nem csak árnyék, aki suhan,
    S nem csak a jármű robog,
    Nem csak az áradat rohan,
    S nem csak a kocsi kocog.

    Aki cselleng, nem csatangol,
    Ki "beslisszol" elinal,
    Nem "battyog" az, ki bitangol,
    Ha mégis: a mese csal!

    Hogy a kutya lopakodik,
    Sompolyog, majd meglapul,
    S ha ráförmedsz, elkotródik.
    Hogy mondjam ezt olaszul?

    Másik, erre settenkedik,
    Sündörög, majd elterül.
    Ráripakodsz, elódalog,
    Hogy mondjam ezt németül?

    Egy csavargó itt kóborol,
    Lézeng, ődöng, csavarog,
    Lődörög, majd elvándorol,
    S többé már nem zavarog.

    Ám egy másik itt tekereg,
    - Elárulja kósza nesz -
    Itt kóvályog, itt ténfereg. .
    Franciául, hogy van ez?

    S hogy a tömeg miért özönlik,
    Mikor tódul, vagy vonul,
    Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
    Hogy mondjam ezt angolul?

    Aki surran, miért nem oson,
    Vagy miért nem lépeget?
    Mindezt csak magyarul tudom,
    S tán csak magyarul lehet. . !
     
  18. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Salamon Ernő:
    Ma az ember úgy hányódik



    Ma az ember úgy hányódik, mint a levél a vizen.
    Hogy egyhelyben megülhetne, megállhatna? Nohiszen...
    Búcsúzik attól, amit lát, száll, elhagyja otthonát,
    táját, ízes ivóvizét, napos, homokos nyarát.

    Ismerek itt minden embert, tudom a dombok nevét,
    ismerem a hosszú őszök szépsugarú melegét,
    itteni föld nyárja-napját, esőízű tavaszát,
    irgalmatlan teleinek szép kékcsillagú fagyát.

    E vidékek szegényeit szavaikkal szólítom,
    sok súlyos gondjaik tűntét dalaikkal áhítom.
    Kísérőm az életemben, pártfogóm, igaz tanúm,
    örömömnek eredője, bánatokra jó szavúm:
    szép, egyetlen anyanyelvem. Miatta nem megyek el.
    Aki elmegy, dadogó lesz, soha már nem énekel.

    Ti, örökké névtelenek, szép szakállas őseim,
    számlálatlan századokon földbeköltözöttjeim,
    riadalmas életűek (jól tudom: nem gazdagok!),
    köszönöm nektek hogy ide, éppen ide hoztatok!
     
  19. Ile57

    Ile57 Állandó Tag

    Czakó Gábor: Nyelvédesanyánk
    A leghosszabb magyar mondat

    Az eddig ismert leghosszabb magyar palindrom, azaz oda-vissza olvasva ugyanazon jelentésű szöveg Brayer Gyula, magyar sakkmester szerelmes levele az 1800-as évek vége tájáról.
    "Nádasi K. Ottó, Kis-Adán, májusi szerdán e levelem írám: A mottó: Szívedig íme visz írás, kellemest író! Színlelő szív, rám kacsintál! De messzi visz szemed... Az álmok - ó, csaló szirének ezek, ó, csodaadók - elé les. Írok íme messze távol. Barnám! Lám, e szívindulat Öné. S ím e szív, e vér, ezeket ereszti ki: Szívem! Íme leveled előttem, eszemet letevő! Kicsike! Szava remegne ott? Öleli karom át, Édesem! Lereszket "Éva-szív" rám. Szívem imád s áldozni kér réveden, régi gyerekistenem. Les, ím. Előtte visz szíved is. Ég. Érte reszketek, szeret rég, és ide visz. Szívet - tőlem is elmenet - siker egy igérne, de vérré kínzod (lásd ám: íme, visz már, visz a vétek!) szerelmesedét. Ámor, aki lelőtt, ó, engem: e ravasz, e kicsi! Követeltem eszemet tőled! E levelem íme viszi... Kit szeretek ezer éve, viszem is én őt, aludni viszem. Álmán rablóvá tesz szeme. Mikor is e lélekodaadó csók ezeken éri, szól: A csókom láza de messzi visz! Szemed látni csak már! Visz ölelni! Szoríts! Emellek, Sári, szívemig! Ide
    visz: Ottó. Ma már ím e levelen ádresz is új ám: Nádasi K. Ottó, Kis-Adán."

    185 szó, 916 betű! Na, ezt csinálja utánunk bármilyen nyelv!
     
    msmester kedveli ezt.
  20. Csiga77

    Csiga77 Állandó Tag

    "Az éj a fák közül göngyölve szét,
    fölénk borítja hűvös köpenyét.
    De mintha lopva sarkát tartaná
    mosolyra nyílik a szád, amint alá,
    egy felhőrongyba így bebújt a Hold,
    s hogy piros arccal víz fölé hajolt
    -huncut mosolyú gatyás pórgyerek-
    felénk kis fénykacsákat szöktetett."

    Gérecz Attila- Alkony /1954/
     
    msmester kedveli ezt.

Megosztás