somogyi anzix

A VERS LELKE

Szép kacagásod
zeng a szívemben, ha vágy
ritmusa dobban -

kaktusz virága -
főnix láng születik így
fészke hamvain

a szerelemben
királynak lenni - édes
gyönyörű végzet

de jön a hajnal -
kihül a vágy - s elillan
a vers ragyogás -

Diadalmas

Lénye fénybe zárta
Ne mondd, hogy idegen!
Ne mondd, hogy ismeretlen
A láb
Mely finom aranycipőben
Hagyta tünde lábnyomát
Ringva lép a harmatos füveken
Ragyog ma minden - a szemeden
Sugárzik a láthatár -

Ne mondd, hogy unod!

A Nap, a Nap, a Nap
Letépte a kopott téli árnyakat
Talán ennyi az egész -
Az ég alatt minden vágy keresi a helyét?
Zsong, feszül, pezseg
Mert megérkezett - nesztelen szelíden
Kipattanó, duzzadó, lüktető rügyekkel
A virághozó májusi szerelem:

Csak hogy a pünkösd, velünk ünnepeljen...

AZ ARANYECSET

Áldozat a fénynek:
Gauguin fekete sertéseket fest.
Türkiz eget szánt az ecset
Tobzódó pálmák közt
Az örök visszatérés kiált felém:
Nem lehet!
Soha többé nem lehet
Az ember
Ártatlan gyermek –

Lebegő Kék idő
Már nem susog a táj felett –
Mammon nevet –
30 ezüstért a Pénz
Megölte a természetet -
Minden élet napról-napra lesz kevesebb

ÚNIÓ…

Unalmam rácsai közt
Apró csalók fosztogatnak
Nincs mit gyűlölni –
Nincs mit megbocsátani –
Kavics a cipőnkben:
Ez a való!
Frankofon diéta
Szégyen és gyalázat –
Böfög az ostoba szó –
Hontalan a sírás –
Nevetni is butaság
És amint sápad fehér arcom
Szakad a lélek, mint a bőr
S a szégyenfoltok egyre nőnek
A trianoni szemfedőn…

KORONATANÚ…
hommage József Attila

Szüntelenül írok, -
Így múlnak el a koronázatlan napok -
Szépségből, erőből összeróva faragom rabos arcotok
Egy nevetésből, vagy káromkodásból kiérzem
A lélek tiszta rendjét – nem rég
Még emlék-arcomra tapadó szeplős tekintetek lőtték
Karom-lábam andrás-keresztjét - rendőr őrzött, ha léptem –
Vagy spion kutatta szemem szenvtelen…

De már nem olvadok tolvajok között -
Szüntelenül írok szépségből összerakva
Fényhálót fonok – feneketlen kútból hullócsillag éjszaka
Nem hamvadó parázsból szikra – lealázva
Emlékezem a kommunista erőszak varázslatokra.

Cella-magányban, így lesz csalóka a látszat
Sorban nyitogatom a lélek kalitkákat

Mindent várunk a semmitől
Félünk, mert nem vagyunk egyedül
Kilépve a bűvös körből
Lopva csak a gyáva menekül –

A Holnap rémálmáig nőttek már a fák
Eljött újra az iszonyú adóság –

Hamis igéktől feszül a száj
Tolvajok közt egyedül -
Balga koldus a valóság -
Ellopták lelked, hited, kenyered enyves kezek
Tövisek és ezer csalódás kísértenek

És Te némán lehajtod fejed...

A hálózat bilincseit nem törte szét senki
Gúzsban a lélek, minden hiába
Egy ország érzi, nincs mit tenni…
Arcátlan pimasz bitangok ellopták a holnapot
Kirabolták fényes nappal, -
Megpatkolva néhány hamis, kékcédulás szavazattal…

METAFORA
hommage Villon

Csalárd fattyú keres "csikard ki áfa-bélást"!
Szélcsengő szánja híred: giling-galang
Pénzt számlál órád percegése -
Így csúfol téged minden hírharang!

Magasra felkapaszkodott rossz pojáca
Bütykös majom, - sújtson megvetés
Eladtad lelked a pokolnak
Nincs bocsánat, ilyen bűnökért.

Téged piszkol minden fűz poéta
Téged sároz, minden kis cseléd
A nincstelenek háborognak
Elrabolt apró fillérekért.

Repedt köcsög, nem jó semmire -
Törjük össze, szemétre vele!

SZÁZ APRÓ LÉPÉS…
á la Tartuffe

Száz apró lépés porciója
Száz apró lépés balladája

Ne higgye senki balga módra
Balsors tanít majd barátságra

Mint korgó has figyel a szószra
Morog a nép fehérre válva -

S csikarjon botrányt címadója
Lesz cimboráknak jó tanácsa -

No, csak kibújt a szög a zsákból
Most kinyílt nekünk a vámvitéz

Pártot szervez a vagyonából
Ne tudja jog, mit szerzett a kéz…

Száz apró lépés mániája
A Dézsma álom mágiája -

Az arany polgár jár most körbe
Perselyt csörgetve vak örömre

A rossz szó hamisan, körbe ér –
Ha Ezt akartad, Tied Testvér!

Ég-föld között

Körülvesznek kék asszony-álmok
Belém hasít a néma vágy –
Tört szív reccsen a csillag éjben
Vége már, lehull egy barna árny

Tudjuk – hová mutat kinyújtott két kezünk
Tudjuk – bűneinken vasbilincs a múlt
Vak éjsötétbe nézve, minden hiába
Kérdéseinkre választ sem kapunk.

Mintha száll szabad madár szárnyára bízva
Csak repül, s nem vár gyengéd bíztatást –
Jó, ha tudjuk, mint bilincsel önzés, könny
Közös közöny, mint minden bűn és léha vágy

Jövőnket szegik törpék, tébolyultak
Vak haragtól nem tágító emberek
Ne várj hát biblikus szavakra balga –
Meghaltak mind a régi istenek –

Tört szárnnyal zúg alá a szélben
Egy bukott angyal – sír az ég alatt
Pokolra szállunk kárhozatra várva
Ám hiába – mert a 7. Nap -

A hetediken Minden egészbe fél marad
Valami történt a teremtésben
És a hasadt szívben sincsen többé áldozat...

NE TÉGY MÁST...

Miként a Nap nem vár varázsütésre -
Te se tégy mást, csak hagyd magad szeretni.
Ajkad akkor tud igazán nevetni?
Ha ég benned a vágyak fürtös éje -

A szem, a száj -, a néma szív garázda, -
És tavasz is lehet balzsamos Jelen -
Majd ha végre bekopog a szerelem?
Gerle-raj repül szobád ablakába -

Miként a Nap is áttör az éjjelen
Az ifjúi vágy pünkösdi szavakkal -
Ha üt az óra, úrrá lesz a szíveden.

Pünkösd és tavasz, virágillatokban
Fürdik - ölelni virul a földeken -
Csak jöjj - bűvölj el májusi szerelem!

Eszmélek hozzád

Távozz tőlem el
Ne kelljen lepel
Add tovább nyomban
Mind-mind idegen

Egy jottányit se
Búval aszottan
Nem hátrálhatunk:
Eddig ne tovább!

Ki akar Krisztus
Sebébe nyúlni
Sírig követni
Hitetlen Tamást?

Ég szakadjon rád
Új Armageddon
Rázd meg Zagreusz
Bíbor phalloszát!

Tíltsd meg nagy Isten
A szolgaságot
A Júdás csókot
És az árulást!

Tanítsd a poklot
Embert szeretni
Nem tud ott lenni
A temetőben –

Nem tudsz történni
Kiálts rám Angyal!

Élő holt vagyok ki hív vigasztal –
Uram itt állok - Áldj meg magaddal!

HÁLÓBAN

Eszmélet járta szeszekkel
Uralom csomósan magam
Szinte letépi szám a bőrt
Nyelvemmel rímelem szavam

Múlik zarándok rongy időm
Böjtölöm sok rossz napomat
Úr vagyok, ördögé a bűn
Rendőr frász rág és fojtogat

Szenvedőn hánytam verseket
Emlék nem járta helyeken
Mikor legjobban akartam
Szájon vágott a szerelem

Legyen hát amint akartad
Uram tiéd a gondolat
Legyen enyém a tüntetés
Pokolra züllöm magamat

Alszom a világ tetején
Sírtam verset már eleget
Mézet szűrve dalol a nőm
Mégsem fog macskám egeret

Eszmélet járta veszetten
Áztatom ördöngös saram
S ha elhagy vétséges eszem
Majd parázom magányosan -

Eszmélet emlék vesztetten
Csak csuházom cagányosan…

A bárány bűne

Forró napok jöttek, fülledt éjszakák
A nép étlen szomjan is bárányt lopott
Majd eljöttek a vészterhes hajnalok
És megköpdösték a vérző Messiást.

Nagy Pilátus és az úri társaság
Partit adott sok szomjas jó-barátnak -
Ki akarna Jézus sebére látva
Hitelt adni a tamási csodának?

A véres tor után a nép sápadtan
Énekel mert retteg az ébredéstől
Tanítsd meg nagy Isten feledni a bajt
És mentsd meg az embert Nagypéntekétől!

Kiálts reá, hogy ne feledje Júdást
Hamis csókját, és a szörnyű látomást…

Színkép


Szavak – mi az? Minek?
A zene az igen –
Egy széplány mosolya
Maga a szerelem –

A sírig tartó – meghal
Tétován nem éred el
Keresed, míg bekopog
Ajtót nyit szíveden –

Az Élet a Földön
Idegen – az ember
Szavak és zene - int
Eltűnik hirtelen –

IGEN az A bomba
Helyfüggő félelem
Ha egy hüle magyaráz
Terrorról féktelen –

Tévé-ben a tolvaj
Törvényért kiált
Mondja meg valaki
Még hány nap a világ?

Színkép-rémkép mi az?
Talán egy festmény?
Tűzvész - fantom-grimasz
Halálos Globális eszmény?
Maga a pokol – WTC torony

Orvelli strófa –
Horror szindróma
Játszanak a szavak
Hangyás a Hálózat-
Szabad kőműves fala.

Utóirat: színes szavak -
Groteszk - grimasz, mi az?
Csak nevetek - Máraival
Mert nem érti ezt senki sem...
.

Art formula

Az én dalom úgy kezdődik
Szabadságunk miért késik?
Csillám csillan a szó csattan
Lépj ki fény a hűs magasban

Te megálltál a szememben
Hangod csilingel Kedvesem
Nem oly nagydolog képzelem –
Ha kér - simogat kék szemem.

Boldog vagyok – mert szép Múzsám
Talán csókot is ad nekem
Játszik velem – nevet reám
Jaj elcsábítja a szívem!

Magát tisztítja a szép szó
Fehére hamvas csillogó
Édesanyám daruvirág
Ha szívéből szüli dalát

Piros pünkösd, - virradóra
Csak egy szót küldj álomóra
Szüljön ünnepi szavakat
Nevess, ölelj át napra Nap!

Minden íze igaz legyen
Lélek telten is szeressen
Táncoljon a szív szakadtan
Hulljon ránk a nap arannyal

Érted is szól verses dalom
Aki eljön, itt maradjon
Ádám Éváját szeresse -
Ölelje, míg nem fogy kedve…

ANYAHITA GYERMEKE

a hetedik égig jutva
a tórától megszabadulva
szárnyalok Ataisz utóda
csillagrovó testvérek közt
a Tejúton át a Szíriuszra
hol vár ránk népünk ősi jussa.

Igen, legyen ez mind a DAT
Miként EGY a MAG
Fejünkben a TUDAT
Mióta világ a világ
Nem múló Mag másolat

Minden emberben EGY a Mag
Mert belépett a SZER-elem
Ádám-Évától ős öntudattal
Szeretünk kívánunk szüntelen –

Első kérdés a Kegy-
A Teremtéssel megszűnt az Egy?
Hová lett az Ős Rend lelke -
Csupán új formát keresett?
Az Egy, a Semmi és a Végtelen
Történni kezdett az időben
A Tudat kiáradt – és az Eszmélet
Terv szerint teremtett hét eget -

A sors, a Múlt
Káoszából jött üzenet -
Mielőtt a Fény és az Ige
Az önmagára ébredt paradoxon
Kétség Ikreivel megszületett.

Ha lét lélekkel teli
Lélegzik az anyag –
Él a MAG
Góg és Magóg
Gilgames, Enkidu – Samas

Kumára-Szanat, Szamanda
Mint Atilla és Buda
DNS Ikreinket kettős spirál köti -
Hun és Magyar
Önmaga arcát kergeti –

Az isteni ikerpár
A templom északi falán
Sötétség és Fény
A Hold és a Nap
Nommo és Anagonno
Koppány Lovag Szent László király
Mind megannyi csillagharcos
Kozmikus sugár

A négyszelü ég alatt –
És Te testvérem, mondd ki vagy?

ABSZURD

Rontás virága -
Reklámok szövedéke:
Torzó kötészet

fiaskó stigma:
görcsöt köt a göcsörtös
fa vesszejére

aki sánta gebével
keresi vélt igazát -
száraz kútban vizet szánt -

hány patkója van
a lónak, - botlik mégis
gyarló az ember –

lázad a kerubin is
s csak hull szárnya szegetten -

TRIANON

Fájás szúrt, ha kergettem kutyát
Hóval mostam a hold árnyékot
Könnyem sózta, hogy ne sajnáljam
Mikor a tej már forrva habzott

Éreztem lázat éjszakákon
Légy szállt a tejbe, mikor alvadt
Pereltem néha Istenemmel
Hogyha szeret - miért sanyargat?

Nyomor és jóság hajlott össze
Áldott a bárány és a bűnbak
Hiába szánjuk bűneinket
A bölcsek bölcse most is hallgat

Mi vagyunk, akit megveretnek
Megszórnak sárral, utcakővel
Mi vagyunk, akit megcsúfolnak
Magor-fiakért szenvedőket.

Azért Te nagy Isten, ne feledd
Szívünkben él még a szeretet -
Kik megszőtték itt szemfedőnket
A-tól Zsé-ig otthonra leltek -

Vesztünkre törtek kik gyülölnek
Rabolták ősi kincseinket -
Kelj fel, Balsorsos, szittya Isten
Magyar légy - engesztelhetetlen –

MENE, MENE TEKEL…
(Trianoni szindróma)

Európa alkotmányát
Napjainkon kéri számon
Már csecsemőket sem szül a halál
Legfőbb jó az élet -
Asztalán húsgombóc, zöldség és pohár –
De egyszer s minden korra vége
Eltörött az aranypolgár
30 ezüst fényes ékessége -
Már csak mohó forma az önző kultúra
Lerágott csont a jogvédő ember
Hétköznapi otromba
Olcsó szerelemmel
Tele van csordultig az ég -

Lábunk alól elolvad az út
Nincs menekvés!

Kibomlott konty a lomha múlt
Minden a bukást idézi

A pénz megölte az élet szellemét -
Mocsárban vergődik az emberiség

*

Szendén pillog a Páli ciki
Most rasszizmusról fecseg
Trianoni bűnét régen elfeledve
Rablott kincsekért eped -

Járkálj csak halálra ítélt
Nyomor, gazság téged éltet -
Makulátlan itt a szegény
De igazságot kitől kérhet?

Hamis testvérünk a gaz
Port szór könnyező szemünkbe
Igába hajtja fejünk
A vagyon régi-új bilincse

Véren vett kincs az eszme
Nincs egyezség, nincsen alku
Csak heted íziglen gyűlölet -
Károg sírunk felett a varjú

Eben gubát cserélt a múlt
Talmi fény csábítja fiait -
Hazug megrontónk bűnre tanít
Meghasonlottak a csillagok
Szégyellem, hogy tanúja vagyok
…

A TERROR HÁZA

Kiért tűrtem el barbárok hatalmát felettem?
Képzetem bolyong, vallató szobáról szobára, -
Gyermek arcot látok a félt homályba zárva -
Megrettent asszonyok, a reményt rejtik előlem.

Oly sötét e hely, mint a világvégi éjszaka –
Félelmet dobol a szív, az ér – könnyem pereg -
Szakadt csont, ín, – itt az ész a tébolyt érti meg,
Ezért nem lehet ennyi kín, csak könnyek otthona.

Minden arc halálos mementó – iszonyú vád!
Mert itt a házban gonosz vert kétszer is tanyát -
Soha többé nem lehet béke, megnyugvás fészke -
Nem lehet vajúdó népünk bocsánatos vétke

E hely, maga a halál, embertelen temploma
Az örök stigma, mely árnyat vet napjainkra -

Horváth Sándor írta:

ANYAHITA GYERMEKE

a hetedik égig jutva
a tórától megszabadulva /.../

És Te testvérem, mondd ki vagy?

Kattints a kibontásához...

Testvérem!
Anahita a mezopotámiai kultúrkör ún. Nagy Istennője, kit ókorszerte "Artemisz"-nek neveztek. Innin-alakváltozat: Ég-Föld úrnője, a Világ Királynéja. Magyar neve: Boldogasszony; a csángóknál, székelyeknél, némely erdélyi magyaroknál: Babba Mária. De hát ezt Te úgyis tudod.

Boldogasszony legyen veled, Fivérem!

A verseid szépek, a hited és bátorságod tisztelendő.
(Rá se ránts, ha e Fórumon a műveid senkit sem érdekelnek. Ez egy ilyen hely. De gondolj arra, hogy ide netán mások is följöhetnek...
Továbbá: ne is törődj vele, ha nem tudják, kicsoda Anahita, kicsoda Innin, kicsoda a Boldogasszony, kicsoda Babba Mária. - Ez nem Téged minősít...)

Summa: ne törődj vele, ha írásaidra válasz sem jő. Te csak írj - a többi nem számít!

Igaz szívből üdvözöl: Ama(r)-gi.