Az a szomorú, hogy sokan úgy gondolják, hogy mi azért vagyunk, hogy tehermentesítsük a nem szakértő vagy nem mester kollégákat.
Nem rég csináltam egy kimutatást, miszerint az a kolléga, aki úgy érzi, hogy ő a legleterheltebb, kevesebb órával rendelkezik, mint mi.
Sajnos, csak a 18 órát látják, és azt hiszik, hogy utána más dolgunk nincs, csak lógatjuk a lábunkat.
A "munkaidő kedvezményünket" a tanulással-neveléssel lekötött órából kapjuk. Ez heti 8 óra, amit mindenki tudja, hogy nem 8 óra, csak nem akarja tudni.
Ha a 18 órához hozzáadom a 8 órát, jól látható, hogy mi a 26 órára vagyunk beállítva.
Aki ennél kevesebb órát kapott, de a 26 tanórás is könnyebben van, mert leadja az óráját és kalap, kabát. A többi időt magára fordíthatja.
Ezzel szemben mi szét vagyunk aprózva, mert napi szinten toppon kell lenni minősítésben, tanfelügyeletben, a különböző intézmények eljárásrendjével, gyakran párhuzamosan több kollégát értékelve.
Mindemellett saját tantárgyakkal is haladni kell.
Nem siránkozok, mindezt azért írom le, mert már dühít egy kissé, hogy se egy jogszabály értelmezés, vagy legalább elolvasása, vagy józan gondolkodás lenne jellemző.
Csak dobálóznak a 18 órával, sokszor méltatlan feladatokat adva. Végig kellene gondolni, hogy ezekkel a kis játékokkal lehet legjobban lejáratnia pedagóguspályát.
