Kortárs irodalom...

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
VarroD.sms.jpg


sms

Azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szivednek


***


Varró Dániel: Szívdesszert / Kis 21. századi temegén


Varró Dániel új ver­ses­kö­tete a sze­re­lem külső és belső hely­szí­neit veszi számba, mint egy kis sze­relmi encik­lo­pé­dia. A kapu­al­ja­kat és mozi­kat, stran­do­kat és libegő­ket, reg­ge­le­ket és esté­ket, fél­té­keny­sé­get, bol­dog­sá­got. A költőtől meg­szo­kott könnyed, játé­kos hangba ezút­tal egy kis keserű­ség is keve­re­dik. Rím­já­té­kok­ban azon­ban most sincs hiány, és a témát vál­to­za­tos költői for­mák­ban járja körül a kötet, az elé­gi­á­tól a maká­máig, a szo­nett­ko­szo­rú­tól az SMS-versig.

„Ha nő len­nék, azt sze­ret­ném, ha Varró Dani sze­rel­mes lenne belém :) Leg­alábbis a ver­sei alap­ján. Távol­ról, isme­ret­le­nül is. Ríme­sen, ked­ve­sen, dado­gó­san túl­be­szélő­sen, cse­ten, ese­mes­ben. Fon­tos­nak érez­ném magam. Varró Dani kötete azt a kis cso­dát képes nyúj­tani, hogy az olvasó eze­ket a sze­rel­me­tes ver­se­ket olvasva egy­szerre érez­heti magát felnőtt­nek és gond­ta­lan kamasz­nak. Sze­retsz, sze­ret­lek, mily’ remény­te­len, írja Nemes Nagy Ágnes meg­döb­bentő sora­i­ban. Varró Dani meg mintha hozzá tenné: ebben a remény­te­len­ség­ben van ám valami játé­kos­ság is! És tény­leg. A kötet ver­sei bizo­nyít­ják. Az meg szinte mel­lé­kes is, olyan ter­mé­sze­tes, hogy bámu­latra méltó for­mai bra­vúr­ral és biz­ton­ság­gal meg­írt ver­sek ezek, rég­óta nem látott, gond­ta­lan játék­kal meg­kom­po­nált kép­ver­sek és szim­pa­ti­kus önké­nyes­ség­gel meg­bon­tott sorok és sza­bá­lyok. A szí­ved az enyém­mel nem kom­pa­ti­bi­lis, írja Varró Dani. Igen, ez az egy, amin még a kivé­te­les tehet­ség­gel meg­írt ver­sek sem segítenek.”


Jónás Tamás


***


„hogy mond­jam el milyen nagyon sze­ret­lek én ha bak­ker
nem áll ren­del­ke­zésre több csak 160 karakter”



V.Dani.sajóvámos.jpg




***


A technikai fejlődés néha követhetetlennek tűnő ütemében, a kommunikáció virtualizálódásában, a távkapcsolat-történetek, a chat- és az email-szerelmek áradatában az irodalomban is várható volt egy kötet, amely hangsúlyában ennek a problematikának szenteli figyelmét. Nos, Varró Dániel Szívdesszertje a szerelmi kommunikáció elektronikus lehetőségeit tematizálja.
Ezért érzem, hogy tömörsége ellenére, a kötet lényegét leginkább az email-szerelem egyik kultuszfilmjére, a Meg Ryan és Tom Hanks főszereplésével rendezett You’ve got Mailre (1998) utaló sms-vers fejezi ki:
„szívünk a gépek hálóján remeg / én Tom vagyok te Meg / bár csüggenénk a természet csecsén / én Tarzan te Jane" (sms #3 a szerelem hálójában).

A kötet azonban nemcsak témaválasztásában, hanem kivitelezésében is a technika olvasást befolyásoló lehetőségeire játszik rá: a versek kétszínű (fekete és barna) szedésével, képversekkel, a verssorok tördelésével, változó betűméretekkel, lábjegyzetekkel és Rácz Nóra tréfás illusztrációival.

A kötetben olvasható harmincöt vers között találhatók frappáns sms-versek, amelyek értelemszerűen nem haladják meg a százhatvan karaktert, mesék, az elektronikus levelezést tematizáló költemények, és a szerelem közvetlen, nem virtuális helyszíneit (az otthont, a mozit, az autót vagy akár a metrót és az éjszakai buszt) felidézők.

Varró Dániel a költeményeket hagyományos szerkezetbe illeszti. A barna színnel szedett tizenöt vers valójában szonettkoszorút alkot, bár Varró, bizonyára szándékosan, nem mindig alkalmazkodik a szonett szigorú műfaji kötöttségéhez. A kötet formai újdonsága azonban a tizenöt versből álló ciklus feltördelése beékelt, vizuálisan más betűszínnel elkülönített versekkel. A tizenötödik vers pedig, a szonettkoszorú hagyományaihoz híven, az előző versek első soraiból összeálló mesterszonett:
„De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit? / A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák… / Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit, / s a szó gégénkbe hátrál, akár egy pici rák. // Elég idült idill ez, még hogyha idill is. / A szíved az enyémmel nem kompatibilis. / Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem. / Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen. // De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja, / és elválásaink megannyi kis patakja / a visszaérkezés tavába fut be, lásd."

A vizuálisan hangsúlyozott szerkezeti felépítés a színek szerinti olvasást is lehetővé teszi: a fekete betűvel szedett versekét, illetve az egyes szonettekét külön-külön, vagy pedig a ciklusét a különálló versek nélkül.

Bár a közlés csatornája megváltozott, sugallja a kötet, az üzenet adott helyzetben közvetíthető tartalma, lényege, a mesterszonett záró sorai szerint, kevésbé:
„Elhagylak s lépteim megint mögéd szegődnek. / Mert nem szerettem én még senkit így előtted, / és nem tudok utánad szeretni senki mást."


temegen.jpg



Varró Dániel számára azonban, korábbi köteteihez híven, a Szívdesszert is a szavakkal, a (szó)képi és nyelvi hagyománnyal, illetve a rímekkel való játék lehetősége elsősorban, helyenként intertextuális utalásokkal. Így például a következő, Vajda Jánosra emlékeztető versszakok ironizálják a mesterszonett záró sorainak komolyságát:
„A szívem el van, ó, egészen andalodva, / és ímé, reszketeg, / amióta veled éjente, hajnalonta / itt ímélezgetek. // S e szív akár a jég Montblanc csúcsán, ha meggyúl – / felolvad, szétreped, / ahányszor értesít a gép, hogy Önnek 1 új / levele érkezett."

(Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk)


21. századi temegén.
2007.(lato.ro)
 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag
Varró Dániel: Maszat-hegyi naptár





JANUÁR

Az óév, íme, por és hamu már,
elolvadt, mint a nyugati boszorka,
latyakba tapicskol a kis Január,
a cipőt meg a zoknit is összekoszolta.
Fehér ma a föld és sáros a láb,
maszatút barnállik utána a hóból.
Egy tejbegríz ez a téli világ,
s lábunk nyoma rajta sok kakaópor.


FEBRUÁR

Esők szaladnak piszkafa-lábon,
most tiszta az égbolt, most havazgat,
a hónapvégi maszkabálon
a tél beöltözik tavasznak.
Felébred a medve kócos orral,
szemében álmok zöld csipája,
kinéz a barlangból, és ó, jaj,
bajszát a napfény megcibálja.


MÁRCIUS

Az ember most egyre badarabb,
csipognak vígan a madarak,
pittyeg a mobil, hogy föltöltsék,
verseket írnak a költőcskék.
Nyilaznak vaksi kis ámorok,
a kisfiúk lelke háborog,
jön a sok anyuka, noszogat:
hord szépen széjjel a koszokat.


ÁPRILIS

Bolond idő, esős-napos tavasz,
kertben, gomblukban kis, szines virágok,
az Április egy szerelmes kamasz,
telisóhajtja széllel a világot.
Belülről úgy feszítik már a gondok,
hogy kikapcsolja nadrágján a gombot,
s könnyít magán ezüst sliccét kitárván:
ragyog az égen szépívű szivárvány.


MÁJUS

Jő süvegét emelintve a Május,
az orgonabajszú, aranyhasú mágus,
csiribí-csiribá, abrakadabra,
mennyi fagyit bírsz tömni magadba?
Körte, vanília, málna, ribizli,
mennyi ruhát tudol összefagyizni?
Mák, pisztácia, mandula, kókusz,
kend mind a trikódba, hókuszpókusz.


JÚNIUS

Gyors zápor után nadrágra, cipőre
autók kerekéről fröccsen a sár,
kiült a hüvös, koraesti időbe
a parkba az ősz, a tavasz meg a nyár.
És csattan a kártya: „Tavaszka, te osztasz!”
s míg zöld üvegekben aranylik a ser,
megy a betli, az ulti, a passz, a piros passz,
másnapra csak az marad ott, aki nyer.


JÚLIUS

Szállnak a gondok szerte, huss,
mint tűzből pattant, röpke szikrák,
szép, szőke lány a Július,
a büfé felé megy mezítláb.
A strand szemével követi,
s a lomb is lopva néz le rá most,
ahogy szájához emeli
a dundi, zsíros krumplilángost.


AUGUSZTUS

Mekkora a rumli a hajnali utcán!
Még lumpol az éj, a nyakunkba kacag.
Most túlad végre sok hajdani cuccán,
kidobálja, mi limlom és ócska kacat.
Lepotyognak az égről a csillagok, ajjaj!
Látnád, ha kinyitnád most szemedet,
hogy narancssárga ruhát vesz a hajnal,
s felsöpri – nahát – az ezüst szemetet.


SZEPTEMBER

Szeptember úr egy nagy melák,
Augusztus inge szűk neki,
vehet fürdőt, ihat teát,
a nátha mégis szétveti,
orrát a gyűrött égbe fújja,
s a lombok zöldes piszkait
kis golyócskává összegyúrva
az őszi szélbe pöcköli.


OKTÓBER

Fogynak a nappalok, nyúlnak az esték,
teli pöndörödő levelekkel a fák,
mintha kispriccelt volna a festék,
oly sokszinü lett ez az őszi világ.
És mintha a bőrön ecset kaparászna
arcunk kipirul, belekékül a szánk,
egy piktor az ősz, és nincs neki vászna,
szineket ken ezért maszatolva miránk.


NOVEMBER

Ablak tátong a rossz falon,
becsordogál az alkonyat,
neszeznek polcon, asztalon
kis, bolyhos orrú plüssnyulak,
November néni üldögél
a hintaszék alatta ring,
elmúlt az ősz, és itt a tél,
kötött mellényke kell megint.


DECEMBER

Hideg van, szél fúj, jégeső ver,
az ég egy párás, téli ablak,
December apó vállán fenyővel
az utcákon szuszogva caplat.
Verítéke homlokára dermed,
mielőtt még alácsorogna.
Egy bögre forralt borra gondol,
s szép, ausztrál karácsonyokra.

 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
bertoklaszlo.jpg


Bertók László: Halottak napja

Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Krizantémok a temetői buszon,
fejem körül virágok,
glória, mennyei kalap,
harmattal áldott.
Fehér lobogókkal a város
kiözönlik a kapukon,
mindenki megadta magát,
nem villog szurony.
Csak az évek, a nyavalyák
szűkülő sorfala vigyáz,
dércsípte árnyékuk felett
siránkoznak a fák,
megállók vasa, csonka keresztek
tükörképe szalad.
Arcom mögött a Tejút mozdulását,
köszöntöm halottaimat:
Nagyanyámat, Katona Juliannát,
s a másikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka mögül
nagybátyám még némán visszaint.
Aztán újra a sejtek szava.
Ülök a buszban, térdemen fiam.
Körben a téboly tűzkarikái.
Halottak napja van.



BertókL.Halottaknapja.jpg
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
AndreKertesz_Newspapers.jpg

André Kertész: Newspapers

***


Fodor Ákos: Most már

Most már vigyázni kell.
A feldőlt, elszórt tárgyak, dolgok
dőltségére, szórtságára is. Hogy rendet ne csináljak
a Rend helyett, hogy más helyre ne toljam
a Helyén-Így-Levőt.


***
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
151_tandori.jpg



Tandori Dezső

Prózaversezet

<SUB><SUP></SUP></SUB>Berda Józsefnek és Franz Kafkának


Érintkezni, vágyni rá, hogy érdemben megértesd magad másokkal,
annyi, mint ha két ellenkező irányba haladó vonat villanna el
egymás mellett százhúsz kilométeres sebességgel, és te
úgy megörülnél a találkozásnak, hogy
hirtelen dalra, inkább szóra, közlésekre fakadnál,
és ablakodon kihajolva üvölteni kezdenél fontos és alapvető
dolgokat - miközben a másik vonat, másik irányban,
oly messze jár már, hogy bombarobbanás oda el nem
hallatszana a magad vonatából - - -
és az ablakok az ellenkező oldalon nyílnak - - -
és nem is láttál senkit abban a másik vonatban, nem szólva róla,
hogy aligha az ismerőseid valamelyike utazik ott - - -
továbbá még ha ismeretlenektől többet remélhetsz is,
a kerekek zaja... és a többi.
Meg egyáltalán nem is kértek erre.
Jó, de nem a remény hal ki utoljára,
hanem a teljesen hiábavaló bizonyosság, hogy kellesz, van ilyen.
Vagy reménykedsz, a végsőkig, hogy
mégsem volt hiábavaló?
Nem, bármi áron én nem többé.
Megalkuszom: ne legyen hasműtétem,
és szívemből is megpróbálom kigyomlálni a vonatablak-kiabálás
esélyét,
fontosságát,
rendjét,
istenségeit.


***
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
derby438.jpg


Tandori Dezső: Ló pontvers

Madárzsokénak.
Áll az egész nap.
Ló neve Madárzsoké.
Holtverseny után.
Dobogó fokán.
Boldog tulajdonosé.

Szép hölgy. Kalapban.
Epsomi napban.
Hölderlini június.
Pezsgők pukkannak.
Kriglik koccannak.
Vesztes. Vagy győztes. A juss.


Epsom+Derby+Festival+2009+Ladies+Day+0kFyOIbCO0hl.jpg



Színzuhatagok.
Degas-nak valók.
Csíkos dresszek. Pucérság.
Elegáns csipkék.
Cipő-pipiskék.
Nézd kalapok karéját.
Nézd el magadat.
Sehol-se-alak.
Londonban sült krumpliddal.
Nyertél. Egy fontot.
Hányszor elmondod.
Nézzék! Lóverseny-oldal.


The-Finish-Of-The-Epsom-Derby-In-1822.jpg



Hol már a szaklap.
Fénye a napnak.
Húsz évnyi júniusból.
Más. Nyakam Törném.
Ez volt a lónév.
Nyertél. Ötvenfontostól.

Majd karod törted.
Mi ez a törted?
Melyik a számlálója?
Mi nevezője?
Kihullsz belőle.
Nem teszed szíved lóra.
Erre se. Elmondóra.
Írnál. Nincs befutója.
Nem kell: közönség volna.
Sok érintkezés.
Pfuj. Ha meg kevés.
Tudsz nála jobbat. Pont. Kész.


20090528overdosed4.jpg
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag

TandoriHamiskartyasok1.jpg


Tandori Dezső: Ne sajnáld


"A kártya ki van osztva."
József Attila

A függelék évből

Bach-huszár, Bacchus, Bassompierre,
nem érjük be mi semmivel!
Nem semmi a kártya figurás lapja-
inak gyülekezete, apraja-nagyja.
Királynők, úrnők, dámák, "kurva volt"
ez-az, mondják? Csak ujjaktól a folt
látszik nekem rajta, akármelyiken,
én erkölcsi állagot semmilyen
minőségben nem tudtam soha fixre.
S mint, hogy szabály előnyhöz segítse
- sosem a jót, csak a tolakodót?
én ilyet sem tudhatok.

Harmincöt éve egy-partnerrel kártyám
játszom, egyé-ben egymásnak ártván,
egymást segítvén, de tisztázhatatlan,
negyvenöt éve ily kártya-alakban
volt nekem jóbarát, kaláka, szétment
társasság, nincs kit kérdeznem, istent,
ötven éve mi volt? Nem Kaunitz, pikkből a négyes,
akármi rendszer, egyelőre véges,
csak ez a mai lesz a véghetetlen,
visszhangja akkora az emberekben,
s kik az emberek? káró hetesek,
terített treffek, kőr-életesek,
szív dolga, Pompadour, kiket szeretvén
járunk a bukás-megmaradás mezsgyén?
Terézia, netán Antoinette?
Emlék lenne csak, így remegek

bele. A bele, a belem a fontos,
nem Nagy Frigyestől jön már a Lompos,
nem Axel von Fersen ma már a loncsos,
hanem az édes-svájci-szavú szpíker,
szívesen hallgatom, ő jár a sível,
a focival csak az unalmasok
- német terep! -, honit nem mondhatok.
Második Katalin? Egy is elég volt,
Brühl gróf, ki tudja? Zsák egyik, ő folt,
elmúlt történetek, nagy kaszinó,
négy ász, kis kaszinó, poénozó
e hét lap, játszotta József Attila,
Szép Ernő, Zelk Zoltán, oda meg vissza
adódott laptöbbség, pikktöbbség, itt mi
Felügyelőnémmel így játszunk, annyi
medve- és madárklubnak, engem ez
vigasztal, míg kint jár Örök Lemez.

Érdekel is, nem is, a kártya forgása,
a vers is mely ritmusba csap, vagy át másba,
csap, csélcsap, cselcsáp, vagy más királydráma
bolondja már csak a bolondját járja,
a lemez elakad, mintha elállna
ettől a kinti minden gajdolása,
isten áldása
szálljon a beomlasztandó házra,
lesz a szállodának jó mélygarázsa,
szálldosó vendége egyre meg másra.


Persze, vedd példának

Persze, vedd példának
a kicsiny fűszálat,
nő és leszárad
és újra nő.
Nem vagy jövő,
menő vagy, rossz értel-
mében a szónak,
ne felelj vissza,
ha bárkik megrónak,
senkik megrónak, ha kisemmiznek,
örülj, amid van, a nem semmidnek
mégse. Örülj, hogy mint a
karkörzés, nem kört jársz, de hosszabb sorra
váltasz - a rét zöld! mennyi virág!
nézheted szótagok tengersorát,
mint vállizület porcánál, tokjánál,
ha forgatod, a hűs érzet már ágál,
ropog - és hidege lel! Ha kéj, ha félelem,
mindenképp benned valami elem.
Elem volt bennem a rettegés, 60-
-nál több év óta, most tapasztalhassam,
hogy kell szatyorra ülve délután
várni, mi lesz toloncolás során,
hogy süllyed meg a ház, karsztvízre mi
szerszám lel, jók voltak szándékai,
de te mehetsz, mint vagonozottak,
marhák vagy emberek, nem ám szaroznak,
majd megtudod magyarok istenit,
szálloda épül itt, örülj nekik,
akik majd szálldosnak, megtérnek, változnak,
de jó, hogy madarad nem érte meg,
nem kell vele élned, így is megérned félelmeidet,
karkörzés, ezer, átjár a hideg,
ez lett a világ, ez a világ veled,
szélmalom magad vagy, magadra ez is hagy,
amid maradt, elveszítheted, így a tied,
örülj, hogy megélted e kiirtandó indiános érzületet,
hallod a bokrok túlján nyihorászni magukat a lovas-
csendőröket, örvendj, új világ hajnala virrad veled,
ők se sajnálják, te se sajnáld hát
hanyatt tölteni, nem fáradva, még hátralevő kevés ideidet.


galery_image.php




***
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Andersen%20Living%20Room%20Windows.jpg



Tandori Dezső: A lélek megvan

A lélek megvan.
S ha. Változatlan.
Minden megtartásában.
Áldott áldatlan
Van. Egy-alakban.
S mindig valami más van.





***


 
E

elke

Vendég
Kovács-Cohner Róbert

"De belőled csak a csend maradt. Semmi sem.

pedig emlékszem minden élményre
hóeséses vári estére
mikor haza kellett menned
a buszmegállóra, ahol a csók után
már egyedül
boldogan vártam a buszt
ami jövőm felé visz el
a valószínűtlenül sötét estékre
ahogy a levelek recsegtek lábad alatt
a hajra
ami körbeölelt
a meghatározhatatlan illatra
a szemre
a hazugságaidra
melyek mindennél igazabbak voltak
a bálra a kis jazz-teázóval
ahol életünk táncoltuk
a parkra
ahol gyerekeink mászókáztak
a színház utáni éjszakára
ahol magunkat játszottuk el
és mégis
attól
hogy eltűntél
hogy szétszakadt a matrzózcsomóm
amit vagányan mutattam neked
hogy milyen gyorsan kötöm
s milyen erős
attól eltűntél
mindenhol csak úgy lebegsz mint egy árnyalak
elmosódsz
pedig mindennél tisztábban érzem az illatot
kegyetlen volt a kezed vonala is
hideg volt
(sokat vitatkoztunk hogy ez azt jelenti,
hogy romantikus vagy, vagy azt, hogy jó vagy az ágyban)
a hídon is álltunk
romantikus kellékek közt
sosem hittem neked
hogy semmik vagyunk
és hogy elfelejtelek
te betartottad szavad
és én mindenre emlékszem
arra az utolsó pillantásra is
te is tudtad hogy visszavonhatatlan
az ágy ugyanúgy ma is összegyűrten
ugyanabban a lambériaszobában
és én már csendben maradok
nem árullak el



Belőled csak a semmi, néma csend:
belőled csak a titok maradt."

/részlet, Kovács-Cohner Róbert: Neon c. kötetében található,
Titok c. verséből/

Kovács-Cohner Róbert napjaink fiatal gondolkodó-irodalmárainak egyik legaktívabb képviselője. Még csak huszonkét éves, s már a Krúdy Gyula Irodalmi kör tagjaként, a Héttorony internetes irodalmi portál versszerkesztőjeként, háta mögött a Kaleidoszkóp Nemzetközi versfesztivál vers- és műfordítás kategóriák első díjaival, irodalmi folyóiratokban megjelent publikációkkal és nem mellesleg két verses kötettel büszkélkedhet.



<RDF:RDF xmlns:rdf="http://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#" xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/" xmlns:trackback="http://madskills.com/public/xml/rss/module/trackback/"><RDF:DESCRIPTION rdf:about="index.php?p=166&more=1&c=1" dc:identifier="index.php?p=166&more=1&c=1" dc:title="Kovács-Cohner Róbert: Neon" trackback:ping="http://csbibi.uw.hu/b2trackback.php/166" < rdf:RDF><!-- this includes the comments and a form to add a new comment --><!-- this includes the trackbacks --><!-- this includes the pingbacks -->
</RDF:DESCRIPTION></RDF:RDF>
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm Elke ! lényegretörő verselő... érdemes volt benéznem...

picture-8.jpg


Kovács-Cohner Róbert:
SZÓKÖZ


Kitárt karok közt vergődő keretnyi ég:
minden szívdobbanás egy éjszaka.
Ritka a csend.
S ha jő is, egy marék
vákuum lesz majd csak ingzseb-otthona.
Lélegzettelen bordák börtönéből
füstként öklend félhomályt a tájra.
Pókerlapnyi űrök ingek zsebéből -
egy-egy éj borul minden dobbanásra.


***
 
E

elke

Vendég
Benkő Péter színművész verseiből

Benkő Péter:

Mondd gondolsz-e rám?

Mikor egy este otthon egyedül talál, az ablakon kinézel, de semmit se látsz,
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog és elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza,
Mondd gondolsz-e rám?
Megteszel mindent, úgy csinálsz, mintha élnél, órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne a szád,
Mondd gondolsz-e rám?
Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba vissza, imád az égbe, hallgatásod a földre száll, Mondd, gondolsz-e rám?
S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok, magadat a tükörben olyan öregnek látod,
Mondd, gondolsz-e rám?
Tested áruként a holnapnak kínálod, és napról-napra árulod el titkaid másnak,
Mondd gondolsz-e rám?
Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben, te egyedül gömbölyödsz fészkedben,
Mondd, gondolsz-e rám?
Pedig várod, hogy az élet újra Rád találjon, de legbelsőbb titkaid nem érti új barátod,
Mondd gondolsz-e rám?
Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden, nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben, igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek, s a madarak messzi délről lassan hazatérnek.
S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el...
Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend, de hajnalban a derengés új reményt üzen,


éhes madár a reggel, az emlék megpihen, akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el…

Neked játék, nekem szerelem
Neked játék, nekem szerelem neked a fény és a végtelen
Nekem a hiány, nekem a küzdelem nekem a bűn és a félelem.
Arcul csapott magányunkra rászáradt illúziókkal kétsornyi hír lett életem, s ami szép azt csak képzelem.
Neked eső, neked havazás neked maradt a tisztaság, fehér lepedő, de záporverte homlokodra jeleket karcol az idő
Mert nagyon fáj mert üvölteni kéne mert nem lehet
MERT NEM LEHET!
Mert amit nem lehet az az élet
Mert lehetetlen az élet, mert nincs
Igaz
Széttépett imakönyveink között, a megtalált nyomornak sohasem lesz vége
Neked játék, nekem szerelem neked a fény és a végtelen
Nekem a hiány, nekem a küzdelem nekem a bűn és a félelem.
Csak tovább roncsol a vágy, az eltévedt boldogság ki fáradt vándorként engedtünk be hozzánk s ránk gyújtotta a házunk.
DE NEM!
Nekem szép így is nekem szép a
Volt s a
Lesz! is még a bűnnel házasságot kötsz is
Hajnali házak csöndjét, ma még titokban zárjuk s a kulcs halott fém testként postaládánkba koppan, mint startpisztoly dörren a meneküléshez
Mert futni kell magam, magad ellen, mert a világ máglyát rak egymást ölelő testeink alá.
S a gyönyör nedvei a kozmoszba áradnak szét de itt ez csak per itt ez csak büntetés.
Nekem játék, neked szerelem neked fény, nekem végtelen
A közös bűn, a hiányzó értelem, mi neked küzdelem, nekem a félelem
Talán egy más korban, egy más létben, vége lesz a láznak,
De most, ami volt s ami lesz odaadod másnak.
Ez most a búcsú és a kezdet is ez most fájni fog még, ha tudjuk is.

Szeretlek akkor is
Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol.
Mikor nem gondolsz rám...
Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon.
Amikor azt gondolod, így nem mehet tovább.
Én akkor lehunyom szemem,
és azt a filmet nézem, ami az életünk...
Kimondott és kimondatlan mondatok.
Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz,
azon, melyen nincsenek táblák,
és nincs korlát a halálos kanyar előtt...
Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk,
s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki.
Valami kéne még, valamit kéne tenni.
De én akkor is szeretlek, ha néha fáj.
Ha néha előbúj rejtekéből a magány,
a dögevő, mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett.
Csak egy mosolyt hozzon a déli szél,
csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj.
Tartson tovább a szenvedély,
mert akkor húsodba marnám a jelet,
mely üzenet hordoz: még minden lehet.
Szeress, mert adni kell, hogy kapj.
Higgy imáidban, s ne védkezz önmagad ellen!
Légy költő és légy színész!
Játssz prédikátort a pokol kapuja előtt,
játssz szüzet, még ha az ördögnek is kell táncot járnod!
S játssz nekem is boldogságot!
Szeretlek akkor is, ha Te magadat egész másképp látod,
szeretlek akkor is, ha az életed csak egy gazos mellékvágányra várat
szeress kicsit jobban!
Szőkén és feketén szeretlek,
mint a villám szeret a fülledt nyárban,
mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó napsugárba.
Szeretlek akkor is mikor alszol...
Szeretlek, félve, haraggal...
Szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal...
Szeretlek...
Szeretlek...

Ezeket a verseket hangosversként Koltay Gergely-Szulák Andrea-és mások hangos versként is elmondják a youtube oldalain megtalálhatóak.
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Kiss Tibor: Most múlik pontosan

Bricardligtnhrse.184200841_std.jpg



[FONT=&quot]Quimby: Most múlik pontosan[/FONT]

[FONT=&quot]Most múlik pontosan,[/FONT]
[FONT=&quot]Engedem hadd menjen[/FONT]
[FONT=&quot]Szaladjon kifelé belőlem[/FONT]
[FONT=&quot]Gondoltam egyetlen[/FONT]
[FONT=&quot]nem vagy itt jó helyen[/FONT]
[FONT=&quot]nem vagy való nekem[/FONT]
[FONT=&quot]Villámlik mennydörög[/FONT]
[FONT=&quot]ez tényleg szerelem.[/FONT]

[FONT=&quot]Látom, hogy elsuhan[/FONT]
[FONT=&quot]felettem egy madár[/FONT]
[FONT=&quot]tátongó szívében szögesdrót[/FONT]
[FONT=&quot]csőrében szalmaszál[/FONT]
[FONT=&quot]Magamat ringatom,[/FONT]
[FONT=&quot]még ő landol egy almafán[/FONT]
[FONT=&quot]az Isten kertjében[/FONT]
[FONT=&quot]almabort inhalál[/FONT]

[FONT=&quot]Vágtatnék tovább veled az éjben[/FONT]
[FONT=&quot]Az álmok foltos indián lován[/FONT]
[FONT=&quot]Egy táltos szív remeg a konyhakésben[/FONT]
[FONT=&quot]Talpam alatt sár és ingovány[/FONT]

[FONT=&quot]Azóta szüntelen[/FONT]
[FONT=&quot]őt látom mindenhol[/FONT]
[FONT=&quot]Meredten nézek a távolba[/FONT]
[FONT=&quot]otthonom kőpokol[/FONT]
[FONT=&quot]szilánkos mennyország[/FONT]
[FONT=&quot]folyékony torztükör[/FONT]
[FONT=&quot]szentjánosbogarak fényében tündököl[/FONT]

[FONT=&quot]Egy indián lidérc kísért itt bennem[/FONT]
[FONT=&quot]Szemhéjain rozsdás szemfedő[/FONT]
[FONT=&quot]A tükrökön túl fenn a fellegekben[/FONT]
[FONT=&quot]Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő[/FONT]



images




**
*

Kiss Tibi halhatatlan lett. Még életében feldolgozta és átvette két kortárs is becses szerzeményét, a Most múlik pontosan c. dalt, mely a 2005-ös Kilégzés névre keresztelt album egyik hangsúlyos darabja.

images


Nem tudok velük betelni.
Deák Bárdos Ági egyszerű, sallangmentes, füstös, szomorkás előadása, valamint a Csík zenekar gyönyörűsége méltó az eredeti dalhoz.

Három különböző dal, még is egy. Három megközelítés, s az eredmény ugyanaz.

A Quimby és a Csík zenekar feldolgozása a Youtube-on megtalálható, a Deák Bárdos Ági féle feldolgozás sajnos nincs fenn.



Replay...replay....enjoy... :)
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
chain_link_metamorphosis_demakersvan_s_lace_fence_small1.9x66v48tibs4kgw00ookgg4so.asxszu3xtlsg0w8ww4cssk8ww.th.jpeg




TANDORI DEZSŐ


Hőség, kettősség, öncsalás, nyavalygás

Aforizmaköltő barátomnak

Nem a cigarettaversek maradtak el,
hanem a cigaretták,
a silányak, az extrák, melyekből hirtelen
mégis vásárolok magamnak pár dobozzal,
unalom ellen, mert semmi
más nem jár az agyamban, csak az, hogy
semmi nem jár az agyamban más, csak én,
és ez kibírhatatlan unalom,
nem szoktunk az állati unatkozáshoz,
aztán ahogy a járást húzom-nyúzom,
óránként két kilométerrel slattyogok,
pát szálat szívok csak el,
nem mintha célszerűen osztanám be a paklit,
sokszor el is felejtem,
régen nagyokat jártam,
ez is a hízás oka lehet megint,
az unalom, ahogy előre-gondolom már,
hogy fogom unni magam, ha majd hazaérek,
vegyünk gyorsan két cső kukoricát,
nem lehet úgy kiköpködni - finom is -,
hogy ne kerüljön kukorica a szervezetbe,
a kukoricával hízás szempontból nem lehet
kukoricázni.
A hízás szempontjából semmivel sem lehet.


Ah, a hízás szempontja!





Túl nagy a hőség, azért is
van, hogy nem jársz, mondja valaki,
nem jársz annyit, nem, mondom én,
ősszel és télen és Londonban és Bécsben
sem járok már, szinte ki sem
mozdulok egy négyzetmérföldnyi
vagy egy négyzetkilométernyi területről.
Ezt így szoktam mondani, persze, öncsalás,
hogy ez ilyen terület-féle volna
a lecövekelődésem,
ülök csak, három-négy órát is, egy üveg
borral - drága bor, Londonban -, nézem
a kereszteződést, az elágazást, szép házak
közt fordulnak az autók, besorolnak,
délutáni csúcsforgalom, azt nézem,
melyik autó magasabb, melyik
alacsonyabb.


És hízom. ("Ha leállsz a cigivel, meg fogsz hízni!")


A bor elfogy, nem rúgok be,
valami bódult állapotba kerülök,
hogy ne teljesen önmagam társaságában legyek csak,
vagyis hogy legyen társaságom, aki szintén én
vagyok, mások társasága ugyanolyan rémséges
igazságtalanság, az eredmény rémségesen
igazságtalan, akár az írás, mert rosszkedv
vagy vágy van benne, általa,
vágy valakinek a társaságára, valakiére,
rosszkedv, hogy én vagyok a társaságuk,
hogy csak jobb híján kapnak engem,
mert önmagam társaságát nem bírom ki
napi én-nem-tudom-hány éber órán át,
az altató árt,
főleg a szesszel,
kezdődik a kótyag
állag, mely nem egy büszke kócsak.
Pardon, kócsag, ezt elgépeltem.


Ah...stb.



Egy nap azon kapod magad, hogy hízol.
(Azaz én egy nap azon kapom magam,
azaz valaki egy nap ezt mondja.)
És nyilvánvaló:
nem bírom józanul elviselni önmagam
társaságát,
hatvan éve már, elég volt,
de a haláltól is most először kezdek félni,
nem részletezem: Rimbaud, Van Gogh
(amputálások, öncsonkítások, brr,
egy rendes szervezetnek hirtelen halállal
kell végeznie, beszélgetjük ma itthon,
ahogy Rimbaud-t mesélem, a lábát levágták,
Hamlet akkor még jobban járt, de ô költői személy),
az életnek hirtelen kellene véget érnie,
de még akkor is, már akkor is rettegek, mi lesz
az, már rettegek attól is.


Mindez nem magyarázható a hőséggel,
nem magyarázható csak az életkorral,
de a külvilággal sem magyarázható,
sok mindennel még,
idehaza például most jól megvagyunk,
hétről hétre elértem valamit a külvilágban,
évről évre megcsináltam,
ami rám várt, sokszor géppuskasorozat-
-gyorsasággal csináltam könyvek részeit,
fordításokat és úgynevezett saját
műveket, mindenféle megtörtént
- és szinte minden elment.


Ah, ne nyavalyogj már!


Megvannak ugyanakkor madaraim,
de elmentek a séták, elmúlt
a járás kedve, persze, hogy hizlal,
és madaraim sem töltik ki napjaim úgy,
vagy a Koala Kártyabajnokság a feleségemmel,
vagy akár még egyéb is,
nem tölti ki semmi úgy a napot,
hogy az a nap azért csak ne magammal telne,
a halálra unt környezetekkel - a kerület, az utcák,
még a hidak csak-csak, de már a Tabán is, már füvet
szedni se nagyon bírok, pedig a Totyiéknak lenne.


Ha kinyitom az ablakot,
tüsszögni kezdek hamarosan,
most mi ez, allergia, hőkülönbség,
elfáradtam volna? elgyengült a szervezetem?
de hiszen most vágtam bele újdonat dolgokba,
újságoknak írok etc., elég gyakran,
és nem a legrosszabb, amit ez jelent,
kicsit rémes, de elolvasható,
rémes, mert erről szól,
ami velem van,
de akkor mi van velem, tényleg,
miért nem bírom ki elbódulás nélkül a napot,
miért mondom, hogy így élni, az az élet
meggyalázása,
így nem lehet kétszáz, kétezer, mit tudom én
napra előre-nézni, előre-gondolni,
vissza-gondolni, vissza-nézni,
ez így rémséggé vált, rémség
lesz. Holott közben újabb és újabb kapcsolatai
támadnak az anyagnak, aki én vagyok (anyag: test és
lélek), de mindez nem használ,
miért nem használ,
használ-e a bor,
a bor sem használ,
csak ez a rossz bor, meg a jó bor is:
csupa cukor, ez hizlal, nem mozgok eleget,
messze nem eleget mozgok,
és itt közel hízok, egyre közelebb hízok magamhoz.


Ezzel le kell állni,
ezt le kell állítani,
már így is késő,
már így is megvan,
sosem fog elmúlni,
hogy volt,
már aztán dehogynem,
máskor is volt,
tüsszögök,
nem is tüsszögök annyira,
ma még hozok bort,
enni nem fogok ma,
kukoricát,
majonézes gombát, krumplit,
fasírozottat.
Kenyeret pedig már nem is eszem.
Nem szokhatom vissza a cigarettára,
mert két lábujjam zsibbad,
ha nem iszom a (jó, rossz) cukros
bort, nem bírom ki önmagam társaságát,
ez így megy most már
egymás mellett, így megyek egymás mellett,
és ez sincs: úgy elhízom, hogy
kettéválok, elmegyek kétfelé. Na jó,
még csak hetvenkét kilónál tartok, de az az útja
a nyolcvannak, és 57 óhajtanék lenni,
mint az aggnak kinéző, kedves jó kerékpárbajnok Pantani.


És közben
az orrcsorgással együtt a szem
héjának és golyójának gyulladása is jön
azonnal,
halogatom csekély munkáimat,
nem bírok feladni egy levelet,
de ha a postán jó a hangulat,
az ajánlott küldeményeket fürgén veszi fel
a kisasszony, és meg is nyugtat még, nem
olyan sok ez a nyolc-tíz,
mások kétszázakkal jönnek,
na ja, mondom, a kézbesítők,
ha tehát nem fogok ki kézbesítőket a postán,
boldog vagyok, tudok hirtelen boldog lenni,
de ahol már hosszasabb beszédre van módom,
azt mesélem - bár ezt röstellem is, meg unják -,
ahogy már a hídfőnél borzadok, milyen unalmas lesz
a hídon, miért kell százötven métert kerülni,
akkor még a kocsmáig milyen nagy út,
nem mintha ott boldog lennék, gyorsan
megveszem a rossz (nyilván cukros) bort,
unom a súlyát a táskámban, unalom ellen kukoricát
veszek, kibírhatatlan kint a városban, ki-
bírhatatlan otthon (pedig egymagam vagyok épp,
négy madaram él, itt van mindenfélém), csak itt
vagyok én is...és már borzadok, milyen lesz, ha
nem leszek, az út addig milyen lesz...és elölről.


***
 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag
images


Schrenk Éva

Múlt és jelen
Az idő-óra egyre ketyeg,
viszi magával a perceket.
Folyamatosan múlttá téve a jelent,
benned egy archívumot teremt.

De te foggal-körömmel ragaszkodnál!
Az árral szemben taposnál!
Nem akarod, hogy életed lepörögjön,
s hogy utolsó másodperced hörögjön.

Ne félj, hagyd az időt haladni!
Csak egy valaminek kéne megmaradni:
légy ott minden pillanatban, légy jelen,
s meglásd, nem kap helyet a félelem.
 

göröngy

Állandó Tag
Állandó Tag
1149338771.jpg



Schrenk Éva

A gyűlöletről és a szeretetről


Látod a rosszat körülötted,
látod, hogy őrültek az emberek,
gonoszak, bántják, öldöklik egymást,
és mindent eláraszt a gyűlölet.

Mondhatnám: nincs így,
de oly sokan tényleg így élnek.
Mégis van számodra egy jó hír:
a Te életedben Te szabod meg, mi a mérce.

Ha Te jó akarsz lenni,
ezt senki meg nem akadályozhatja,
ha mással jót akarsz tenni,
nincs, aki ebben meggátolhatna.

Ezért ne másra mutogass,
de belül keresd, amit mástól vársz!

Ha a kincset,
amiben nem is hiszel
magadban megtalálod;
hidd el -
megváltozik egész világod.

Körülötted szeretet - benned nyugalom.
Mert az önbecsülés: hatalom!

Kísérjenek imáim utadon.

(A soraim lehetnének rendezettebbek is, tudom. Tudom.)
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Tandori Dezső: Úgy nincs, ahogy van, Scolar kiadó, 2010
Tandori legújabb kötete, az Úgy nincs, ahogy van a 2008–2009-es évek „verstermését” tartalmazza. A kötetben egyértelműen tetten érhetők a költői nyelv megújításának „tandoris” vonásai, Wittgenstein és a nyelvkritikai filozófia hatásai, a nyelvnek a legelemibb részekre való csupaszítása, továbbá e nyelvi aszkézisben a létezésre és a legfontosabb érzelmekre való koncentrálás szándéka. A könyvben a modern líra és a kísérleti költészet főbb irányzatai találkoznak.
A Scolar Kiadó épp kiemelten fontosnak tartja, hogy a modern magyar költészet mesterének 2007 és 2009 között született versei ne csak az irodalmi lapokban, hanem verseskötetbe gyűjtve is olvashatóak legyenek.




Ugy%20nincs%20ahogy%20van.png
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Tandori Dezső: E könyvhöz

Ha van lírában „kopernikuszi fordulat”,
már ahogy – szerintem csacskán – ilyet
emlegettek, hát itt
VAN,
tessék.
Mert e könyv címet adó verse így kezdődött,
s talán a Liget folyóirat hasábjai bizonyítják
is a dolgot, így adtam oda:
Úgy nincs, ahogy van.
Ne mondd, nem szóltam.
De lassan ez kezdett bennem átalakulni.
Sokat idézgettem, fejből, s mindig így jött:
Úgy nincs, ahogy van.
Ne mondd, hogy szóltam.
És ez valóban világnyi különbség. Mögötte
ott van Szép Ernőnek az a – sokunk által –
nagyra becsült, becsülhető, alap megkérdése:
„Minek éltek? Mit akartok? Mirevaló
minden, amit csináltok? Mirevaló bántani
egymást? Mirevaló…” És mire, mire.
Gyűjteni, építeni nagy házakat, mire,
hogy nevünk van, hogy mindig beszélünk
stb. Ki kellene állnia néki, mondja
Szép Ernő, s ezt mondania! Jó, a világ
megállna minden dolgában stb., a dermedt
csendben megkérdenék az emberek: „Hát
mit csináljunk?” Egy hangon így kiáltanának.

S ő nem tudna mit mondani nékik, csak hogy: „Bocsássatok meg…” Mert
mit mondhatunk.
Úgynevezett költők, írók, társadalmi személyiségek, akárkik. Újabban ezt
mondogatom: ez, amit csinálok, hát:
„Jó, jó, nagyjából (van), de EGÉSZÉBŐL.”
A többi az égvilág dolga.



Úgy nincs, ahogy van

Úgy nincs, ahogy van.
Ne mondd, hogy szóltam.*
Nevemet gyakoroltam.
Aki-semmije.
Mindenek neve.
Így nem hallgat semmire.
Úgy nincs, ahogy van.
Minden, cakkpakkban.
Nincs az, hogy érvénye van.
Hol túl beszélve.
Hol néma félbe.
Nincs két-fele-egésze.
Úgy nincs, ahogy van.
Pakli a lapban.
Fejreállás agyagban.
Szeretteimben.
Szöveteimben.
Élten, holton. Csak hiszem.
Úgy nincs, ahogy van.
Mi? Meg se mondjam.
S ezzel túltesz mindenen.
–––––––––––––––––––––––––––––––
* Itt, eredetileg: Ne mondd, nem szóltam.
 
Oldal tetejére