Kedves gtszg! Nem tudom ki vagy, remelem, hogy nem a fb-rol ismerjuk egymast. Amit a negativ kisugarzasrol irsz, teljesen helytallo, alairom. Lehet, hogy hozzad kepest fiatal vagyok, de en nagyon faradtnak, kimerultnek es betegnek erzem magam. Ketto eve kezdtem el irni az elso portfoliot, most toltottem fel a masodikat, es december 10-en mar megint itt egy uj dolog: a tanfelugyelet. Magas vernyomasom, epekovem lett ezalatt a ket ev alatt, es mar nincs idegrendszerem ugy erzem. Elotte egy eletvidam, pozitiv ember voltam, mindenben a szepseget, az erteket kerestem, kivalo humorerzekem volt, de minden elkopott a ket ev alatt. Sajnalom, ha megbantottatalak titeket, de most ugy erzem, hogy nem birom tovabb. Huszonhat oram van, vegzos osztalyom, egeszsegugyi problemak tomege a csaladban, ket hete legcsohuruttal es tudogyulladassal kinlodok...faj minden, es igy kellene keszulnom. Tudom, mindenkinek van ezer baja, sajnalom.
Kedves Marlenlilander! Őszintén mondom, hogy nagyon sajnállak. Leginkább azért, mert a soraid mögül kiolvasható a mérhetetlen kétségbeesés. NEM SZABAD!!! Egy igazi PEDAGÓGUS sosem adja fel! Én mindig azt mondom a kollégáimnak, hogy "annyi mindenen keresztül mentünk már, EGYÜTT...". Hidd el, ez sem rosszabb az eddigieknél, csak még szokatlan és idegen. Meggyőződésem - bár lehet, hogy nincs igazam
Véleményem szerint itt mindannyiunkat a szakmaiság szem előtt tartása jellemez és a magas szintű empátiás készség. Remélhetőleg az OH-nál is dolgoznak hasonló szellemiségű kollégák, akik fogékonyak a visszajelzésekre és a véleményünkre. Az ötleted megfontolandó...