Nem vagyok se szakértő és tanfelügyelő se. Csak egy kis óvoda ( egy csoportos) nyugdíj előtt álló intézményvezetője. Az elmúlt évben átestem vezetői és intézményi tanfelügyeleten is. Nem mondhatnám, hogy jó szájízem maradt az egész cécó után. Vezetői tanf.- i eljárásban korrekt kolléganőkkel hozott össze a sors. Áttekintették a dokumentumokat, a feltöltött anyagokat, interjút készítettek velem. A munkáltatóm nem vett részt, e- mailben juttatta el az interjú válaszokat, amelyet előzőleg a közreműködésem segítségével állított össze. Ja és még hozzátenném, hogy annyira komolyan vettem az egész önértékelési folyamatot, hogy saját elvárás rendszert készítettem, amelyet az évek során többször is átdolgoztam, figyelembe véve az aktuális változásokat. Szóval sokat és lelkiismeretesen dolgoztam. Azért írok egyes számban, mert fiatalabb kolléganőm nem tudta magát beleásni lelkiismeretesen a témába. Amit így utólag gondolva meg is értek. Vezetői ellenőrzésem értékelése jó (sok kiemelkedő területet találtak, és amit fejesztendőnek gondoltam, azt ők is jelezték) És elérkeztünk az intézményi tanfelügyelethez. A három tanf-t jól ismertem már korábbról is, azt lehet mondani, hogy napi szinten beszélünk egymással, mint intézményvezetők. Hogy ennek ellenére miért is van bennem csalódottság érzése? Mert szerintem nem álltak a helyzet magaslatán. A rendelkezésükre álló anyagba még csak bele sem tekintettek. Minden a külön asztalon háborítatlanul maradt. Ellenben a szülői interjút (2 szülővel) olyan alaposan lefolytatták, hogy kb 2 és fél órán keresztül csak pletyiztek. Nem óvodai témáról. Ezt az a szülő is megerősítette, aki kb. fél óra után ott hagyta őket. Ezután került sor a vezetővel és a pedagógussal készített interjúra. No hát ez is minden volt, csak nem szakmai. Rövidre zárva: biztosítottak róla, hogy minden oké. Jelezték, hogy azért nekik valami fejlesztendő területet találni kell, mert ez az elvárás. Ezt is elfogadhatónak tartottam. Meglepetésként ért, és felháborított amikor elolvastam az értékelésüket a felületen. Olyan területet jelöltek fejlesztendőnek, amit ha megnéztek volna az odakészített dokumentumokban, megtalálták volna rá a választ. Egy kicsit csalódott vagyok az egész eljárással kapcsolatban. Úgy gondolom, ( mert alapvetően naív vagyok) hogy kár volt ennyi energiát belefektetnem ebbe az egész önértékelési folyamatba. Ebből kiindulva egyáltalán nem tudom elmarasztalni azokat a kollégákat, akik inkább másba ( konkrétan a tanításba, gyermekekkel való foglalkozásba fektetik minden energiájukat)