somogyi anzix

megjelenésre érett?


  • Összes szavazó
    1
  • Szavazás lezárva .

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha felzendül...

Ha felzendül az első ének
szívünk reményt cserél -
megtelik a lélek zenével
és megáldoz reggel a fény -

Bezárlak fénylő szemeimbe
Veled ébred a Nap -
kitárom feléd kezeimet
csókkal hívom mosolyodat.

Egyesíts ma minden szerelmet
add ajkad, s szívedet -
megáld ma Isten kegyelemmel
minden szerelmes életet.

Légy hát a szerelem
álom lakta lénye!
Légy nekem fátylak közt
kibomló szép kebel!

Kitárt kar légy nekem!
Az álom járta fényfolyón
Légy az egyetlen örök szerelem...
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
CSAK SEMMI HULL…
In memoriam MTV

Sok semmi hull vak semmibe
Így múllatjuk el a holnapot
Elmajszoljuk a rongy időt
Mi tegnap még tenyerén hordozott

Drogmámor, brill és annyi vágy
Szesz tébolya lebben a fényben
Júdás pénz lett az igazság
Az utókor enyves kezében

Csak semmi hull, vak semmire
Elmúlik, mi hozzánk tartozott
Vérgőzös kocsma lett a világ
Tál lencséért árulják a holnapot

Talmi vágy és hamis csillogás
A mámor kendermagvetése
Ne keresd hát, hol az igazság,
Ha szól a harang repedt gongütése.

Semmilét hull, csak semmire
Terjeng az árulás illata
Totális erőszak lett a világ
Megront a csábítás pénz szaga –

Reciprokra áll a váltó
Ami alul volt felülre kerül -
Minden könnycsepp hiábavaló
Áldozat a megrontott életen felül.

Háború, terror és erőszak
gyűlölt szerelvényei a zsoldnak -
lágeren kívűl és belül
várnak engesztelhetetlenül
míg meghal az élet is holnap.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
VIRÁGZÓ MAGYARORSZÁG
Motto: 2005: megerőszakolták a rivális pártvezért -

Most kell döntened,
hogy mit tesznek veled,
Nézz reám, és láss...
lelkembe, keress engem,
/lehet, megtalálsz /


NEM? NEM!
Nem a szajhás vágyakon élünk
Amire feltekeredik úniós reményünk
Tüze-, elnyel, vagy nyelve
Hegyével a pletyka-csúcsára emel –
Erre tanít a video-dzsungel:
A modern madárlét média sövénye –
A láthatatlan háló
Űz, kerget perverz kétségbeesésbe –

Feszült minden, s izgatott
Mint régen, az a másik dzsungel -
Az elhagyott –
Ahol rebbenés volt az önvédelem:
U-hu kuvik biztatott:
Gyilkolj, vedd el!
Ölj, vagy fuss el!
Rikoltott a félelem
A véres madár létben -
A vörös kakukk is eleget tudott
Ha költeni akart
Tojást más fészkébe lopott -
És csak zsörtölődött a tudós bagoly:
Rágjon meg benneteket a moly –
Szüleidtől örökölted
Bűneidet halhatatlan, okos majom –
Mint mondjátok: jó az isten
Mégsem kéritek, hogy szeressen?
Hiszen a tiltott jóért
A nemzetért sajogtok most is szüntelen –
Mennyi hatalom, vér, és pénz kell
A Kárpátok tövében…Budapesten?

Az éji magvetésben
Éden-, Ezer éves orgiákon –
A pelaszg nimfák szigetén
Éber Túszok, barbár
Fél-állat éhes kentaurok voltatok
Az egynapos non-stop mámorok éjjelén –

De a göcsörtös terebintusok tövén
Nem a parazita szibarita vágy
Hergelte a bérenc kentaurok rohamát -
Nem is vajákos szűzek tüzelték
A sámán papok falloszát –
Szent bódulattal – lángra gyúltan tüzek szüzelték
Fejük felett a sóvárgó, dévaj teli holddal –
A sziget mámoros Szerelmes Szüzeivel játszottak
Óh, a természet gyermekei – ártatlan boldogan...

Ötezer éve még
A szentély ligetében
Így ölelkeztek a nimfák szigetén -
Éjt nappallá téve
Ezüstös holdfényben
A szajhák erdejében a vöröslő bakok:
A szerelmes Tavasz ünnepén…
Száz és száz tigrisszemű szűzet szerettek
Tobzódva -
És szégyent egy sem vallhatott –

Amíg kacagott a hold és a csillagok -
A holdfényben fogak, szemek villantak
Lobogó delejes sörények pattogtak
S vetettek szikrát –
És hajnalra, mire elhamvadt a tűz,
Mire a fűszer illatú éj is kihűlt -
A nimfák ünnepén
Az új holdév reggelén - Felajzva
Cserepes ajakkal –
Lihegve -
A szélbe kiáltották ősi vad sikollyal –
ÁLLOÉ!
És mindenkit meglovagoltak –

NEM? NEM!
Lankadatlan
Már nem a szajhákért élünk –
Perverz másság rabosít jövőtlen
Bubis Erőtlen rőten –
Köpni lenne kedvem
A demagóg egyenlőség jegyében -
Szüntelen
Mégis köré tekeredik bűnünk és erényünk –

Nem, nem
A hosszú úton semmit nem tanultatok
Lehúz a bűn és szörnyű a múltatok -
ERŐSZAK? Igen: vér, guillotin és bűnbak...
Tegnap, és ma -
Így élünk rég napra nap...

Valamit mégis megérlelt a reciprok rongy idő –
De nem jött el keresztjével a Bárány
Nem fújt harsonája riadót –
Most is így vagyunk mi itt
Együtt:
A rosszak és a jók –
Armageddonra várva
Varázslat nélküli színjózanon
Hívő Költők és a kentauri pénz olvasók…
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Testvérem -

Mindig tudd:
Kincs a pillanat, amelyben élsz -
Minden dolog
Csak egyszer történik meg veled -
Csak a szeretet
emeli trónjára az embert -

Ilyen egyszerű és hétköznapi
semmiség a józan bölcselet
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Naphimnusz

Akarom
Átkozottan,
A sorsos, teremtő gyönyört
A kör örök –
Akarom
A szomjúhozást, a kínt az áhítatot
Ringani a kövek házában
Maroni sziklái között -
Liánon, hágcsón, majomként
Míg egymást űzi, Hold és Nap
Mint ölelkező szeretők: nyugalom és tűz
Szamoa hársfái alatt –

Fosztottan újraélni az éveket -
Örök visszatérés
Peregjenek csak a kockák
Az utolsó paradicsom kékjében
Botladozzak gyarló Ádámként
Esendő játékkal telten
Roppant dzsungeledben
És az eredendő megismételhetetlen újra meg újra
Üstökös-fénnyel ragyogtatja Valóságát bennem -
Hogy mindez Áldás -
Szavam törik, könnyes a szemem
Elkeseredetten szeretlek, -
Ó, élet, Te kegyetlen örök mostoha!
Átkozottan, akarom útjaid,
Ami lettem, s álmom,
Mi nem válik általad valóra többé soha
Mily terméketlen szenvedélyt örökölt, -
Napfény és könny – minden nap… merő csoda
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Beismerés…
hommage József Attila

Motto:
Uram alkalmatlan vagyok a világodra
Mert nem akarok ölni -


Rád gondoltam -
Fiatal gyökerek roppantak skartom alatt
Seregeltek elém a téli levelek –
Kövérfürtű szavak deresedtek ajakamon
A ködben
Amíg kerestelek –

Ó szerencse leánya!
Hajlítom magam, de nem nyerhetek:
Minden, minden régen elveszett –
Az éden még el sem szegődött
Babilonban – Könnyek közt
- gyarlón
- elvesztettelek


Ma tudom, hogy sóhaj vagyok
Hiába kérdezel – megfagyok
Testvérem botorkál a semmiben
Élet-halál közt szelíden –

Mosdóson bujkáltam délelőtt
Ahol az idő mindenkit elemészt, -
Szöktek a megölt gondolatok
Hiába vártam ma – nem hívtatok –

Embertől távol hull a hó
Mókusokkal csilingel télapó
Sírnak a fák, ha meghalok
Szenteste jön és angyalok

Ami csillogó ajándék
Hamis és kétsarcú szándék
Fogom a kezed, de ne szeress
Fuss el, mentsd meg a szívedet!

Megóvom, ami itt látszat
Játszva hamisan a mának
Eloltom vérző szívemet
Meghasad érted, de ne szeress!


*
Életeim síkján szörföl időm
Ha felvonom vitorlavásznamat –
Felfedezés Minden pillanat –
Öröm időt őrölve leng a Hold
Átalakít a bizonyosság, mint a Nap
Ismerős tájakon Mindenhez közel
Valaki vezeti tollamat…

Míg távol az álom átölel – (Te)
Szépem – mondd - miért szeretsz?

 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
(Tatiosz: A szeretet emeli trónjára -)

Kedves -
Mindig tudd:
Kincs a pillanat, amelyben élsz -
Minden dolog
Csak egyszer történik meg veled –
Mindenhez közel csak a szeretet
Emeli trónjára az embert -

MINT A FÁK TÉLEN -
csupasz karjaikat tárják az égnek, (-) szúrósan ágaskodnak,
szinte fölhasítva a kormos eget -
Így - sejtelemben, fagyott szívű valóságdarabkákban
és ködszurkáló magányában az értelemnek, szeretném
az érzések szülte igét feléd szögezni, -

Hozzád könyörögve: Ismerj meg! Adj jelet, temess, akár a hó, szikrázóan fehér ruhába, -
Íme így várakozom, tavaszodra - hadd őrizzen lelkem szerelme, amíg eljön értünk a szép szabadító…
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Antónia

a tökéletes pillanat
belül is szép volt
sokszor úgy, hogy hazudott nekem
de nem panaszlom mégsem, hogy örömöm nincsen
mert cserben hagyott a szerelem

holdfényben találkoztam szép Antóniámmal
álmaimban a ciprusok alatt
eljött a tökéletes pillanat
megperzselt a vágy
napfény íze ég most lázas ajakamon
harmatos mezőkön édes asszonyokkal
szívemben a csillag rovó szerelmi szigonnyal
várom hűtelen múzsámat
reménytelen boldogan - napra nap...


VALENTIN NAPRA

A költő és a lány -
A költő és a szerelem
Mi lehetne szebb páros
Elhagyott angyal szíveken?

Alázatra tanítanak a csillagok
Ahol az égen egy angyal
Ady-barna szeme ragyog…
Csinszkával, Juliával ölelkezem…
Ki tíltaná meg nekem?

Ki tíltaná meg
Hogy a világot költősen szeressem?
Szilviát Máriát és Melindát
Valentin-Bálint vonzalommal
A csillagpályán halálig kövessem

A világ már nem tudja - mi a szerelem
Engedd, hogy újra tanuljam
Lelkem szavait
Szemed tüzében Kedvesem -
Fogd a kezem, jöjj - csókod éhezem

II.
belül is szép volt
a tökéletes pillanat –
sokszor úgy, hogy perzselte szívem
a nyár éji szerelem
másnap mégis hazudott az élet
de nem panaszlom mégsem,
hogy elherdáltam minden kincsem

akiben hittem
aki maga volt minden reményem

holdfényben találkoztam
szép szőke asszony mániámmal
álmaimban a ciprusok alatt
eljött a tökéletes pillanat
megperzselt a vágy
napfény íze ég most lázas ajakamon
harmatos mezőkön édes asszonyokkal
szívemben a csillag rovó szerelmi szigonnyal
várom hűtelen múzsámat
reménytelen boldogan - napra nap...
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
A SZŰZ HÁZÁBAN

a bánat napján nem beszél az ember
világok múlnak
a bánat napján elveszíted a lelkedet

hallgatlak, amíg megérted
mi végre élsz a földön
a bánat napján nem beszél az ember

emlékezhetünk halottainkra
a gyermekekre – éhező, beteg
gyászoló asszonyokra

szüntelen őrölnek a kövek
porszemet,
időt, megcsúfolt tönkrement életet

magad vagy a szenvedés, az erőszak
a képtelen élet sátán malmaiban -
a bánat napján megérti az ember
hamis lelke nyög fel szavaival
nincs menekülés, törik szakad -
nincsen kegyelem -

a bánat napján nem szólhat az ember
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
A bánat tükre
.

Már nem kereslek, s nem kérdezem, ki vagy?
Minden kín, keserűség és fájdalom -
Éjsötét pillangó árnyéka verdes
Dermedt pilláim függönyén: Álmodom:

Ablakodban ülsz és messze nézel,
Láthatatlan tenger fénylik szemeden,
Könnyes alkonyat, - kéklő porcelánja -
Szemed, - se álmot, se csókot nem üzen.

Halántékomon már nem lüktet a vágy,
Hajam erdejében, nem pattog a fény
Bennem a Bánat vak-tükrömre téved:
Azt kérdi: Hová tűnt a régi remény?

Sápadt arcod fehéren leng, mint a hold
Mert hittem, létezik a szép, valahol…
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
A nefilimek hajója

Szavam csendes, mint az esti imádság.
Tavam békéjét csak hitem óvja
Tükre csendes, - fénye lélegző hiány:
A szeretet, bárha rám fonódna…

Mi módon lett árulóvá a hű város?
Hasonló a férges levelű kerthez…
Bozót nevel így aljas hazugságot
Ha már bűnért szólít minden érdek…

Íme választottam: Kit lelkem kedvel
Lehet Farkas de báránnyá változik -
Mintha éden lenne tavam csendje -
Ha partján egy kis leány álmodik.

Így hull a tóba milliárdnyi csillag
Míg gyermekek álma őrzi a holdat.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
PRÓFÉCIÁK…
a gyűlölet fekete népe

Kiálts kapu, ordíts város!
Jaj a víz nélkül maradt szomjazó kertnek
Ahol szomorú szalmabáb koszorút fonnak -
Holokauszt tüzeken gyermekeket égetnek -
A szánalmas szalamander isteneknek
Jaj azoknak, akik hazugságot kötnek
Nevedben - a bűn pedig temérdek.

Jaj! Jaj a templomoknak

Porból lészen a te súgva való szód,
És mint az ördöngös jövendőmondó,
A hazugság kötelével:
Földön a szád, mintha a porból suttogna.
Mi módon lett szodomává a világ
Tele hűséggel és ígérettel, -
Igazság lakozik a templomokban,
Most pedig- hasonlatos az elhullatott levelű cserhez
És a víz nélkül maradt kerthez –
A lélek rakva-rakván gyilkosokkal.

Jaj az árfolyamok városának!

Nem lesz béke a kőből rakott falak között –
Kirabolják, elemésztik embereit
Jaj, ne várjatok az Ítéletig
Senki ház fekete gyermekei -
Akik a gonoszt jónak mondják,
Akik sötétté változtatják a világosságot.
Jaj a hamis gazoknak, akik így beszélnek: siessen!
Hadd jöjjön el az ítélet, hogy megkísértsük mielébb.

Lészen pedig Babilon romhalmaz,
Mely sok országnak ékessége volt,
Káldeának pedig szépségek és dicsekedések fala.
Elpusztul, és az Arábiabeliek nem ülik meg soha -
Nem vonják fel színes sátraikat,
Nem jönnek többé Babilonba.
Ne örvendezz te Filisztea paláver
Hogy annak vesszeje megromlott, aki téged ver
Mert a kígyónak magvából baziliusz származik,
És annak magja lesz majd tüzes sárkány…

Ordíts kapu! Kiálts város! Ármány…
Vér...Embertelen önkény!
Elromlottál te iraki és Filisztea,
Mindenektől, betakar az idők pora.
Jaj a vitorlák árnyékának szerecsen földjén,
A folyóvizeken túl.
Tengereken küldenek fegyveres követeket
Gyékényből-csinált mese hajókon, - mondván:
Menjetek, menjetek el követek
Az elszaggatott és raboltatott nemzetséghez,
A néphez, mely rettenetes volt,
Mióta kezdett lenni,
És alvadt fekete vére bosszúszomjas ma is…
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Laokoon


Már nem kacag bennem aranyló ifjú nap
Az idő megölte a szívemet -
Minden zajra riadtan megremeg
Ha megroppan a fagy, nyilalva megriad

Elhagynak a csillagzó szavak -
Rongy időm a tűnő álmot sírja vissza
Éveim alján rosszkedvem keserű iszapja
Ködös alkonyattal növeszt mocsarat

Omló ezüst hajad a világnagy éjben
Egy selyem hajnalon még felém lebeg
Ha lehunyom a szemem a tied vagyok

Emlékszem rád a porló messzeségben
Ragyognak ránk az arany hajnalok -
Csillag ül ajkadon – és Laokoon nevet
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Időutazás


Az enyhén imbolygó lombréseken át
Madarak rebbennek fel – mint a szikrák
Színködök küllői közt a forró nyárban
A napsávos alkonyi sugarak
Zuhanva repülnek a lila felhők közt által –


Hajtom a hintát
Szél cibálja hajamat
Szinte zuhanok
A gyomrom is kavarog
Levegő jár át
Alig tartom magamat
De csak hajtom a hintát…

Esteledik már
A madaras égen már csak a csillagok
Szikrázó alkonyi fénye ragyog –
Poros ködök és harmatok szálnak a fűre
Szíven üt az este -
Suhogó békés kétségbeesése
Elül a forró nyár nyugtalansága
Varázslat ül a szívemre
Miért lettem ennyi szépség közt árva?
Kérdezem – de senki nem felel…
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Mindennapi titkolt szerelem

I.
Félkörben fák és nyíló vadvirágok -
Ketten voltunk a csillagfényes vacsorán
Holdas éj terített körénk fátylat
Mellettem Ő, s vele az édes nyugtalanság

Töltök némi bort vízzel vegyítve
Kis mosollyal gyengéden bókolok
Már szólnék is a drága nőnek:
Oly régen vágyom rád –
Ha nem jössz el – tudom, ma meghalok

Én a rosszullétig szeretnélek Kedves –
Mint imbolygó hold a kékülő eget
Ha azt mondanád halálig ne szeress
Tudom, közel az óra búcsú csókja...

II.
Húsz év után
Belép egy nő, s vele a nyugtalanság
Félkörben könyv és nyíló virág tálak
A tiltott gyertya fényvarázsa átölel
Szűz lámpafény terít körénk ma fátylat
Hajnalig bejárva annyi szép helyet
Míg felzeng az éj, mindegy miért,
A múlt életre kelt: Emlékezet –
Minden mi volt – velünk szeretkezett…
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Szól a Jazz

dzsezz, dzsessz…
blues song - soul a ritmus -
dübörögnek a kövek -
vele idegeink alatt szunnyadt
fekete üveghangok riadnak –
elszállnak, összeforrnak barnán
árad az öröm vad szívverése…

minden pillanat - újra közel van

csak a halálhoz volt joga
aki először így kiáltott –
semmi sem volt ilyen igaz
mint a fájdalmas dallal
megszületett percnyi vigasz…

ma együtt játszik
fekete, fehér és mulatt
és a játék örömében - szakadt
bilincsek hullnak alá nesztelen -
az önmagára ismert isten
mosolya ragyog az arcokon

igen - a zene igézetében
jazz szabadság dala szól -
az éjbe sírt szerelem nevében
elbukott züllött álmokért
sír, jajong a bukdácsoló
hajnali részegség -

az elhagyott partokon -

vele kiált az újszülött gyermek
a virtuóz bohóc és a ripacs
és minden csók tüzével
a kelő nap...
magához öleli a világot
egyensúlyoz a határokon
s bárhol az ég alatt
a dobokon - dobol a feromon
a vér és szenvedély hangszerén
bejárva a lehetetlent
a börtön küszöbén...a rab
néha mámoros szent
kiált így az emberért
máskor törékeny emberi hang
szerelmes könnyes panasz…fakad

ha szól a jazz
a mindenség lelke jön közelebb -
és velünk marad,
mi lelkünkből sarjadva kiszakad...
.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Arabeszk

ember voltam és szikla
emberben szikra voltam
fényben a felhő, esőben az ég -
madár lelkem eltékozoltam?

szivárvány vágy körül ölelt a fény...
nincs emlékezetem
ember voltam és szikla meredély
zuhanó hang kérlelt az életért

ember voltam szakadatlan
a hamu alján tűz maradtam
égő parázs szűz magammal -
bárki voltam
égtem lobogva máglyán -
elkárhozottan sok semmiért
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Ünnep után

idejét múlta a világ
záptojásként bűzlik a sárga-
vörös csillag - fut az égen -
bajt hoz a bűn
a vérző húsvét utáni vágyra -

ne légy hát engedelmes
eszköze az erősebbnek!
élj a magad idejében -
rakd fel ajakad hűvös mosolyát
és ne áruld el, hogy ki vagy:
hallgass és láss!

légy zengő százhangú vonzó titok
akit valami ös istenség
jókedvében, magának alkotott -

mindegy ki vagy -
csak ne add el magadat -
jeleket növeszt az idő:
itt a tavasz -
itt a nagy tettető!
nem hiszed, de igaz -
szertelen szellők játszanak veled
szerelem borzolja szívedet -

íme a vigasz

de ha kérdeznek, tagadj!
és ne légy engedelmes - ne adj
barátságot egy hazug szóért
tegnap feszítették keresztre
a pártus tanítót - skarlátvörös hóhér
gyilkosai itt vannak köztetek -
a sátán hetet kölykezett...

gőzölgő nászéjszakák virága -
gyermekek mellén tetovált csillag
kérdő mosollyal halált olvasott
a bűnbak - betlehemi Isten hol vagy?

leölt áldozati bárányok ünnepén -
avatott ripacsok árulnak festett szavakat
köröttük tündöklő agyarak csattognak
kelep-kelep...
közel-kelet
őröl a halálmalom

ne ölj! - szól az első parancsolat
az arcokon – néma fájdalom
de nem szárad föl a könnyes vérpatak
mert a bárányok hallgatnak...
- és nincs irgalom
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Tolvajok kertje

Mosdós ősfái közt suhan a szél
Sörényes, ősz haja fehéren lobog –
Ezüst pókfonálon ül a szenvedés
Szememben a fény könnyesen ragyog…

Mit keresek én, fájó szívemmel kalitkás madár –
Ennyi bánat közt kívül és belül –
Sajog és fáj az elvadult táj
Jelet keresek, hogy nem vagyok egyedül –

Mélyen érzem minden tévedésem –
A jó-reményt, hogy jöhet változás -
Csodára vár minden szívverésem
Ám a kertben elmarad a látomás -

Szerencse, szerelem nélkül élünk tetszhalottan
Mindennek vége, elmegyünk titokban…
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Tolvajok százada

Most Fugger ivadék köt üzletet –
Trianon svindlere aranyat kutat.
Századok óta a sisere had itt liheg
Verespatak ősi sziklái alatt.

Foltos tisza-vörös minden keszeg
Büdös és mérgezett a ciánleves -
Dermedten ülök a holt víz partján
Nézem tűnődve, mint tekereg
Horgomon a pondró csalóka halál.

Kettős cselvetésem – egy haldokló csali kukac
És a nádasban a haltetemek felett
Verbál döglegyek zölden döngenek –
A vérhomályban dajkáló pókok fonnak csapdát:
Légi-utas zsákmányra les a kretén világ…

Vérszívók élete függ minden száraz levélen
Az idő értelme cián cseppekbe zárva
Csorog a víz - rothadó, mint a történelem
Láza, mérges miazmát szór a világra…

.
 
Oldal tetejére