Kedveseim!
Én 10 perce értem haza a tanfelügyeleti duplámról./Jó, tömegközlekedéssel!/7.45-kor kezdtünk, 19.30-ra végeztünk. A jegyzőkönyveket kitöltöttük, beszkenneltük, feltöltöttük. Igazából a tf. társam szeretett volna mindent még ma megcsinálni, és az int.vez. szerette volna látni az eljárást, a jegyzőkönyvek kitöltésének módját, a felületet. Nagyon védte, óvta, dicsérte beosztottait, vagyis igazi vezetőt ismertem meg személyében, bár nekem ez így iszonyú fárasztó volt. A dupla szerintem egy óriási- most már le merem írni a saját bőrömön tapasztalva_ÖKÖRSÉG! Nem jut igazán idő a PEDAGÓGUSRA, aki izgul, készül, mindenét:tanmeneteit, óravázlatait, füzeteket, dolgozatokat elénk rak, mi pedig SIETÜNK,mert kevés az idő, négy tanóra, két óramegbeszélés, két dok. elemzés, amire kellene egyenként a 45-45 perc minimum, és az interjúra előre elküldték a kérdéseket. Mindenki ott maradt, ig., a helyettesek, a pedagógusok, örültek, hogy túlestek rajta, de ez nagyon sok volt egyszerre. A végén nehéz volt koncentrálni, tényleg nem általánosságokat pufogtatni, hanem személyre szabott, valós tapasztalatokon nyugvó megállapításokat tenni. Nagyon jó kollégákkal ismerkedtem meg, de ez tényleg szinte kivihetetlen a nagykönyv minden szavát betartva. Most már tényleg elmegyek pihenni, holnap ügyeletesként kezdek...