Arra, amit a kódex-tervezetben leírtak egyszerűen nincs szükség. Alapjaiban rossz, álszent.
Bárcsak ne mentem volna tanárnak! Nem kellene megélnem, hogy ezt elfogadják! Mert el fogják fogadni! És van, aki tapsol hozzá! Az én szép, gondolkodó országomat zsigeri ösztönlénnyé silányítva.
Megint beosztottnak érzem magam, akinek meg kell mondani hogy viselkedjen, hogyan beszéljen, mit vegyen föl, mit mondjon (???). Le kell írni neki, hogy tudja, ki a fontos, mi a fontos.
Általános erkölcsi szólamok mögé bújva azt sugallja felém: Igazodj!!
Ezt nem, ezt semmiképpen nem!
Zelda!
Sugárzik belőled a intelligencia, igen, úgy kellene, ahogyan írtad. De ehhez párbeszéd kell, fejlődés kell, nem kódex.
Nem erkölcstan óra kell - sok-sok beszélgetés kell. Kollégának kollégával, pedagógusnak szülővel, szülőnek gyerekkel, intézményezetőnek kollégákkal, kollégáknak intézményvezetővel, gyereknek felnőttel, felnőttnek gyerekkel, gyereknek gyerekkel.
Majd, ha megtanulunk egymással beszélni, nem mások háta mögé bújva, sunyin mószerolni (életkor mindegy), majd akkor (remélem), elképzelhetetlen lesz egy ilyen kódex.
Én abba a világba vágyom.
Köszönöm szépen 
(angyalkák) segítene hogy megismerkedjek néhány igazi vizsgafeladattal is ..!
