Próbáltam szó nélkül hagyni, de nem megy! Annyi gyereket kapunk vissza felső tagozatban divatjamúlt szegregált intézményként, hogy az már fáj. Ezek a gyerekek sok esetben 2-3 éves lemaradásban vannak azoktól, akikkel mi foglalkozunk. Nem azért tudnak többet, vagy képesek többre a "mieink", mert mi varázspálcával a kezünkben dolgozunk, hanem azért mert ismerjük a fejlődésük specialitásait, és hozzápasszintjuk a teendőket - amennyire tudjuk
.
Hogy a csodába vállalja föl az iskola a tanulásban akadályozott gyereket, ha a kolléga, akire bízták a feladatot, legnagyobb gondja, hogy milyen könyvet tud majd használni? A dolog nem róla szól (bár sejtem, van munkája a többiekkel is, de ha vállalták, kutya kötelességük a legjobbat adni, legalábbis megpróbálni).
Ajánlj Neki szakirodalmat - nem ördöngösség megismerni, miért mások, mint a többi gyerek. Ha elolvassa, azonnal fogja tudni, hogy nem egy lebutított anyagot kell biztosítania ennek a gyereknek, hanem másképp kell a teljes folyamatot tervezni. Ha csak az absztraháló képességre gondolok, ami általában gyenge, már kilóg az átlagból. A rövid és hosszú távú emlékezeti teljesítményeik meghatározzák pl. az ismétlések számát - de ez is egyéntől függ. Volt olyan gyerekem, aki 20 perc alatt tanulta meg a Himnuszt, ugyanabban az osztályban egy másik gyerekbe az első versszakot (!) nem lehetett "belevarázsolni" 1 hét alatt.
Minden gyerek nagyon összetett, csak az iskola egységesíti őket, a könnyebb kezelhetőségért.
A fogyatékos gyereknek lényegesen több egyéni specialitását kell figyelembe venni, és ezt integrált gyerekként csak külön tervezéssel kaphatja meg.