A tanárokat megkérdezték már erről?
Érdemes az egész cikket végigolvasni - június 3-i. A "legfrissebb" elképzelésekkel.
A Te kérdésedre válaszként felsorolnék néhány részletet, főként az állítmányok miatt:
"Nekem arra van mandátumom, hogy a rendszerátalakítást folytassam. ....
A miniszterelnök által megfogalmazott cél egyértelmű: Európa egyik legjobb oktatási rendszerét létrehozni. ....
Most eldöntöttük, hogy változtatunk az alaptanterven ....
... a méréseket sűrűbbé tesszük.
... látható, hogy milyen irányba halad az oktatás, akkor hamarabb be tudunk avatkozni.
Fontos megjegyezni, hogy a Nemzeti alaptantervet a szakma állította össze, nem a politika. Így tehát teljesen jó szándékkal toltuk túl a biciklit, ....
... átvesszük az iskolákat.
Jelenleg azon dolgozunk, hogy a Nemzeti alaptantervben meghatározzuk, hogy mi az elérendő szint negyedikben és nyolcadikban ... (
ismerős? - ez tőlem)
A tanárok óraterhelésében terveznek csökkentést? A kritikusok szerint a túlterhelésük a kreatív és örömteli munka rovására megy.
– Alacsonyabb Magyarországon az egy főre jutó diákok száma, mint Nyugaton.
Azért ezekből az intézményekből indultak ki a mozgalmak, mert ezekben a gimnáziumokban sokkal nagyobb a gyerekek és ezáltal a pedagógusok terhe is."
Bocsi, nem megy tovább, egyszer is elég elolvasni, kétszer már sok. A végét Rátok hagyom.
Jól látszik - leültek, miniszterelnök kinyilatkoztatott, államtitkár + csapat meg kell feleljen, mert különben fejek hullanak, jelesül az övék, s nem biztos, hogy annyira szerencsésen pottyan "alá", mint Czunyiné vagy Hoffmann Rózsa.
Teljesítették a kérdezzük meg a szakmát részt is, hiszen volt kerekasztal, meg szögletes is, meg kétezer pedagógust érintő kérdőívezés is, még tüntetés is volt, az is jó, mert azt mutatja, hogy demokratikus a rendszer, itt senkibe nem fojtják bele a szót. Bizony!!
De érdemben, érdemben csak egy számít: az, hogy ŐK MIT GONDOLNAK HELYESNEK.
Legyen elsőben 30 perces az óra - bocsi, eddig is annyit és úgy terhelt egy pedagógus, amennyi a gyerekek befogadóképességébe belefért. Egy jó pedagógus az óvodától a középsuli végéig látja, mit tehet aznap adott foglalkozáson a csoportjával, és az egyáltalán nem biztos, hogy az és annyi, mint amennyit tervezett. Elsőben különösen. Nem a tanárokkal volt gond, azokkal, akik a nyakukra jártak, idézem t.s.-t, mert "jó katonák".
A mostani, minősítési rendszerben is az a gond, hogy az előírásoknak akarnak minden áron megfelelni sokan, holott, bár vannak adott keretek, de mégis a gyerekcsoport és a pedagógusuk specialitásai kell hogy meghatározzák a folyamatot. Azért csinálom így mert, ... De nem ebben gondolkodnak, hanem abban, hogy ha bejön az igh., számon fogja rajtam kérni, hogy ... itt lehetne egy listát írni.
Ha előírják, hány percet töltsek kötötten elsőben, hányat "szabadon", akkor jön a főnök, és megkérdezi, miért nem töltöd ki a 30 percet?
Pedig csak azt szabadna (nekünk is) számonkérni, hogy a szakmai ismeretek és a személyisége alapján, mit lát a folyamatban, hogyan vezeti, ellenőrzi, korrigálja, ha kell, a hatékonyság érdekében. Ezt neki kell tudni, érezni.
Ez a pedagógus szabadsága.
Legalábbis szerintem.
