Kedves Szakértők,
Úgy látszik most nem az én napjaim vannak. Most a munkahelyemről mesélek.
Ősszel közé tették nálunk is a digitális kompetenciák fejlesztését támogató pályázati lehetőséget továbbképzésről és az ezzel járó laptop támogatásról. Nagyon izgatottak voltak a vezetők, hogy minél több szándéknyilatkozat menjen be a KLIK-hez a pedagógusok részéről. Sokan elzárkóztak , fanyalogtak , én azt mondtam , hogy miért ne készíteném el a szándéknyilatkozatot, az ilyen jellegű továbbképzés mindig jól jön, a laptop se ártana az iskolai munkámban . Elmentek a nyilatkozatok, azóta nagy csönd róla. A hét elején egy-két pedagógus lelkesen töltögetett iratokat és dicsekedett azzal, hogy laptopot fog kapni. Nekem nem adtak semmit , azt gondoltam, hogy majd sorra kerülök a papírozásban. Általában a dolgok így szoktak történni nálunk , vannak elöljáró jól informált pedagógusok a többi számára , majd lassan kialakul az információ. Ma megbeszélés volt , ahol már a laptopok átadás-átvételéről volt szó, csak úgy megemlítve, hogy ilyen is van. Én felemeltem a a kezem , hogy én már szeptemberben kitöltöttem a szándéknyilatkozatot , de további papírokat nem kaptam . Erre a két vezető egymásra nézett, hogy mire emlékszik ez a pedagógus, illetve minek emlékszik egyáltalán valamire. Azután azt válaszolta az egyik , hogy több turnusban történik a dolog , majd későbbiekben fog a további papírozás megtörténni. Semmilyen szempont nem hangzott el arról, hogy vajon minek alapján osztogatják most ki a meglévő készletet. Ami engem bánt, hogy a fanyalgók, az elzárkózók kerültek élvonalba, akik nyilatkozatával anno beléptek a projektbe a háttérbe kerültek. A nagy kérdés: minek kell emlékezni valamire egy pedagógusnak, minek kell egy projektet támogatni az első vonalban?