A jelentkezésekre vonatkozóan megtaláltam a Kerekasztal beszámolóját:
Igen, az a gond, hogy annyira labilis a rendszer, hogy mit egyeztetnek a kerekasztalnál, mit nem, nem jogalap egy döntésnél.
Majd módosítják a jogszabályt - Te is tudod, ez halottnak a csók. Tisztelet a hitednek és a jóindulatodnak, én már nem vagyok ennyire optimista.
De, ha mégis módosítják, és netán-tán tényleg olvassák a fórumot, ismételten felhívom a figyelmüket a Ptk. 6:280 paragrafusára, ami mint törvényi előírás magasabb rendű, mint a 326-os, és nem ártana megfeleltetni a rendeletet a törvénynek (bár, ma már ...).
Idézem azt, ami minden szaktanácsadóra és minősítési szakértőre vonatkozik:
"6:280. § [Ingyenes megbízási szerződés]
(1) E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan megbízási szerződésre, amely alapján a megbízó ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles.
(2) Ha a megbízott a feladat ellátását ingyenesen vállalja, a megbízó köteles a megbízott költségeit megtéríteni."
Az életpályamodell ott megbicsaklik (szerintem), ahol ennyi mindent várnak el egy kollégától - szép-szép, de, ha minőségi munkát szeretne végezni a gyerekekkel, tájékozódni, új módszereket megismerni, esetleg megtanulni, már akkor is legalább 10 órás napi munkaidőt feltételezünk, s akkor még nem említettem a továbbképzések anyagi hátterét.
Nincs a bölcsek köve a zsebemben, a kollégáim reakcióin látom, hogy csípőből mondták vissza a Mp. jelentkezéseket.
Nekünk "pedagógusoknak" kellene a legjobban tudni, milyen feltételeket állíthatok fel, hol van a teljesíthetőség határa. Ha túllépem ezt a határt, az eredménye kedvetlenség, bizonytalanság, érdeklődéshiány.
Én ezt látom a kollégákon - a már minősült PII.-be soroltak joggal bosszankodnak, hiszen a körülöttük lévők "cirkusz" nélkül kerültek ugyanoda, ahol ők vannak, a bekerültek nem veszik komolyan a rendszert, hiszen egy könnyített feltöltéssel ott tartanak, mint a minősültek, a Mp. fokozat igényes, jó munkával nem elérhető, holott a "mester" szó a szakmai minőséget kellene jelezze (és én is találkoztam olyan kollégákkal, akik megérdemelnék, hogy átsorolják őket), s az előírásokban erről szó sincs, az ötven fölöttiek, akik átléptek PII.-be várjanak 6 évet, hogy egyáltalán pályázhassanak - az egész amolyan kidurrant lufi.
Egyre nehezebb kimenni az iskolákba, mert emberileg, megismerve egymást, oldódik a hangulat, de akkor is érződik a távolságtartás, és egyre inkább egy "másik oldalhoz" sorolnak, holott nem vagyok ott.
Tisztább lenne, ha mi is PII-ben lennénk, az 5-ből 1 napra megbízási szerződéssel, költségek, plusz munka megfizetve.
A logikát keresik a szakértőségben. Mert pedagógusok. És megszokták, hogy gondolkoznak...
