Hosszú a cikk, de érdemes elolvasni!
Nem hivatkozást csatoltam, hanem az egész cikket, mert csak előfizetők olvashatják, de úgy gondolom, hogy jó, ha minél többen hozzáférnek.
Felmondott a vasalódeszkás tanár: Inkább lennék ausztriai mosogatófiú, mint idehaza lehajtott fejű tanár
A vasalódeszkás videója utáni meghurcolása után végül minden fórumon neki adtak igazat, és nem hagyta abba a tanítást az ország akkor legismertebb testnevelőtanára, de a "politikai boszorkányüldözést" a kirúgott tankerület-vezető utódja is folytatta ellene. Vezsenyi László 32 évig volt pedagógus, most, 56 évesen, a státusztörvény bevezetése és a pedagógustársadalom közönye miatt végleg otthagyja szeretett hivatását.
Egy fél ország röhögött a videómon három hónapig, közben az én életemből eltűnt a humor” – mondta három éve a – Covid miatti 2020-as iskolabezárások idején készített
vicces „digitális úszásóra” videója miatt – „vasalódeszkás tanárként” elhíresült makói pedagógus. Vezsenyi Lászlót az „abszurd helyzetre adott abszurd válasza” miatt akkor a helyi tankerületvezető, Balázs József meghurcolta, írásbeli figyelmeztetésben részesítette, elvette a csoportjait, de közben azért arra kötelezte, minden napra adja le a csoportjainak szánt tananyagot.
Bár ebből országos botrány lett, és végül az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Klebelsberg Központ is túlkapásnak minősítette Balázs intézkedéseit, akinek le is kellett mondania e miatt, a testnevelőtanár mégsem érezte, hogy „nyert” volna. Sőt, amikor 2020 júniusában meglátogattuk, azt mondta, abban sem biztos, hogy folytatja a tanítást.
A pedagógusi pályájáról, a vasalódeszkás videóról és az azt követő meghurcolásáról
itt mesélt lapunknak.
Akkor végül nem hagyta ott a József Attila Gimnáziumot, ahol diákéveit is töltötte (járt ide egy ideig az iskola névadója is), de most a státusztörvény és a pedagógustársadalom kiállásának hiánya miatt, 56 évesen, 32 év tanítás után pályát vált. De ne siessünk előre ennyire.
Most, hogy újra Makó felé vettük az irányt, az jut eszünkbe, nem is értettük, miért nem érezte úgy Vezsenyi három éve, hogy helyreállt az igazság, hiszen a tankerület-vezető lemondott (azóta is
igazgatóhelyettes egy hódmezővásárhelyi iskolában), ő pedig országosan népszerű tanár lett. „Nem akarom, hogy gratuláljanak, nem akarok mesehős lenni, csak egy egyszerű tanár, akit szeretnek a diákjai. Ha ez sikerül, maradok, ha nem, elmegyek másik iskolába vagy elhagyom a pályát” – mondta 2020 júniusában.
Tudtuk, hogy a legendás
vasalódeszkáját elárverezte jótékonysági célra, és egyszer feltűnt még az országos médiában, tavaly januárban a PDSZ kérésére
a pedagógussztrájk mellett állt ki. „Annak idején ők segítettek rajtam, ennyivel viszonoznom kellett, de amúgy is egyetértettem a sztrájk céljaival, hiszen minden pedagógusnak éreznie kellett, hatalmas gondok vannak az oktatási rendszerben” – mondja.
Az viszont, hogy visszament a gimnáziumba, miután minden fórumon igazat adtak neki, mint kiderült, csak látszólag volt sima ügy.
Minden úgy ment tovább, mint addig– meséli. Kineveztek Balázs helyére egy új tankerület-vezetőt, akitől sok jóra szintén nem számíthatott, annak a férje ugyanis többször, minősíthetetlen stílusban alázta a helyi médiában és Facebook-csoportokban Vezsenyit. Az iskola igazgatónője pedig maradt, és ugyanúgy állt a tanárhoz, mint előtte. Azaz, ahol tehette, ellehetetlenítette a munkáját. Nem lehetett munkaközösségvezető, nem lehetett osztályfőnök, s bár egyszer már majdnem rá bízták egy végzős osztály vezetését, az utolsó pillanatban érkezett egy tankerületi telefon, ami arra késztette igazgatóját, hogy meghátráljon a „vásárhelyi” széllel szemben. Így mégsem lett osztályfőnök, amit azzal indokolt az igazgató, hogy egy tiltakozó szülői telefon érkezett… Ez pedig azért is értelmezhetetlen, mert ennek alapján gyakorlatilag „szülői telefonok” rendelkezhetnének egy iskolában arról, ki lesz osztályfőnök, ki és milyen tantárgyat tanít egy-egy osztálynak.
„Én sosem a pénzért voltam pedagógus, nem a karrier hajtott, hanem azért, mert szerettem a gyerekeket oktatni, de leginkább nevelni. Ez töltötte ki eddig az életemet.
Szerintem az igazi pedagógusmunka az az osztályfőnöki munka, ahol nemcsak a tudást kell átadni, hanem meg kell oldani egy sor személyes dolgot, közösséget kell kovácsolni. Ott te vagy egy kicsit az apuka, te vagy egy kicsit az anyuka, még akkor is, ha középiskolásokról beszélünk. Számomra ez a sava-borsa a pedagógus munkájának.”
Nincs bizonyítéka Vezsenyinek, de nagyon sok jel mutat arra, hogy a személye - felsőbb megrendelésre, vagy csak úgy önszorgalomból - továbbra is szúrta a helyi hivatalnokok szemét a hódmezővásárhelyi tankerületben. „Politikai boszorkányüldözés kezdődött ellenem. Vagy inkább folytatódott. A pedagógusi munkámmal kapcsolatban kifogás ugyanis nem merült föl soha. Semmilyen ellenőrzés, semmilyen elmarasztaló dolog nem történt. Kivéve ezt a röhejes vasalódeszkás sztorit. De ott is minden vizsgálat nekem adott igazat. Még Schmitt Páltól is kaptam egy elismerő levelet, miszerint látja, hogy fontos nekem a gyerekek nevelése, és szerinte egyformák vagyunk a tekintetben, hogy a fiatalság mindkettőnk számára fontos.” Az egész online úszásóra egy kis semmiség, egy ökörködés volt, ez nem lehetett az alapja annak, ami itt folytatódott – szögezi le.
„Van egy olyan hibám, vagy tulajdonságom, hogy nem tudom befogni a szám” – mondja. A Facebookon rendre kiírta magából a gondolatait az iskolarendszerről.
„Nem csak 2010 óta, hanem harminc éve folyamatosan megfogalmazom a kritikámat az oktatásról. Teljesen hiába: harminc éve folyamatosan rosszabb a helyzet.”
Kritikái miatt többször behívta az igazgató, hogy elmondja, nem nézik jó szemmel a posztjait. Vezsenyi nem vett ugyanakkor részt nyilvános gyűléseken, nem járt politikai pártok rendezvényeire, nem is tagja semmilyen pártnak. 2022-ben a PDSZ kérésére csinálta meg a már említett sztrájkra buzdító videót.
Tavaly viszont elkövette azt a „Hódmezővásárhely környékén óriási bűnt”, hogy felkérésre elment Márki-Zay Péter egy fórumára, ahol pedagógusként kifejtette az oktatással kapcsolatos gondolatait. Mint mondja, ha Lázár János hívta volna, és kíváncsi lett volna a véleményére, és ott is cenzúrázatlanul elmondhatja gondolatait, az ő fórumára is elmegy. De ő nem hívta. „Nekem az is jó lett volna, ha a Fidesz teljesíti azokat a dolgokat, amiket az oktatással kapcsolatban jónak tartanék. De nyilván, őket nem érdekli a rendszer, a Fidesz csak be akarta darálni a pedagógustársadalmat. Tulajdonképpen sikeresen meg is csinálta.”
Az ellenzék viszont olyanokat mondott, ami Vezsenyi számára sokkal jobban hangzott, „mint az a semmi, amit a kormányzat biztosított számunkra”. Ráadásul nagyon dühítette, hogy próbálták az elégedetlenkedő tanárokat besározni. „Kitalálták, hogy mi LMBTQ propagandát folytatunk, noha soha nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel.”
Volt még egy erősen támadott Facebook-posztja Vezsenyinek, ezt a régi osztályának írta nyáron, amolyan elköszönésképp a zárt osztálycsoportba, amikor a diákok már végeztek a gimnáziumban, tehát már nem a tanítványai voltak, hanem felnőtt emberek. Ebben minden jót kívánt nekik, és – hangsúlyozva, hogy eddig ilyet nem írhatott le tanárként – kifejtette, reméli, együtt fogják a következő választáson lebontani a Fidesz korrupt rendszerét.
Vezsenyi úgy gondolja, a posztjait, a kibeszélést, de főleg a fórumot nem tudták neki megbocsátani, ez húzódott az ellehetetlenítése mögött. A tankerület-vezető már említett férje olyanokat írt különböző Márki-Zay-gyalázó hódmezővásárhelyi Facebook-csoportokba, hogy az olyan embernek, mint Vezsenyi, el kellene takarodnia az oktatásból, és reméli, hogy soha többet nem engedik gyerekek közelébe. Közben a Lázár-hű helyi médiumok is lejárató hadjáratot kezdtek ellene
Tavaly év végén azt találta ki a tankerület, hogy Vezsenyinek néhány órát – ami idén augusztusra már 12-re nőtte ki magát – Csanádpalotán, Makótól 15 kilométerre kell majd megtartania. Úgy kapta meg ezt a „felkérést”, hogy neki volt a gimnáziumban a legmagasabb óraszáma a testnevelő tanárok között, nem beszélve a rengeteg helyettesítésről. Közben viszont felvettek egy olyan fiatalembert testnevelés óra tartására, akinek nem hogy testnevelő tanári, de pedagógusi diplomája sincs. Így a most induló tanévre csak 16 órája lett, miközben a gyakornoknak, meg a képesítés nélküli kollégának 20-20. Vezsenyi megmondta, hogy nem megy ki Csanádpalotára tanítani, mert a jelenlegi hatályos jogszabályok szerint nem kötelezhetik, meg egyébként sem azért jött a gimnáziumba – korábbi iskoláját több, mint két évtized után elhagyva -, hogy egy vidéki iskolában töltse fél munkaidejét.
„Tavaly nyár óta két- három havonta behívott az igazgató, hogy a tankerületből kérdezik, vállalom-e. Hol finoman, hol fenyegetve győzködtek, hogy vállaljam el. Olyan is volt, hogy - mint egy bolond embernek -, mondták, hogy szükségem lenne a levegőváltozásra. Gondoltam, persze, amennyiben a tankerület befizet egy Karib-tengeri, hathetes útra, szívesen megyek levegőváltozásra. De ötvenhat évesen, harminckét éves pedagógusi pályával a hátam mögött, hagy döntsem már én el, hogy mit, hol és hogy akarok tanítani. Érvényes munkaszerződésem van, és jelenleg még közalkalmazotti jogviszonyban vagyok. A státusztörvény után már megtehetnék, de akkor én már nem fogok dolgozni pedagógusként. Szeptember elsejéig magam viszem el a felmondásom a tankerületbe és az iskolába is” – mondja
(az interjú augusztus végén készült - a szerk.).
Mint mondja, nem elsősorban a három éve rázúduló sok megalázott helyzet miatt hagy fel a tanári hivatással, nem a politikai hátterű támadások fárasztottak ki, és nem is a bér egyre elértéktelenedő színvonala, „hiszen boldogan tanítanék, akár ugyanennyiért is a jövőben. Azzal, hogy itthagyom a pályát, nem a tankerület aratott győzelmet. Nem miattuk mondok fel, és nem is azért, mert Csanádpalotára akartak ’deportálni’. Szó nincs erről.”
Mindezek közrejátszottak, de a fő ok, mint mondja, hogy nem érzi azt a társadalom részéről, hogy szükség lenne a munkájára, szellemiségére, hivatástudatára.
„A szülőket nem zavarja, hogy nincs tornacsarnok, és tanteremben üldögélünk testnevelés óra helyett. Nem gond nekik, hogy a beázások miatt használhatatlan az informatika terem, és lassan két éve nem sikerül felújítani. Nem háborodnak fel azon, hogy az újabb beázás miatt az ebédeltetést a használhatatlan konyha és ebédlő miatt más intézményben kell megoldani, vagy éppen a WC leszakadó álmennyezete csak a hatalmas szerencsének köszönhetően nem ütött még agyon gyereket. Egyszerű vidéki pedagógusként én ennyit tehettem. Számomra 32 évig a gyerekek mindennapjai, és a jövője volt fontos, fontosabb annál, hogy sok pénzt keressek. Most úgy érzem, ez senkit nem érdekel, s ha a szülőknek nem fontos, nekem is be kell látnom feleslegességem. Talán egyetlen szülő volt, aki kirakott egy szalagot a sztrájk idején a szolidaritás jeleként.
A diákok nagy része pedig nem is hallott arról, hogy Budapesten kint voltak az utcán a pedagógusok és a diákok. Másrészt elkeserítő volt a pedagógusok részéről tapasztalható nagyfokú közöny. Ez tette végül is értelmetlenné mindazt, amiért kiálltam, amiért vállaltam az időnként igen méltatlan helyzeteket. Hogyan várjuk más társadalmi csoportoktól, hogy kiálljanak értünk, ha mi tanárok sem tudunk összefogni? Én már tavaly azt mondtam, hogy el se kéne kezdeni a tanévet, amíg nincs oktatási miniszterünk, csak Pintér Sándor, aki önmaga mondta, hogy nem ért az oktatáshoz. Tisztelet kiváló munkatársaimnak, de a nagy többség mégis hallgatott. Ha gyávaságból tette, az nagyon szomorú, ha azért, mert nem találta problémásnak az oktatás helyzetét, akkor lehet, hogy az én álláspontom volt mindig is helytelen, nekem kellene rájönnöm, hogy ebben az országban, ebben a városban minden nagyon is rendben van!”
Amikor a jövőjéről kérdezem, azt mondja, „eddig sem volt szempont a karrierépítés vagy a vagyonszerzés, és ezután sem lesz az”. Mint mondja, nem szabad drámaian felfogni, tovább kell lépnie. „Tévedhetünk – akár harmincegynéhány éven keresztül is –, a lényeg, hogy a végén felismerjük. és el tudjuk fogadni, s el tudjunk indulni egy másik úton. Most majd nekem is ezt kell megkeresnem.”
Azt is elárulja - a most már csak volt testnevelőtanár -, hogy miben gondolkodik. „Én most kilépek a magyar közoktatás rendszeréből, és azt hiszem, hogy nem is fogok visszakerülni. Az állami rendszerbe nem is kerülhetnék vissza, a hosszú kezek utánanyúlnak mindenkinek. De nem is volna kedvem. Pont ezért megyek el innen, mert elfogadhatatlannak tartom, ami itt zajlik. Az egyházi iskolákban sokszor még rosszabb a helyzet. Konkrétan itt a városban megtiltották egyes egyházi iskolavezetők, hogy a pedagógusaik sztrájkoljanak. Vidéken a megfélemlítés és a megtorlás amúgy is a mindennapi gyakorlat része. Magániskola pedig nem is nagyon van errefelé.”
A politikai pálya viszont akár nyitva is állhat előttem – mondja, nem is tudjuk, hogy viccből vagy komolyan, mindenesetre a visszakérdezésünkre kacsintva mondja, hogy „egy ilyen kisvárosban a polgármesteri cím megszerzése nem olyan nagyon nehéz egy pedagógusnak, a jelenlegi polgármesterünk is kollégám volt, sőt a korábbi alpolgármester is”. Hozzáteszi, volt már felkérése korábban, hogy induljon képviselőként, de ezektől mindig elzárkózott, mert rossz véleménye van a politikáról. „Ez a mai Magyarország nem nekem való politikai szempontból. Az emberek nem fogják fel, hogy a helyi önkormányzatokban olyan képviselőket kellene választani, akik a környezetüket képviselik, és nem Fideszt, nem a DK-t vagy bármely más politikai pártot. Az emberek nem értik a demokrácia fogalmát, de ez nem is véletlen, sok munkája van ebben a mai politikai elitnek.”
Komolyabbra fordítva a szót, hangsúlyozza, hogy ami történt, azt ő tragédiaként éli meg.
„De az biztos, hogy inkább lennék emelt fejjel és büszkén akár ausztriai mosogató fiú, mint hogy a következő években lehajtott fejű tanárként dolgozzak.
Lehet, hogy talán itt hagyjuk az országot. Ha ennek az országnak, ennek a városnak nincs rám szüksége csak akkor, ha „bólogató János” vagyok, mindenre némán rábólintok, hát akkor ez nem az én hazám. Van még 1-2 hónapnyi munkám itthon, de utána akár el is megyünk. Én nem gondolok alantasnak semmilyen munkát. És már messze nem annyira megalázó külföldön például mosogatni, mint Magyarországon megalkuvó és gyáva pedagógusnak lenni.”
Hangsúlyozza, ezt a gyávaságot kizárólag magára érti, az ő személyiségével nem férne össze, hogy maradjon ebben a rendszerben. "Mindenki nyilván más-más élethelyzetben van, nem szabad elítélni senkit, sem, ha marad, sem, ha megy."
Amikor köszönünk el Vezsenyitől, még elmondja, sokkal kevésbé szomorú most, mint három éve volt. Sőt, a személyes életét tekintve most kifejezetten bizakodó. „Nem lehet már sajnáltatni magam, nem lehet már ezen rágódni, mert tönkre teszi az egész életemet, ahogy tönkretette az utóbbi három évemet. Itt én céltábla voltam, köpködtek rám, libsiztek, bolsiztak, minden sz*rnak elmondtak. Lehet, hogy kívülről ezt nem látták rajtam, de nagyon nehéz volt belül.”
Három éve úgy búcsúzott el a vasalódeszkás tanár, hogy megviselték a történtek, és lehet, hogy nem is megy vissza tanítani.
Most úgy, hogy biztosan véget ér egy 32 éves pálya.
· La Diarista 21 minutes ago
"A szülőket nem zavarja, hogy nincs tornacsarnok, és tanteremben üldögélünk testnevelés óra helyett. Nem gond nekik, hogy a beázások miatt használhatatlan az informatika terem, és lassan két éve nem sikerül felújítani. Nem háborodnak fel azon, hogy az újabb beázás miatt az ebédeltetést a használhatatlan konyha és ebédlő miatt más intézményben kell megoldani, vagy éppen a WC leszakadó álmennyezete csak a hatalmas szerencsének köszönhetően nem ütött még agyon gyereket."
Csak én érzem ezt felháborítónak?
A mi gyerekünk is a KLIK élesedésénél kezdte iskolai pályafutását, de ott kiálltunk és akkor botrányt csináltunk, hogy után mi magunk festhettük ki a termet, meg a kentük le a táblát. A KLIK még a táblát is levitte, úgy halásztunk össze a pincéből egy régit.
Szomorú ez is, de az, hogy telibesz@rják a szülők a fentieket, na az az igazán baj.
A gyereket már arra kondícionáltuk, hogy éretségi után tipli.
Ka Pál 25 minutes ago
Végtelenül szomorú, hogy azoknak kell elmenniük, akik szeretik a munkájukat. Nagyon sajnálom Vezsenyi László tanár urat, mert immár benne is eltört a társadalom megváltozásának reménye. Köszönjük a kreatív megoldását! Nem középiskolás fokon akart tanítani, hanem egy magasabb szinten. Reménykedünk, hogy jön még idő, amikor az ilyen embereket megbecsüli majd a társadalom!
reftno an hour ago
Egy igazi ízig vérig NER madzsar történet. Az a társadalom nem való az EU-ba. Menjenek inkább a türkmén területekre vissza. Szégyen. Nem tartom csak fideszes szavazó problémának a dolgot, mert akkor a többi része a társadalomnak kiállna az ilyen emberek mellett. De nem áll ki, mint ahogy mások mellett sem áll ki. Mehet az egész a klotyón le. Nem ér semmit se.
Swann an hour ago
A szülők leírásánál tökéletesen bemutatta a fideszes szavazókat. Úgy látszik, hogy a vidék és Budapest - talán néhány nagyvárost is ez utóbbihoz lehetne sorolni - tényleg két különböző világ.
József Repellik 2 hours ago
Amíg a szülők nem értik meg, hogy a gyerekeik jövőjéről van szó...
