Én is így állok hozzá, a helyszínen, a beszélgetés, a bemutatkozás, a kollégák hozzáállása határozza meg, hogy javasoljam a tegeződést, és ez eddig mindig megtörtént, mert a hangulatot is oldja. Teszem ezt azért, mert kollégákról van szó, és valóban csípőből tegeződünk (ahogyan itt is) az új kollégával is, amikor bemutatják, bemutatkozunk. Ez az összetartozást is erősíti.
Egyébként halálosan bosszant, ha tegeznek, olyannyira, hogy több cégnél jeleztem már, hogy nem a fiatalosság jele, ha letegeznek, hanem az udvariatlanságé. Nem tegeződöm, ha belépek egy boltba, bár volt már rá precedens, hogy sziával köszöntek. Kifejezetten magázódós vagyok, megszoktam (nálunk a családban sem lehetett tegezni a felmenőket), olyannyira, hogy sokszor a gyerekeket is magázom, és azt sem engedem, hogy ők tegezzenek. Aranyosak, mert a magázós mondataimra (pl. jöjjön kisasszony, becsöngettek) az egyik kislány úgy reagált, hogy: "Úgy tetszik velünk beszélni, mint a felnőttekkel."
Szóval én is egyetértek Camelbackkel, hogy nem ezen múlik, és éppen ezért, azt gondolom vannak helyzetek, amikor nincs helye - egyszerűen a magyar nyelvnek vannak bizonyos viszonyokra elfogadott nyelvi formái - ez is "hungarikum", bár távol áll tőlem a zászlólobogtatás, csak szeretem és elfogadom ezt az országot.