HA valóban megjelenik az "egységes" központilag kidolgozott rendszer, akkor sztem felesleges foglalkozni a témával, hiszen az irányelveket - rendelet lévén - figyelembe kell venni.
Az a bajunk - ha szabad közössé nyilvánítani kínjainkat - hogy a sok csiki-csuki miatt nem látjuk az irányt.
Sőt: van-e irány...?
Ha a köznevelési törvény a "
kompetencia alapú" szerkezetet használja, akkor az
önértékelés-szaktanácsadás-tanfelügyelet-minősítés ugrik be, 2013-tól erre vagyunk kondicionálva. Nagy nehezen, de ezt elfogadtattuk kollégáinkkal. Nehéz meccsek voltak, és nincs is ennek vége, még mindig elég sokszor visszapufog...
Közös tapasztalatunk (az előzőek mellett, olykor szemben) hogy a kompetencia alapú rendszer sem mindenható. (Hozzáteszem: mindenható és mindentlátó rendszer sincs.) Ismerjük azokat, mert együtt dolgozunk velük, akik "papíron" kiválóak, de patyomkin-pedagógusok. És ismerjük azokat is, akiket még nem ért el a kompetencia alapú értékelés, de munkájuk úgy minimum tízszer jobb a az előbb említett (sajnos, népes) munkahelyi állományénál. (Direkt nem kollégát írtam.)
Ebbe a rendszerbe igazságot és kiszámíthatóságot valamint rendszert vinni már nem jogszabály, hanem valamiféle emberség-tisztelet-bölcsesség meg még ki tudja, milyen
valódi vezetői feladat. És nem véletlenül agyalunk itt rajta: pontosan azért, hogy azokat is elismerjük, akik akármikor is jól dolgoznak, de azok érdeke se sérüljön, akik a jogszabály erejénél fogva kerülhettek kedvezőbb helyzetbe.
Alapesetben ezért gondolom azt, hogy a differenciálásra, mint puszta
lehetőségre érdemes gondolni, ha nincs többletpénz, akkor - nekem - az az legerkölcsösebb és legvállalhatóbb, ha a 2013-as ígéretet veszem a kályhának, origónak, tudjátok, minek.