Leírom mert tudom, hogy többen hordjuk ezt a cipőt is.Le vagyok ma hangolva teljesen. Lehívtak ma a vezetőséghez, hogy segítsek egy-két dokumentáció átnézésében, min változtassanak, nézzem át tanfelügyelői szemmel. Ez így rendben is volt, azonban a beszélgetés átkanyarodott a kötelező 32 órára. Finoman , burkolva éreztették velem, mennyire nem lelkiismeretes az a pedagógus, aki heti 1 napra magára hagyja a csoportját, kihasználva a váltótársát, akinek ez mekkora teher. Nem erről volt szó amikor jelentkeztem, maximum 25 alkalmi felkérésről. Persze szidta a rendszert, hogy akkor inkább vettek volna ki minket teljesen a csoportból, de ez így nem megoldás. Tette ezt aközben, hogy már a második próba tanfelügyeletet csinálom a kerületben, hogy segítsem a többieket, lássák milyen lesz a menete,miközben átküldtem egy csomó anyagomat a képzésről a vizsgámról. Az a baj, hogy mégis nekem van lelkiismeret furdalásom.
Lehet,hogy egy kicsit hosszú!
A prérifarkas bíráskodása
Észak-amerikai indián népmese
Az történt egyszer, hogy a csörgőkígyó egy nagy kő alá szorult, meg sem tudott mozdulni. Éppen arra sétált a kacsa. A kígyó segítségül hívta:
- Kacsa testvérem! Kérlek, taszítsd arrébb a követ, hogy kiszabaduljak.
- Nagyon szívesen - s azzal a kacsa nekirugaszkodott, hogy nagy begyével ellökje a követ.
A csörgőkígyó alighogy kiszabadult, máris hangot változtatott:
- Már olyan sokáig feküdtem itt a kő alatt, hogy nagyon megéheztem. Most bekaplak.
Hirtelen a kacsára csavarodott, és már bele akart marni. A kacsa alig kapott levegőt, de rimánkodni kezdett:
- Igazán nem lenne igazságos, ha most felfalnál.
- Hogyhogy nem lenne igazságos?
- Jót tettem veled! Inkább meg kellene hálálnod.
- Hát nem tudod, hogy a jótettet mindig rosszal viszonozzák ezen a világon?
- Nem. Ezt most hallom először.
- Keressünk bírót vitánk eldöntésére.
- Mivel a világon mindenki úgy vélekedik, ahogy én, nem bánom, bízzuk másra a döntést - egyezett bele a kígyó.
Ezzel felkerekedtek. A kígyó állandóan az előtte totyogó kacsa nyomában kúszott. Kis idő múlva egy vén, girhes öszvérrel találkoztak.
- Nos, ettől az eszes lénytől kérdezd meg, hogy a jót rosszal viszonozzák-e vagy sem!
A kacsa elmesélte az öszvérnek, hogy s miként járt, mire az így:
- A csörgőkígyónak igaza van. Jótét helyébe mindig csak rosszat várj. Egy életen át szolgáltam gazdámat. Ha kaptam enni, ha nem, dolgoztam. Hidegben-melegben, esőben-aszályban csak dolgoztam és dolgoztam. Minden jajszó nélkül állandóan gürcöltem. S mi lett a fizetség?
Most, hogy megöregedtem, elgyengültem, a nyereg és a zsákok a hátamat felsebezték, a gazdám elkergetett. Éhezem. Gonoszul elbánt velem.
- Egy bíró véleménye nem elég, meg kell még egyet kérdeznünk - mondta a kacsa.
- Hát nem bánom, de mástól sem fogsz egyéb választ kapni szólt a csörgőkígyó, és továbbsiettek.
Nemsokára egy sovány ökörrel találkoztak. Minden bordája kilátszott, csontjai jóformán átszúrták a bőrét.
- Itt van hát egy nyugodt, tapaszalt bíró. Kérdezd meg tőle!
A kacsa előadta kérdését az ökörnek, s az így válaszolt:
- Mi a saját tapasztalatunk alapján szoktunk ítélkezni. Nézd az én esetemet. Éveken át húztam az ekét, aztán a szekeret s a szánt; amelyen vizet hordtunk. A gazdám csak dolgoztatott és dolgoztatott. Sokszor nagyon-nagyon fáradt voltam, de mindig vontam az igát, ha parancsolta. És most? Nincs erőm. Lábam már a saját súlyom alatt is remeg. Az istállóból kizavartak. De nem azért, mintha szabadon engedtek volna. Gazdám nemsokára letaglóz, hogy néhány kiló húst levagdalhasson nyomorult csontjaimról. Igaz, amit a kígyó állít: ebben a világban a jót rosszal viszonozzák!
- Ezek a bírák elfogultak. Én a bölcs prérifarkas ítéletét fogadom el. Éppen felénk tart - mondta a kacsa a közeledő prérifarkasra mutatva.
- Jó. Halljuk hát a bölcsek bölcsének vélekedését.
Amikor a prérifarkas meghallotta, hogy miről van szó, megvakarta a füle tövét, és így szólt:
- Mielőtt nyilatkozhatnék, a teljes tényállást kell megismernem. Meg kell tehát néznem, hogy a csörgőkígyó hol és miként feküdt a kő alá beszorulva, mielőtt a kacsa kimentette.
Mindhárman elmentek arra a helyre.
- Engedd, hogy úgy tegyem rád a követ, ahogy az rajtad volt. Mondta a prérifarkas.
A kígyó egyetértően csörgött. A prérifarkas erre hátára görgette a nagy követ.
- Így volt rajtad?
- Éppen így - válaszolt a kígyó.
- Akkor hát maradj is így. Ha szerinted a jót rosszal viszonozzák ezen a világon, most a te gonoszságod hozzon jó szerencsét a kacsára.