CSAK, hogy Nektek is jó legyen....:
"Az életpályamodell – az én munkahelyemen is – szépen csendben kitermelte a szaktanácsadókat, a mesterpedagógusokat és a kötelező „ped. kettő”-be lépés* miatt a portfóliókészítőket. Ez utóbbi kollégák – bármennyire is mást mond a propaganda – többnyire frusztráltan, az ideg-összeroppanás határán állva próbálják munka mellett, többnyire éjszaka megírni portfóliójukat, majd feltölteni az adott felületre. Nemcsak arról van szó, hogy ez kötelező, ha a pályán akar valaki maradni, hanem arról is, hogy olyanoknak is számot kell adni a tudásukról, akik több évtizede dolgoznak például tanítóként, elismert pedagógusként.
Közben viszont, azon túl, hogy ez rendkívül megalázó helyzeteket teremt, sem a portfóliókészítés során, sem az intézményi önértékelésből nem derül ki, hogy ki alkalmas a pályára.
A szaktanácsadók és mesterpedagógusok között pedig felkapta fejét a gőg, és meggyőződéssel teszik a dolgukat. Megtanulták a KLIK eszmerendszerét, mert sajnos, nem módszertani képzésre jártak."
Idézet innen:
http://wmn.hu/2015/12/14/ez-zajlik-ma-a-magyar-iskolakban-egy-tanito-segelykialtasa/
Ebben azért van egynéhány csontocska.
"A szülők nem tudják, mennyire megszaporodott például a tanulásban akadályozott gyerekek száma, és azt sem, hogy egy tanítónak nem alapfeladata, hogy velük foglalkozzon."
Miért nem? Ezek a tanulók régen is ott voltak, csak kikiáltották őket butának. Holott fejlesztéssel sokkal többre vihették volna. De akkor még nem tudtunk róla, ezért segíteni sem tudtunk rajtuk. Aztán bekerült az SNI, BTM kifejezés a pedagógiai szakszótárunkba (vagyis a fejünkbe). Elkezdtünk figyelni rájuk. Majd egyre többen lettünk, akik megtanultuk, hogyan lehet segíteni neki, hogyan lehet fejleszteni őket. Egyre többet beszélgettünk erről a tanáriban. Egyre több szó esett a tünetekről. Ezáltal egyre több kolléga ismerte fel a tüneteket, s küldte megfelelő szakemberhez, vizsgálatra. Annak, hogy egyre többen vannak az ilyen tanulók, bizony ez is oka. S ez a jó irány. Ha felismerjük, ha segítséget kérünk, ha megadjuk neki, amire szükségük van, akkor nem egész életükre lesz ilyen problémájuk, hiszen egyrészt a tünetek enyhíthetők, másrészt van olyan, amikor el is tüntethetők. Ez nagyban függ attól is, milyen életkorban veszik észre.
"Mivel nincs fejlesztőpedagógus, nekünk kell a tanulási problémával küzdő gyerekeket fejleszteni."
Az baj, ha se gyógypedagógus, se fejlesztőpedagógus nincs. Akinek nincs ilyen végzettsége, az is sokat tehet ezekért a tanulókért, de neki elsősorban a tanóráján kell segítséget nyújtania. A fejlesztés szó nagyon sok mindent takar. Minden gyerek fejleszthető, s kell is fejleszteni. A BTM és SNI tanulóknak viszont a problémájuknak, tüneteiknek megfelelő speciális fejlesztést kell kapniuk, amely tantárgy keretekben nem lehet elég hatásos. Nem véletlenül fogalmaz a törvény így: egyéni fejlesztés. Ezek a fejlesztések például sokszor különböző terápiás fejlesztések.
"Mivel a tanulási problémával küzdő gyerekek fejlesztésére nem készítettek fel minket, a szabadidőnkből kell áldoznunk arra, hogy olvassunk és kutassunk e témákban. Nekünk kell megtalálni azokat a módszereket, amelyekkel fejleszthetjük ezeket a gyerekeket – pedig ez, mint említettem, messze túlmutat a mi hatáskörünkön."
Ezt hívják egész életen át való tanulásnak. Vannak továbbképzések is, arra is lehet jelentkezni.
"Így már nekünk, tanítóknak is tisztában kell lennünk azzal, hogy mit is jelentenek a való életben a BTM és SNI mozaikszavak."
Nem látom be, ez miért probléma, hogy egy tanítónak tudnia kell, mit jelentenek ezek a betűk.
"ezeknek a gyerekeknek alanyi jogon járna a segítség, de a szakemberhiány vagy a politikai trehányság miatt"
Nem látom be, mi köze ennek a politikához. Éppen ez a vonal az, ahol a legnagyobb volt a fejlődés 15 éven belül. Még akkor is, ha valóban van szakemberhiány.
"Ez utóbbinál ugyanis nem egyszerűen olyan gyerekekről beszélünk, akik picit nehezebben tanulnak olvasni, mint mások, hanem olyanokról, akik a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozottak. (Testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista gyerekekről van szó.)"
Azért itt vannak tudásbeli zavarok. Kihagyta a diszeseket, viszont az autistát megemlíti. Mindegyik pszichés zavarokkal küzdő.
"A működtető KLIK sok esetben nem biztosít megfelelő mennyiségű státuszt a gyógypedagógiai intézményekbe."
Az SNI tanulók egy része nem gyógypedagógiai intézményben tanul, hanem integráltan. Volt olyan diszgráfiás tanulóm, aki matekból nagyon jó versenyeredményeket ért el. Most azért, mert az írásképe kicsit más volt (láttam már persze rosszabbat is), a helyesírása viszont szörnyű, gyógypedagógiai intézményben kellett volna tanulnia?
" portfóliókészítőket. Ez utóbbi kollégák – bármennyire is mást mond a propaganda – többnyire frusztráltan, az ideg-összeroppanás határán állva próbálják munka mellett, többnyire éjszaka megírni portfóliójukat, majd feltölteni az adott felületre."
Miért ne állt neki időben? (Mellesleg a kitermelte szó sem tetszik. Nem gyárban készült az én portfólióm sem.)
"A szaktanácsadók és mesterpedagógusok között pedig felkapta fejét a gőg, és meggyőződéssel teszik a dolgukat. Megtanulták a KLIK eszmerendszerét, mert sajnos, nem módszertani képzésre jártak."
Ezt meg aztán végképp nem értem. Nekem fogalmam sincs a KLIK eszmerendszeréről, ezért meg se tanulhattam. Gőgösnek se tartom magam. A módszertani tudásomat meg aztán egyáltalán ne szólja le senki, elvégre pont azzal tudok a legtöbbet segíteni szaktanácsadáskor.
"Sajnos a védőnők és gyerekorvosok sem rendelkeznek megfelelő kapacitással, hisz sokszor nem szűrik ki időben a gyerek problémáját, így az csak későn, az óvodában, vagy rosszabb esetben az iskolába kerülés után derül ki."
Ők leginkább a testi és érzékszervi problémákat tudják kiszűrni. Az autista is feltűnhet nekik. De az SNI és BTM problémák egy része akkor vehető észre, amikor valamit úgymond "tanulnia" kell a gyereknek. Persze sok előbb is látszik azoknak, akiknek "van szemük" hozzá. Vagyis felismerik a tüneteket, mert önképezték magukat.
"Ott, ahol ennyire sokféle gyerek tanul egyszerre, nehéz lenne ugyanazt az oktatási módszert alkalmazni. Általában magas létszámú osztályban tanítok, ezért még nehezebb a helyzet. Egyszerűen nem boldogulnék differenciálás, az egyéni képességek figyelembevétele nélkül. "
Igen. Pont ezt sulykolja a mostani rendszer (meg persze sok mást is, vannak köztük nem jó irányok is), akkor hol a probléma? Miért sorolja ezt fel felháborodva az illető? Ha ezeket használja, akkor ő jó pedagógus és gyerekközpontú. De mitől ilyen negatív? Nem veszi észre a csillogó szemeket, amikor ilyen órát tart? Vagy nem karaj észrevenni, mert ma sikk háborogni mindenen?
"Előfordul olyan is, hogy nem vágynak haza az iskolából, sőt kifejezetten elszomorodnak, ha jön a hétvége. Hiányzunk nekik – mondják. A pályafutásom alatt idén először tapasztalom ezt a végtelenül kétségbeesett tekintetet egy-egy hétvége előtt."
A cikknek ez a címe: Ez zajlik ma a magyar iskolában. Az idézett mondat viszont nem az iskolában zajlik, hanem otthon.Ennek szerintem semmi köze az iskolarendszerhez, minősítéshez, portfólióíráshoz.
Többet ne tegyetek be ilyen cikkeket, mert muszáj reagálnom rá, ti meg nem győzitek olvasni.
Azért azt hozzátenném, hogy néhol igaza is van, de ezt is inkább a hangulatkeltő cikkek csoportjába sorolnám. És egy ilyenből sem maradhatunk ki, mindig megemlítik negatívan a szakértőket, szaktanácsadókat.