Hidd el, nem ezen kell elgondolkodni. Hanem az alkalmasságokon. Véletlen, de tegnap délután egy pár napja minősült általános iskolai tanárral beszéltem, aki csalódottan számolt be minősítéséről. Semmi megkönnyebbülés a jól végzett munka örömével, elégedett hátradőlés védés után este mondjuk egy pohár borral.
Mert kifogott egy öntelt elnököt (gyerekkori ismerősök, végig távolságtartón, magázódva, faarccal kommunikált) és egy olyan szakost, aki az egyik tanórát végigbeszélgette!!!!! Az ötvenéves talpraesett ismerősömnél eljött egy pont, amikor odaszólt a szakos szakértőnek, mert nagyon zavarta az óráját a beszélgetés (nem nyíltan kimondva, finoman megszólítva hátha észreveszi magát). S most meg van arról győződve, hogy sikertelen lesz ezért.
Jól ismerem az illető érintett kollégát, elhiszem minden szavát és most vele izgulok az eredményért.
S nagy ívben tanácsolnám el mindkét szakértőt a tevékenység gyakorlásától!!!! Bár figyelmeztettem az értékelésre, amit meg is akar tenni, de szegény kérdezte: tényleg nem éri utol a kezük, ha őszinte lesz?
Egyébként lesz következménye valóban azoknak az értékeléseknek ha negatív? Amúgy eddig szinte csupa ötösről hallottam....