Parancsoljatok:
Nekem tegnap volt a nagy nap. Túléltem sikeresen. Igazán korrekt, empatikus, nem szőröző, nem kekeckedő tanfelügyelő kollégákat kaptam. Úgy sejtettem, hogy nem CH-sok voltak, de direktben nem kérdeztem rá.
Minden az előzetes rend szerint ment: 2 tanóra egymás után, 1 óra óramegbeszélés, ahol először én reflektáltam az óráimra, majd szép sorban ők és végül az int. delegált. Végig nagyon odafigyeltek rám, (ez most kimondottan jó volt). Ezután jött az interjú, a "sima" tanfelügyelő velem, a vezető a vezetővel vonult el. Ez is majd egy órát tartott (egyszerre végeztünk), pedig nekem nem is tette fel a kolléga az összes kérdést, úgy kb. a harmadát. Viszont alaposan megválaszolgattam őket. És mindvégig nagyon figyelt! Majd a dokumentumok ellenőrzése következett, de ez már gyorsan ment. Végül a jegyzőkönyv kitöltése és aláírása.
Összességében azt mondhatom, hogy bár nagyon elfáradtam, mégis jó érzéssel zártam ezt az egészet. (Főleg, hogy ( pipa!) , ezen is átestem. Igazándiból így utólag visszagondolva a látogatást megelőző feladatok elvégzése (önértékelés, iskolai dokumentumok, az óravázlatok - itt inkább mire kigondoltam, hogy ahol épp tartok, ott hogyan legyen, hogy minél sokrétűbben tudjam bemutatni magam - és a plusz idegeskedés őrölte fel az idegrendszeremet. De most már bizakodom, hogy rendben meglesz a folyamat.
És a legfontosabb: Kedves szakértők, szaktanácsadók!
Végtelenül hálás vagyok nektek, hogy önzetlenül, azonnal válaszoltatok, ha megakadtam, segítettetek, gyámolítottatok! Ezt most nagyon komolyan mondom: nélkületek nem tudtam volna megcsinálni, hiszen nem lett időben elindítva nálam a dolog (nem az én hibámból!), 14 időpontom volt (nem az én hibámból!), szóval időnként az őrület határán álltam. Sok álmatlan éjszakám ment rá, és úgy gondolom, hogy pilotos mesterpedagógusként több évtizednyi munka után, szakvizsgával nem ezt érdemeltem a nem is tudom kitől, mitől.
Ne haragudjatok, ha név szerint nem említelek benneteket, sokan voltatok. Ez egy igazi közösség!
Mindenkinek sok puszi:
szille
(Azért maradok ám, nem hagylak itt benneteket!)