Én is így értelmeztem - sajnos. Azért "sajnos", mert a 3. javított Útmutató elkésett.
Két kollégám dolgozik a portfólióján hónapok óta, attól a naptól kezdve, amikor megjött az értesítés a 2016-os eljárásról. Sokszor kértek tanácsot. Arra beszéltem rá én is őket, hogy gondolják át, alakítsanak ki egy koncepciót, mit hova, miért - csináljanak mappát, gyűjtsenek, szortírozzanak, mit lehet, mit nem, ha mégis, hogyan. Meg is tették, nyáron is dolgoztak rajta mindketten.
Most pár héttel a feltöltési határidő előtt kiadnak egy 159 oldalas dokumentumot, hogy ez lenne a feltöltés alapdokumentuma, mégsem a 2.javított.
Ugye ez megint csak vicc? Ha nem az, és sejtem, nem, akkor a feltöltőkkel szembeni nagyfokú érzéketlenség.
Megcsinálom lelkiismerettel a minősítéseket, mert ez a dolgom, de elég volt. Nem vagyok hajlandó egyező mondatokat, bekezdéseket keresgélni sem a honlapon, sem más dokumentumban, nem vagyok hajlandó monogrammokat egyeztetni osztálynaplókkal, mert nem érdekel hogy A.T. tényleg A.T. e, vagy nem. Nem vagyok hajlandó kivetetni a példaképek nevét, az oklevelekről nem is beszélve, és egyre távolabbról nézem, hogy más megteszi. Nem vagyok hajlandó abból kiindulni, hogy bárki csal. A kolléga érdekel - a kolléga, mint pedagógus, és csak az tud meggyőzni, ha látom dolgozni. Nem érdekel, mit ír az Útmutató, elnökként bemehetek-e hozzá, bemegyek. Másképp, hogyan minősíteném? Megkérdőjelezek minden minősítést, ahol nincs személyes tapasztalat (főleg, ha az elnök nem a szakterületén minősít).
S, ha bárki azt mondaná nekem, hogy mindenkinek be kell tartani a szabályt, akkor idézném az "ötven km-es" szabályt (ha lenne időm megkeresni), amiről a szakmai napon csak annyit mondott az előadó, hogy nem más, mint kitaláció (?), a tréneri feladatok kötelező beemelését a feladatvégzésbe, vagy a legújabbat, a dokumentumőrzés szabályát. Mi sem könnyebb, hozni egy rendeletet, aztán felmutatni vagy törölni a kényelmetlenné vált passzust.
A kollégák döbbenetesen egyforma reakciót adtak arra a hírre, hogy újabb Útmutató jelent meg, és az EMMI nem volt ott, csak én.