Nem tudom, kedves Mókuslekvár, elolvasod-e a mi véleményünket is, vagy csak a sértettségedet írod ki Magadból. Remélem, elolvasod!
Próbáld más oldalról nézni - mi is gyakorló pedagógusok vagyunk. Négy napig tesszük a dolgunk a gyerekek körül akár intézményvezetőként, helyettesként, óra-, foglalkozástartóként. Ez ugyanaz, amit Te csinálsz. Nem hinném, hogy itt bármelyikünk úgy gondolná, hogy ő ettől az elért eredménytől a többiek fölé, egy piedesztálra került volna. Én nem érzem többnek magam egyik kollégámnál sem pusztán azért, mert továbbléptem egy fokozattal. Ők néhányan lehet, hogy így gondolják, de nem én - van, akit szembesítettem a gondolatával, és rájött, hogy én tényleg nem változtam, ő nyitott frontot. Azóta nincs gond.
Más kérdés, tudok-e adott területen többet, mint a kollégáim. Válaszom: igen. Sok területen, erre büszke is vagyok, dolgozom érte. Jelen időben. Tudod mit látok? Sokan csak túlélik a tanítási napokat, rutinból levezetik az órákat, és passz. Egy normál, épértelmű gyereknél viszonylag kevés esély van arra, hogy ennek a munkavégzésnek a hátrányait kimutassuk. Pedig van, sok hátránya van!!!
A rendszer önjáró - amire mi vállalkoztunk, az az, hogy ismerve az oktatás-nevelés különféle területeit, megítéljük a kollégákat, hogy felkészült-e, hajlandó-e a rábízott gyerekekért dolgozni, hajlandó-e a napi rutin fölött munkát fektetni abba, hogy a csoport specialitásait "kiszolgálja" fejlesztéssel (ez lehet erősségek fejlesztése is - pl. egy jól és sokat olvasó osztály, vagy egy remek mozgású csoport), észreveszi-e, ha valaki lemarad (vagy éppen szárnyalna) az átlaghoz képest, mit tesz értük? Mennyire szolgálja ki a gyerekek személyiségfejlődésének szükségességeit - ad-e lehetőséget véleménynyilvánításra, beszélgetésre, fejleszti-e a kommunikációjukat? A közösséggel, a csoporttal kialakuló konfliktusokat hogyan oldja meg, milyen technikákat mutat felnőttként a rábízott gyerekeknek?
Mindezt pozitív alapokon - tehát elsősorban az erősségek alapján (pl. ez a tanfelügyelet lényege nekem).
Milyen alapon ítéljük meg a többieket? Egy papír valóban nem jogosít föl erre (a tényekhez hozzátartozik azért a 40.000 forintos díj, amit befizettünk, az utazás költségei a budapesti és vidéki helyszínekre, az eszközök beszerzése, amit kértek tőlünk). Azokat választották ki, akik hajlandóak voltak az évek során többet beletenni a munkájukba, mint egy alapdiploma. Hibás volt-e a döntés, hogy csak a szakvizsgázott pedagógusokat választották ki? Lehet erről vitatkozni (szerintem, igen), de ezért minket hibáztatni, otrombaság.
Egy pedagógus nagyon sokat dolgozik, ha nem csak "túlél". Te, mint szülő, rokon gyerek akárkije, mit gondolsz a mai iskoláról/óvodáról? Gondolkodtál az okain, mennyiben vagyunk hibásak ezért mi, pedagógusok? Gondolkodtál rajta, hogyan kellene ezen változtatni?
Mi megpróbálunk részt venni abban, hogy jobb legyen a helyzet. Nem magunkért. Nem elvtelenül, nem politikai rendszert kiszolgálva, hanem a minőségért, amiből minden résztvevő profitál hosszú távon.
Nem dolgunk a túlélők helyett elvégezni a munkát.
